Katonasírok


Araz nemrég írt róla, hogyan talált rá idén májusban a második világháborúban Rzsev alatt elesett Musztafa nagy-nagybátyja sírjára az orosz hadügyminisztérium nyilvánosságra hozott adatbázisának és önkéntes kutatócsoportok internetes adatcseréjének köszönhetően. Ezekhez az adatokhoz szeretnék hozzájárulni én is két magyarországi szovjet katonatemető bemutatásával. Két olyan temetővel, amelyet talán csak a környékbeliek ismernek – vagy még ők sem.


Az aszódi temető szélén, a régi temetőtől különálló parcellában huszonnyolc katonasír sorakozik, még a Google-térképen is jól kivehetően. A szovjet katonák 1944. november-decemberében estek el, Budapest ostroma (október 29 – február 13.) idején, a Pestet védő ún. Attila-vonal legkülső gyűrűje elleni harcokban. Öt kivételével egyik síron sincs név, de mind frissen van festve és aranyozva; több mellett is virág van vagy koszorú. Az öt közül négyen oroszul van a felirat, az ötödiken magyar átírással. Talán csak később derült ki a név, amikor már nem volt, aki cirill betűkkel vésse fel a sírra? Ki tudja.




Гладун, Иван Андреевич 1914-1945. – Gladun, Ivan Andrejevics. Ukrán. Közlegény.
Születési hely: Poltavai terület, jagotyini járás, Rajkivesina falu. Fogságba esett
1941-ben (kiszabadítva). Betegségben halt meg 1945 június 12-én




Слизняк, Теодор Васильевич – Szliznyak, Teodor Vasziljevics (az elesettek jegyzékében Szliznyak, G. V.) 12. XII 1944 г.


Сержант Зелинский, Петр Васильевич, погиб 23 ноября 1944 – Zelinszkij, Pjotr Vasziljevics őrmester, elesett 1944. november 23-án

Старший сержант Гребенюк, Владислав Васильевич, 10.5.1925-24.12.1944 – Grebenyuk, Vlagyiszlav Vasziljevics törzsőrmester, 1925. május 10 - 1944. december 12.

Csernyega, Nyikolaj Pavlovics – Чернега, Николай Павлович, 1944. XII. 8. Közlegény.
Születési hely: Odesszai terület, szavranszki járás, Kapusztnyaka falu. Besorozás
ideje és helye: 1944. április 24. ljubasevszki parancsnokság, Ukrán SZSZK,
odesszai terület, ljubasevszki járás. Elesett. A halotti jegyzék szerint
 először a szomszédos Verseg faluban, a templom
mellett temették el.






A másik temető még eldugottabb helyen van. Rákosszentmihályon, a Párta utcai katolikus kápolna udvarán: Kirchhof im Kirchhof.


A Google-térképen egyáltalán nem látni, az évtizedes fák tökéletesen álcázzák, akár egy laktanyát. De a helyszínen sem sokkal több látszik belőle. A kis temetőt az udvaron belül is sűrű sövény veszi körül, annak a résein át lehet csak látni egy keveset az obeliszkből és a márványtáblából, amelyre ugyancsak latin betűkkel, de francia átírással vésték fel az ötven nevet – valószínűleg itt sem volt, aki értett volna a cirill betűk véséséhez. „Negyvennégy végén nagy harcok voltak itt”, mondja egy szomszéd, „s az elesett oroszokat itt temették el ideiglenesen a templom udvarán. Sokáig szó volt róla, hogy majd átviszik őket a központi katonai temetőbe, de aztán alighanem megfeledkeztek róluk.” Hátha még hiányoznak valakinek.




Agarenkov A. A.
Amarov  M.
Anokhin E. G.
Artamonov N. V.
Avdakhmanov K.
Babakov G. A.
Boudnev L. L.
Doubine N. G.
Edamenko N. A.
Gavriluk G. N.
Gnoussev L. S.
Gondan S. K.
Griadounov A. I.
Grigorievitch I. T.
Guerassimenko N. V.
Guerassimov I. N.
Guilouchkov V. S.
Guervizuk N. G.
Inozemtsev P. T.
Ivanov V. A.
Kazakh A.
Kletkine G. L.
Klimenko V. E.
Konousse A. T.
Korol N. I.
Kotov M. I.
Lizounov V. G.
Malenkov N. G.
Nikolaev B. D.
Nikolaitchik
Novigrag E. A.
Oleinik Y. I.
Prikhodko L. V.
Protassiouk S. I.
Pepetchenko L. G.
Praliaakine A. D.
Pernake M. A.
Persikov S. V.
Rogatchev S. G.
Roublev I. F.
Roudenko T. A.
Sereyko A. A.
Sobantchev S. T.
Sprinski L. K.
Tedortchuk A. A.
Tsygankov
Vassilenko I. D.
Volkov I. K.
Yazovski T. G.
Zolotar G. T.


2 megjegyzés:

méhészborz írta...

Lehet hogy csak nekem, de ezek a nevek egy külön világ részei lehetnek; Griadunov, Inozemcev, Knousse, Novigraig, Praliaakine...de van még több is.
Lehet ezekről többet tudni?
Elsősorban, hogy mi a jelentésük (ha van), és egyáltalán...

Studiolum írta...

Főleg orosz, sőt ukrán nevek ezek. Hozzánk elsősorban a 2. és 3. ukrán front érkezett, aminek az is a magyarázata, hogy a kelet felé nyomuló Vörös Hadsereg a németek alól frissen felszabadított (mai hivatalos ukrán értelmezésben: elfoglalt) Ukrajnában tudta pótolni sorozással az addigi vérveszteséget. Az itt elesettek jelentős részét a hadügyminisztérium halotti nyilvántartásai szerint 1944 tavaszán sorozták be.

A nevek, akárcsak a magyar nevek, csak részben értelmezhetőek. Griadunov, mint az -un végű nevek általában, valamilyen igéből képződött, valószínűleg ugyanabból, amelyikből a грядущее, az eljövendő is. Az Inozemcev eredete az иной (más) és земля (föld) szavakból összetett иноземец, azaz „más-földi, idegen, külföldi” szó. A Konousse-ban valószínűleg a конюх, lovász szó rejlik. A Novigrag-ban a новиград, „Újvári”. A Praliaakine valószínűleg hibás (ahogy több más névről is ezt gyanítom), és Priliakine akarna lenni, amiben pedig a прилягу, „odacsapni” szó lehet benne. De ezek persze részben találgatások. Ha az ember pontosan akarja tudni, egyenként kell utánanéznie többféle szótárban, ahogy akkor tettem, amikor nagyapám nevének jelentését akartam megtudni.