Damaszkusz anno

Édesgyökérital-árus, 19. sz.

Érdekes látni, hogy amikor az egyes városok internetes szubkultúrája a város felé fordul, városonként mennyire más területekre összpontosítja résztvevői figyelmét és szorgalmát. A moszkvai neten például a helytörténet nagyon erős. Bukarestben – kézenfekvő módon – az eltűnt óváros rekonstrukciója. Isztambulban a város kulináris világának felderítése. Teheránban a kultúra szigetei – mozik, kiállítások, koncertek –, amelyekből sok van, de programjuk nyilvánosan nem hozzáférhető, csak fórumokon és blogokon terjed.

Kávéárus, 19. sz.

Damaszkusz a 19. században az oszmán birodalom egy álmos kisvárosa volt. Csak az kölcsönzött neki némi jelentőséget, hogy itt találkozott az Anatóliából illetve Perzsiából Mekka felé vezető két legfontosabb zarándokútvonal. A város a huszas évektől a közel-keleti francia mandátum központjává, majd 1946-tól a független Szíria fővárosává válva indult fejlődésnek. Talán a gyors modernizálódásnak és az ezt kísérő nosztalgiának köszönhető, hogy az itteni fórumok elsősorban a függetlenség előtti Damaszkusz topográfiáját és mindennapos életét rekonstruálják régi fotók alapján. Ezekből teszünk közzé itt néhányat.

Mészáros a Galilea-negyedben, 20. sz. eleje

Közkút a Galilea-negyedben

Cipészműhely, 1900 k.

Gabonaőrlő asszonyok

Kenyérárus, 1890. Chalil Raad fotója

„Mialatt keresztülhaladtunk a zsúfolt bazáron, nagy érdeklődéssel figyeltem a nagyszámú különféle árust és kiáltozásukat. Két fiatal fiú járt-kelt közöttük, nagy vesszőkosárban lapos kenyereket hordozva, és azt kiáltozva: Ya Karim! ya Karim! Nem a kenyeret hívják így. Nem, ez Isten egyik jellemzője, és annyit tesz: a Bőkezű avagy Nagylelkű. És mivel a kenyér az életet táplálja, a kiáltás azt fejezi ki, hogy ez a Mindenekfelett Bőkezű ajándéka.” W. M. Thompson: The Land and the Book, 1886

Kardkészítő, 1900 k.

Hamidiyya bazár

Gyümölcsárus

Beduin zenészek a bazárban, Félix Bonfils fotója

Előkelő beduin család a bazárban

A híres Nofara kávézó az Omayyad-mecset hátsó lépcsőjéről nézve, 1930

A Bab Touma (Touma-kapu)

Szír keresztény temetés a Bab Touma negyedben, 1900

Fémműves műhely a Bab Touma-negyedben

Borbély az óvárosban, 1900

Az 1908. aug. 22-én elindított Damaszkusz-Medina vasút (Hijaz Railway) III. osztálya

Előkelő zsidó család óvárosi otthona, 1901

Zsidó esküvő, 1904

Damaszkuszi városi nő, drúz nő és parasztasszony. Sebah fotója, 1873

Óriás fa a Sarouja-piac mellett, 1890 k.

Pihenő tevék a Touma-kapunál

Tevevásár, 19. sz. vége

Szír keresztény diákok a Maktab Anbar iskolában, 1904

Az 1915-ös törökországi örmény népirtás elől elmenekült örmény diákok ideiglenes iskolája

Rendőrakadémia, 1918-20

Rendőrakadémia, 1918-20

A franciák szír szabadságharcosokat végeznek ki a Marjah-téren, 1926


Faisal király látogatása Damaszkuszban közvetlenül a függetlenné válás után

Victoria (ma Semiramis) Hotel, 1898

A Bab al-Saghir temető, 19. sz. vége

Damaszkuszi utca, 1890 k. Félix Bonfils fotója

A Salhiyyieh utca, 1920 k.




7 megjegyzés:

Liang Sheng írta...

Elképesztően jó képek! Van köztük egy pár attól a Félix Bonfiltól is, akinek eddig főként a 19. század végi Jeruzsálemről készült páratlanul jó fotóit ismertem. Bár nem írod, de például a két beduin zenész fotóját is ő készítette.

A Sarouja-piac melletti matuzsálemi fa az ajtóval (!) lélegzetellálító. A látvány szinte visszaröpíti az embert a bibliai időkbe...

De mi az, hogy "Likőrárus, 19. sz."? Az iszlám egyik fellegvárában, fényes nappal az utca közepén kiskorúaknak mérik ki az alkoholt?? Azt hiszem, inkább csak a képaláírás lett félrefordítva: nem likőrt, hanem sharab e'riq sous-t, vagyis édesgyökérből készült italt árul. Ennek a Szíriában sok helyütt megtermő növénynek a gyökeréből készített tápláló ital igen népszerű, főleg Ramadánkor. Damaszkuszban a mai napig látni a belváros utcáin és piacain hagyományos ruhában körbesétáló édesgyökérital-árust.

bitxəšï írta...

Nagyon érdekes a beduinok hangszere. Lehet tudni róla valamit?

Studiolum írta...

Igazad van, én fordítottam figyelmetlenül az عرقسوس-t. Átjavítom „édesgyökérital-árusnak”. Egy másik szájton egyébként azt írják ugyanerről a képről, nem biztos, hogy édesgyökér-, lehet, hogy تمر هندي tamarind-árus.

Sajnos a többi képet is csak úgy tudtam feliratozni, „as is”, ahogy az arab szájtokon találtam. A beduin zenészeknél sem volt odaírva Félix Bonfils szerzősége, ezt is pótolom most.

Tényleg, nem lenne kedved írni Félix Bonfils jeruzsálemi fotóiról?

A beduin hangszer neve „rababa”, régebben általános arab hangszer, amely a beduinoknál máig tovább él. Egyetlen húrja van lószőrből, hangtestére kifeszített kecskebőrt húztak.

Studiolum írta...

Most jöttünk meg egy nemrég felfedezett arab bolt meglátogatásából, az Orczy téren, a kínai vendéglőnk közelében. Nagyon jól ellátott bolt, s amint beléptünk, középen mit látok felstócolva: nagy halom árengedményes Ramzy Filteres Édesgyökér Italt! „Szíriaiak?” kérdezem az eladótól. „Igen.”

Névtelen írta...

velem is gyakran történnek ilyen misztikus dolgok.

Petrus Augustinus írta...

Hol van ez az arab bolt? A Kőbányai úton, a "város legjobb kínai étterme" mellett?

Studiolum írta...

Attól pár száz méterre. Az Orczy tértől a Baross utcán befelé néhány házzal, a bal oldalon, az első sarok után. Egy nagy szír központ van ott kialakulóban, Ibn Szina (Avicenna) szír rendelővel, szír rituális hentessel, zöldségessel, és most megnyílt ez a bolt is. Jó, és kifejezetten olcsó.