Amikor elmegyek






Carlos Di Fulvio (*1939): A chacarera, kecsua dallamra. Sebastiano Solis előadása. Az El Gaucho, el Inca y la Nueva Música (1982) lemezről.

Hace tiempo y buscando por ahi una chacarera
entre los montes que hay en el pago
campo afuera
campo de la rudita, monte adentro 'e Tulumba
la he de encontrar linda su bata de percal
baila Doña Dominga la chacarera.

Abajito de un tala la vi por ser montaraza
y unos tizones de leña manza
la aromaban
La aromaban con su olor unos gajos de tala
que supo cortar mi amigo Don Vivas al caer
el invierno pasado para su corral.
Y en la tierrita suelta al barrer de las alpargatas
entre los montes subió la luna
pa alumbrarla.

Como nube en el alma quedó un polvaderal
ojito 'i tala, flecos de luna, la chacarera.

Con su bata de puro percal va Doña Dominga
todas las flores que hay en el monte
se la envidian.
Se la envidian porque no hay color más hermoso
que el de su percal, ni moza que sepa regalar
el donaire que tiene su buen zarandear.
Y las niñas quisieran bailar como lo hace ella
la trenza al viento y una manito
en la cadera.

Su cadera es un vaivén parecido al del mimbre
y al sauce también, esa es mi abuela se saben decir
los changos del monte en cuantito la ven.
Si a los setenta la baila asi lo que ha sido en antes
una corzuela, lujosa de ágil
deje nomás.

Como nube en alma quedó un polvaderal
ojito 'i tala, flecos de luna, la chacarera.
Jó ideje már, hogy keresek egy chacarerát
itt a hegyek között, az irtáson
túl a földeken, túl a
parlagföldeken, a hegyen, Tulumba fölött,
ott találtam rá, ahogy perkál köntösében
szépen járta Doña Dominga a chacarerát.

Az irtás fái alatt láttam, hiszen erdei lány ő
és almafaágak adták
illatukat neki.
Illatukat neki adták az almafaágak, melyeket
barátom, Don Vivas vágott még
a múlt tél elején az udvarán.
És a vászoncipők által tisztára sepert
földön, a hegyek között felkelt a hold
hogy fénybe borítsa őt.

Lélek felhője, könnyű por szállt fel
az ágak fölött: a hold rojtjai: a chacarera!

Tiszta perkál köntösében járja Doña Dominga,
minden virág, ami csak van a hegyekben
irigyli őt.
Irigylik őt, mert nincs szebb szín,
mint perkálja színe, sem lány, ki kecsesebben
tudná járni, mint ahogy ő ring.
Hogy szeretnék úgy járni a lányok, ahogy ő,
copfjai a szélben, és csípőjén tartva
egyik kezét.

Csípője ring, akár a fűzfa, akár a fűzfavessző,
ez az én nagyanyám, megmondja minden
hegyi csángó :) amint meglátja!
Ha hetven évesen így táncol, micsoda
őzsuta volt azelőtt, milyen kecses,
fürgébb mindenkinél!

Lélek felhője, könnyű por szállt fel
az ágak fölött: a hold rojtjai: a chacarera!




 Pollença. Carrer de Montision, 1900 körül










Facundo Cabral: Amikor elmegyek. Sebastiano Solis zenéje és előadása. Az El Gaucho, el Inca y la Nueva Música (1982) lemezről.

Facundo Cabral argentin költő (*1937) nevelőintézetben nőtt föl. „Kilenc éves koromig nem beszéltem, tizennégy éves koromig analfabéta voltam, negyvenhat évesen ismertem meg apámat. A nevelőintézetből megszökve parasztoktól tanultam énekelni. 1954. február 24-én egy csavargó elszavalta nekem a Hegyi Beszédet, és én úgy éreztem, hogy újjászülettem. Ekkor írtam meg a Vuele bajo bölcsődalt. Ezzel kezdődött minden.”


Una milonga sureña
un par de botas tejanas,
una esperanza infinita
y una flor en la ventana.
Una canción inconclusa
y un jorongo mexicano,
amores en todo el mundo
y nada preso en la mano.
Un amigo en el desierto
y un maestro en la montaña,
la libertad más hermosa
y la idea más extraña.
Esas cosas dejaré
el día que yo me vaya,
querida perdóname
si a ti no te dejo nada.

Una cerveza en Holanda
un pintor en Salamanca,
una hoguera junto al Nilo,
un poema en Casablanca.
Una pregunta en el aire
y una respuesta en el alma,
las noches en el mar Rojo,
y los veranos de España.
La voluntad y el delirio,
una vieja gorra griega
un turbante del Neguev,
dos máscaras, una quena.
Esas cosas dejaré
el día que yo me muera,
querida perdóname
si a ti no te dejo nada.

La lluvia sobre Marruecos,
en el bolso, pan y queso,
y la Biblia liberando
a mis sueños y a mis huesos.
La locura satisfecha
y la conciencia tranquila,
los temores que perdí
en París o Alejandría.
Amo y señor de mí mismo
sin bandera y sin espada,
al viento devolveré
las maravillas prestadas.
Las alegrías de ser
y hacer lo que uno ama,
querida perdóname,
si a ti no te dejo nada.
Egy déli milongát
egy pár texasi csizmát
egy végtelen reményt
az ablakban egy virágot
egy éneket befejezetlen
egy poncsót Mexikóból
szerelmeket szerte a világon
és semmit sem a kezemben tartva
egy barátot a sivatagban
a hegyek között egy mestert
a legszebb szabadságot
a legfurcsább gondolatot
– ezeket hagyom hátra
azon a napon, amikor elmegyek.
Kedvesem, bocsásd meg
ha neked semmit sem hagyok.

Egy sört Hollandiában
egy festőt Salamancában
egy tábortüzet a Nílusnál
egy verset Casablancában
egy kérdést a szélben
és a lélekben egy választ
a Vörös-tenger éjszakáit
és Spanyolország tavaszát
az akaratot és az álmot
egy régi görög sapkát,
egy turbánt a Negev-sivatagból,
két maszkot, egy kecsua sípot
– ezeket hagyom hátra
azon a napon, amikor meghalok.
Kedvesem, bocsásd meg,
ha neked semmit sem hagyok.

Az esőt Marokkó fölött
a tarisznyát kenyérrel és sajttal,
a Bibliát, amely felszabadítja
álmaimat és csontjaimat,
az elégedett bolondságot
és a nyugodt lelkiismeretet
a félelmeket, melyek elmaradtak
Párizsban vagy Alexandriában.
Zászló és kard nélkül is
magam gazdája és ura,
a szélnek eresztem majd
a kölcsönzött csodákat,
a létezés vidámságát
és hogy azt teszem, amit szeretek.
Kedvesem, bocsásd meg,
ha neked semmit sem hagyok.








2 megjegyzés:

méhészborz írta...

A megszokhatatlan csodaszép képekért,és különleges zenéért köszönet.
(A két belinkelt zene most azonos,az első helyen is a második hallható,ha lehet szeretném hallani az elsőt is.Kösz.)

Studiolum írta...

(Csak néhány percre, egy átalakítás miatt volt ugyanaz a két zene, de úgy látszik, épp kifogtad azt… Most már megint minden a helyén van.)

Nagyon örülök, hogy tetszenek a képek és a zene. Egy túlságosan sok földhözragadt munkával töltött időszak után most nekem is sokat jelentenek, segítenek helyreállítani a dolgok egyensúlyát.