Tbiliszi

A Хвиля ukrajnai orosz portálon néhány napja hatvan képből álló fotósorozat jelent meg Tbilisziről. A képek technikája és kompozíciója a megszokott jó színvonalú, a felvételek tárgyszerűek, szinte minden színhely azonosítható. A rövid összekötő szövegekkel együtt nem rossz útikalauz annak, aki még nem járt Grúziában.

Ugyanakkor ezek a képek más szempontból is olyanok, mint az útikalauzok képei: informatívak, de személytelenek. Épp az az élet hiányzik belőlük, amely annyira vonzóvá teszi a várost. És azok a képek jutnak eszembe, amelyet a csak nemrég idézett drugoi épp három éve készített Grúziában. Előveszem és ismét megnézem őket. Igen, ez az a Tbiliszi, amelyiket én is ismertem és szerettem.




„A régi Tbilisziben járva”, írja drugoi, „könnyű elképzelni, hogy nézne ki ez a kis karácsonyfadísz, ez a mesevároska, ha lakóinak sorsa kicsit másképp alakul. Ha a grúzoknak elég erejük és kedvük volna rá, olyanná tehetnék városukat, mint a karácsonyi képeslapok német és holland középkori városkái. Nagy kár, hogy nincs. Az a kevés turista, aki elvetődik ide, nem a faragott kapukat, a fából készült manzárdtetőket és a mélyen az utca fölé beugró erkélyeket jön csodálni, hanem a pusztulást látni, az egykori szépség nyomorúságos maradványait.”



„Az Akopjan utca sarka. Épp most ment be az erkélyről az az idős hölgy, aki elmesélte, hogy minden éjjel fél elaludni, mert attól tart, hogy az 1865-ben épült ház egyszerűen ráomlik, mint a szomszédra.”





„Szívesen szóba állnak az emberrel. Mindannyian szidják Misát, világosan látszik rajtuk, hogy meg vannak sértődve, de azért azt hangoztatják, hogy az Oroszországgal való feszültségek csak átmenetiek, s hogy muszáj ismét megbarátkozni egymással.”





„Salva, az öreg cipész a II. világháború veteránja, Berlinig eljutott. Ma 12 lari (7,5 dollár) nyugdíjat kap. Műhelye szinte éjjel-nappal nyitva áll.”


„A gyerekek »kultusza« hagyományosan nagy Grúziában. Mindenki figyel rájuk, szeretettel bánik velük. Vidámak, jól öltözöttek.”








„Sorbanállás az utcai telefonnál. Ezeket még a szovjet időkben szerelték fel, és máig rendszeresen használják őket.” A mobiltelefon még nincs elterjedve Grúziában, de a hagyományos hálózat jól kiépült, és ezek a húsz-harmincéves utcai fülkék bámulatosan jól működnek.