Núbia piramisai

Ezek a fordított jégcsapra vagy szürrealista festményre emlékeztető piramisok már kétszer szerepeltek itt a Wang folyón. Először Wang Wei egyiptomi utazásának bevezető illusztrációjaként, Athanasius Kircher Sphynx Mystagogájából kimetszve. Másodszor amikor James Henry Breasted 1905-1907-es fotográfiái alapján felfigyeltünk rá, hogy ilyen hegyesszögű piramisok valóban léteztek, csak éppen nem Gizehben, ahová Kircher képzelte őket, hanem jó ezer kilométerrel délebbre, túl a Nílus kataraktáin, Núbiában. De a legtöbb jogon most szerepelnek itt, harmadszor, amikor Dr. Síkhegyi Ferenc, a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársa az előbbi két bejegyzésre rátalálva végre nem úgy mutatja be őket, mint puszta fantáziaszüleményt vagy mint a rajzoló által sosem látott objektumok ábrázolását, hanem mint egy olyan ikonográfiai genealógia ősatyját, amelynek leszármazottait a Nílus partjától a Maros partjáig, a nagyenyedi református kollégiumig és a magyarigeni parókiáig sodorta el a sors.

Afrika térképe Bod Péter könyvéből (teljes méret – 7,5 MB – itt)

Az ezredfordulón feltűnt néhány magyar nyelvű kontinenstérkép a nemzetközi antikvár piacon. Első ránézésre látszott rajtuk, hogy a magyar nyelvű földrajzi nevek térképi ábrázolásának talán legkorábbi darabjai.

A földrajzi ismeretek tekintetében évtizedekkel korábbi állapotokat tükröző rajzaik, egyszerű, szinte gyermeteg kivitelük, a földrajzi neveknek mai, fölényes tudásunk birtokában szinte megmosolyogtató magyarítása és stílusuk alapján valahonnan a 18. század középső harmadából származnak. Könyvmellékletek, mert jól látszanak a behajtogatás nyomai, valamint hiányoznak az egyedi térképlapokra jellemző barokkos, cirkalmas kolofonok. A címpajzsok igen egyszerűek, csak Afrikáé hordoz egyértelmű utalásokat az ábrázolt földrészre.

Afrika címerpajzsa kinagyítva

Az első benyomás alapján is valószínűsíthető volt, hogy az akkoriban kibontakozó magyar nyelvű, protestáns könyvkiadás termékei. Az afrikai címpajzs csúcsos piramisai, cicaszerű vadállata, a keresztben poroszkáló kígyó és a tolldíszes indián képe még azt sem zárta ki, hogy a metsző csupán hallomásból rakta egybe az afrikainak vélt szimbólumokat, köztük az ókor hét csodájából a gizehi piramisokat. Istenem, hát ilyenre sikerült.

Ázsia térképe Bod Péter könyvéből (teljes méret – 7 MB – itt)

A térképek azonosítása végül Gróf László oxfordi térképtörténész érdeme, aki az ottani könyvtárban végzett szerencsés számítógépes szűréssel eljutott Bod Péter református lelkész helyben őrzött munkájához. Címe szerint „Az Isten vitézkedő anyaszentegyháza állapotjának, és világ kezdetéül fogva a jelen időig sokféle változásinak rövid historiája, melly az Isten magyar népének hasznára egyben szedegetetett, és a dolgok nagyobb meg megvilágíttatásáért, a’ világ négy fő mappáival ki adattatott” (1709) című könyvében a mappák hiánytalanul megvoltak. A térképeken látható pontsorok segítették az olvasót a könyvben leírtak nyomon követésére. A földrajz és a földrajzi nevek tekintetében a könyv és a térképek nyelvtörténeti jelentősége felbecsülhetetlen, mert a magyar nyelvű tudományos nyelv kialakításának első próbálkozásai közé tartoznak.

M. Seutter Afrika-térképének címerpajzsa, 1730 k.

Innen a térképek vizsgálata két irányba vált szét, és itt kapcsolódik a történet a núbiai piramisokhoz. A nyelvészeti értékeken kívül Gróf László azt is kimutatta, hogy a térképek M. Seutter térképkiadó Atlas Novus c. atlaszlapjainak másolatai. Valamelyik 18. század második negyedéből származó változatból készültek. Ott a címpajzsok szépen kimunkáltak, Afrika piramisai egyértelműen A. Kircher illusztrációját idézik. Tudva, hogy Kircher könyve a megjelenésétől kezdve rendkívül kedvelt volt, és a kiadásától csupán néhány évtized telt el, nagy valószínűséggel onnan került a címpajzsra a furcsa piramisegyüttes.

M. Seutter utánnyomott Afrika-térképének címerpajzsa, 1750 k.

A származási vonal ezzel azért nem teljes. Kis eséllyel, de előkerülhet illusztráció, amelyről Kircher másolt. Ez a könyve és a többi munkája azonban rendkívül ismert, elterjedt és nagy hatású volt kora szellemi életére, köztük a térképkészítőkére is.

C. A’llard Afrika-térképének címerpajzsa, 1696 k.

A. Kircher és M. Seutter közé is beilleszthető néhány hasonló témájú címpajzs. Egy C. A’llard nevű térképész 1695 körüli Afrika-lapjának hátterében már felsejlenek a jellegzetes piramisok. Egész sereg sorakozik belőlük J. B. Homann 1707-ben kiadott lapján, akinél önállósodása előtt M. Seutter dolgozott. Miért ne ez adta volna a motívumhoz az ötletet? És így tovább…

J. B. Homann hasonló Afrika-térképének címerpajzsa, 1707 k.

Egy bizonyos: M. Seutter és örökösei nem csupán mások forrásaiból merítettek, hanem néha a saját magukéból is. Példa erre két, század végi Afrika-lapjuk, ahol a tolldíszes szerecsen a mellén átvetett valamivel még mindig ott támaszkodik a címpajzson, s a núbiai piramisok szintén megvannak. Hogy hol és mikor fordulnak elő ezek a furcsa piramisok legutoljára, annak kinyomozása még a legelső forrás felkutatásánál is nehezebb feladat.

A Seutter családba házasság révén bekerült Lotter Afrika-térképének címpajzsa, 1770 k.

Ebben a korban a térkép- és könyvkiadók a szerzői jogok mai értelemben vett megsértéséből egyáltalán nem csináltak lelkiismereti kérdést. A „Ki kiről és mit másolt” c. társasjátékot nagy szabadságfokon űzték. Napjainkban ezeknek a kibogozása a Homo sapiens származási fájának alakjára hasonlít. Tele van a fa az ismeretek hiányából eredő zsákutca-szerű elvégződésekkel, szaggatott vonalakkal és kérdőjelekkel. Felderítésükbe gyakran besegít a véletlen, mint ebben az esetben a barangolás a világhálón, amely a Wang folyó partjára vezetett.

És egy még későbbi címpajzs a Seutter-Lotter családtól, 1778 k.