A Lenin és a gyerekek című könyv a szocialista gyermekkor első olvasmányai közé tartozott. Bár könyv helyett pontosabb lenne műfajról beszélni, mert több változat is létezett, amely más-más szempontok alapján csoportosította a hagiográfiai anyagot. Magyarországon például az általános iskolai olvasókönyveken kívül a Sík Endre fordította Igaz történetek Leninről, majd a Reich Károly illusztrálta Történetek Leninről antológiákban szerepeltek nagy számban a Lenin és a gyerekek kölcsönös ragaszkodását példázó történetek.
A műfaj kanonikus műve a Vlagyimir Boncs-Bruevics, Lenin titkára által összeállított Lenin és a gyerekek című gyűjtemény volt, amelyet egyes orosz szájtok még ma is a valaha kiadott tíz legfontosabb orosz gyerekkönyv között tartanak számon. Teljes szövege, sok képpel illusztrálva, fenn van a neten, és szkennelt változata is megtalálható. Ez a könyv a sok közül csak három történetet tartalmaz – Lenin és Vászka macska, Lenin megalapítja a Tiszta Tányérok Társaságát, Lenin az iskolai fenyőünnepen –, de igen színesen és részletesen elbeszélve őket, ami alkalmassá tette rá a történeteket, hogy az óvodában hároméves kortól tartott „Ismerkedés Leninnel”-foglalkozások alkalmával a gyerekek maguk is előadják őket.
„– Vlagyimir Dmitrijevics, nem akar részt venni az iskolai ünnepségen? – kérdezte tőlem Vlagyimir Iljics.
– De igen. – feleltem.
– No hát akkor szerezzen, ahonnan csak tud, süteményt, cukorkát, kenyeret, csillagszórót, játékokat, és holnap este elmegyünk Nágya iskolájába. Rendezzünk ünnepséget a gyerekeknek. Itt van pénz a költségekre.”
– De igen. – feleltem.
– No hát akkor szerezzen, ahonnan csak tud, süteményt, cukorkát, kenyeret, csillagszórót, játékokat, és holnap este elmegyünk Nágya iskolájába. Rendezzünk ünnepséget a gyerekeknek. Itt van pénz a költségekre.”
„Vlagyimir Iljics nagyon szerette a gyerekeket, és ezt a gyerekek is érezték. Gyorsan megtanulta a nevüket, és csodálatos volt, hogy nem keverte össze őket. A gyerekeket el sem lehetett vontatni, úgy rátapadtak Vlagyimir Iljicsre. A tea után átvitték őt egy másik szobába, hogy megmutassák neki kincseiket: egy lekötött szárnyú csókát, egy verebet, amely a macskával harcolva veszítette el a fél farkát, egy siklót, egy sündisznókölyköt és egy békát. Aztán rajzaikat és iskolai füzeteiket hozták oda neki.”
Vagy ott volt az a Lenin és a gyerekek gyűjtemény is, amelyet a kortársak rövid visszaemlékezéseiből állítottak össze Nagyezsda Krupszkaja jóváhagyásával.
„Lenin nagyon szerette volna, hogy a gyerekek eltökélt kommunistákká váljanak. Megesett, hogy egy-egy fiúcskával tréfálkozva hirtelen megkérdezte tőle: „Kommunista leszel, igaz?” És látszott rajta, mennyire szeretné, hogy a gyerek kommunistának nőjön fel.”
A műfaj, mint minden más a Szovjetunióban, a maga görbe tükrét is kitermelte, amely persze csak szamizdatban terjedt, mint például Andrej Sipilovnak Az én kis leniniánám-ban összegyűjtött apokrif történetei:
„Vlagyimir Iljics Lenin nagyon szerette a gyerekeket, s különösen szerette megsimogatni a fejecskéjüket. Előfordult, hogy reggel, amint felkelt, annyira szeretett volna megsimogatni egy kisgyereket, hogy mindjárt kiadta a parancsot a testőrségének: „Gyerünk, azt mondja, hozzatok valami kisgyereket, hadd simogassam meg a fejecskéjét.” A testőrség meg ki a kapun, elkapták az első kezük ügyébe kerülő gyereket, s már vitték is Leninnek. Az utcán persze kiáltozás, zűrzavar, hisztérikus szülők, összefut a nép, mindennek elmondják Lenint… De Vlagyimir Iljics csak megsimogatja a gyerek fejét, cukrot ad neki, aztán már engedi is el.
Pedig megtehette volna, hogy el sem engedi.”
Pedig megtehette volna, hogy el sem engedi.”
Az utóbbi történetről és változatairól (pl. Lenin visszadobta a labdát az utcán játszó gyermekeknek, pedig azt is megtehette volna, hogy agyonlöveti őket) mindaddig azt hittem, csak viccnek találták ki, amíg nem találkoztam 1925 körüli párhuzamával az Ifjú Gárda által 1930-ban kiadott Lenin az orosz mesékben és keleti legendákban című gyűjteményben:
„Volt Leninnek egy barátja, az élelmezésért felelős komisszár. Egyszer azt mondják Leninnek, hogy ez a barátja bántalmazza a parasztokat, igazságtalanul bánik velük, nem a nép javát tartja szem előtt.
Hívatja őt Lenin, s megkérdezi tőle:
– Barátom, igaz ez?
Az csak hallgat, lehorgasztott fejjel. Lenin erre azt mondja neki:
– Nincs jogod a parasztot elnyomni. Hiszen a paraszt – az ország nagy ereje, tőle származik a kenyér. Úgy látom, mint barátomnak én kell példát mutassak neked.
Azzal megcsókolta őt Lenin, búcsút vett tőle, s parancsot adott, hogy lőjék agyon.
Ilyen ember volt Lenin… Szerette az igazságosságot.”
Hívatja őt Lenin, s megkérdezi tőle:
– Barátom, igaz ez?
Az csak hallgat, lehorgasztott fejjel. Lenin erre azt mondja neki:
– Nincs jogod a parasztot elnyomni. Hiszen a paraszt – az ország nagy ereje, tőle származik a kenyér. Úgy látom, mint barátomnak én kell példát mutassak neked.
Azzal megcsókolta őt Lenin, búcsút vett tőle, s parancsot adott, hogy lőjék agyon.
Ilyen ember volt Lenin… Szerette az igazságosságot.”
„Negyed századdal ezelőtt első osztályos lányom, Dása az első szeptemberi napon az iskolából megjőve kijelentette:
– Lenint muszáj szeretni!
– És Krupszkaját? – kérdeztem én.
Lányom elgondolkodott. Látszott, próbál visszaemlékezni, vajon adott-e a tanítónő valamilyen utasítást Lenin feleségére nézve.
– Nem, Krupszkaját… nem muszáj…
De hogy a lényeget hangsúlyozza, még egyszer megismételte:
– De Lenint mindenképpen muszáj szeretni, és muszáj az ő példáját követni!
És én megértettem, hogy reménytelen dolog volna a szovjet iskolarendszer ellen harcolni.”
– Lenint muszáj szeretni!
– És Krupszkaját? – kérdeztem én.
Lányom elgondolkodott. Látszott, próbál visszaemlékezni, vajon adott-e a tanítónő valamilyen utasítást Lenin feleségére nézve.
– Nem, Krupszkaját… nem muszáj…
De hogy a lényeget hangsúlyozza, még egyszer megismételte:
– De Lenint mindenképpen muszáj szeretni, és muszáj az ő példáját követni!
És én megértettem, hogy reménytelen dolog volna a szovjet iskolarendszer ellen harcolni.”
Vlagyimir Kornyilov: Покуда над стихами плачут (Amíg a verseken sírnak)
Nem tudom, más korabeli diktátorok is követték-e Lenin példáját, hogy létezett-e például Mussolini és a gyerekek-irodalom. Hogy Franco és a gyerekek-irodalom nem volt, arra Wang Wei a tanú. Hitler és propagandaminisztere, Goebbels azonban felfigyeltek rá, milyen ígéretes lehetőségeket tartogat számukra a műfaj oroszországi elterjedtsége. Amikor 1941. júniusában a német csapatok szovjet földre léptek, az elfoglalt területeken terjesztett első propaganda-kiadványok között azonnal ott volt az orosz nyelvű Гитлер и дети – Hitler és a gyerekek című negyven oldalas, gazdagon illusztrált kiadvány is, amely a Szovjetunió-szerte ismert szerepkörben ültette a német nép atyját Lenin helyére.
„A bolsevik hóhérok által a világtól hosszú éveken át elzárva nem ismerhettétek meg az igazságot. Szüntelenül hazudtak nektek, és azt tanították, hogy a német nép gyűlöli Hitlert, hogy Németországban patakokban folyik a vér, és hogy a világ nem ismer nála kegyetlenebb zsarnokot. A zsidó propaganda különösen igyekezett befeketíteni a Führert, és nem csoda, hogy a zsidók éppen annyira gyűlölik őt, amennyire szereti ő a német népet.
Ebben a könyvben csupán Adolf Hitler egyetlen oldalát szeretnénk bemutatni nektek. Azt szeretnénk megmutatni, hogy Németország népe, s különösen a német gyermekek mennyire szeretik az ő Führerüket, és hogy mennyire szereti ő a gyermekeket és népét.
A Führer különösképpen szereti a gyermekeket. Mintha nem is lenne szüksége pihenésre és egyedüllétre, olyannyira mindig talál időt a gyermekek számára.
Íme az igazság! Íme, hogyan él az az ember, aki megsemmisítette a zsidó kommunizmust Németországban.”
Для малышей, бегающих по комнатам, по двору и саду его дома, Фюрер всегда находит ласковое слово и какой-нибудь подарок | A kicsikhez, akik házának szobáiban, udvarán és kertjében futkároznak, a Führernek mindig van egy kedves szava és valamilyen ajándéka. |
У Гитлера дети чувствуют себя, как дома. От его ласкового взгляда у них проходит всякое смущение. Они доверчиво показывают ему свои игрушки и куклы | Hitlernél a gyermekek úgy érzik magukat, akár odahaza. Kedves tekintetétől elmúlik minden elfogódottságuk, és bátran mutatják meg neki játékaikat és babáikat. |
Часто случается, что какой-нибудь карапуз зовет Фюрера поиграть с ним. Не было еще случая, чтобы Вождь германского народа в чем-либо отказал детям. Крестьянские дети из соседних деревень — его постоянные гости | Gyakran megtörténik, hogy egy-egy kis kölyök játszani hívja a Führert. Nem volt még rá példa, hogy a német nép Vezére bármit is megtagadott volna a gyermekektől. A környező falvak parasztgyerekei házának állandó vendégei. |
К нему приезжают дети даже из самых отдаленных мест Германии. На снимке группа юных музыкантов из Бремена | Még Németország legtávolabbi vidékeiről is érkeznek hozzá gyermekek. A felvételen fiatal brémai muzsikusok csoportja látható |
Находятся много желающих сфотографироваться, и Фюрер, к великой радости детей, улыбаясь, исполняет их просьбу | Igen sokan szeretnének együtt fényképezkedni vele, s a Führer a gyermekek nagy örömére mosolyogva tesz eleget kérésüknek |
На станциях народ восторженно приветствует Адольфа Гитлера | Népe az állomásokon lelkesen üdvözli Adolf Hitlert. |
Nem tudjuk, milyen hatást gyakorolt az orosz olvasókra a kiadvány, amely a körülmények folytán néhány éven belül amúgy is elavulttá vált. Hitler az utolsó német gyermekeket is kiküldte a frontra, s propagandaminisztere 1945. május 1-én öngyilkosságot követett el feleségével együtt, aki előtte megölte hét gyermeküket. És ki emlékszik manapság a műfajt megteremtő Lenin és a gyermekek megható történeteire?
16 megjegyzés:
Még egy klasszikus példa a:
“Lenin elvtárs mosolyogva megsimogatta az udvaron játszadozó gyerekek fejét. Ami tulajdonképpen rendes dolog volt tőle, hiszen közéjük is lövethetett volna.” :-)
Tetszenek ezek a ferde változatok is.
Az említett Sík Endre ugye nem a piarista Sík Sándor, Radnóti mesterének rokona?
hát a bátyja sajnos
igen, erre a poénra gondoltam
ugyanennek egy másik változata az is, ami széltében terjed a neten:
„Lenin bácsi csodálatos ember volt, el is mondok róla nektek egy történetet, gyerekek.
Szóval egyszer Razlivban, a zöld dolgozószobában Lenin bácsi borotválkozott.
Arra járt egy kisfiú és nézte, hosszan nézte. Lenin bácsi pedig befejezte a borotválkozást, majd megtörölte és eltette a borotváját.
Pedig egyetlen nyisszantással levághatta volna a kisfiú fejét!
Hát ilyen ember volt Lenin.”
Régebben láttam egy belső-mongóliai iskolai olvasókönyvet, na abban is volt egy mese Lenin bagsról-ha jól emlékeszem, a címe az volt, hogy "Lenin hétéves kora óta dohányzik", vagy valami ilyesmi :)
(bags: a kínai 博士 átvétele)
Gyermekkorom emléke: 1957-ben szovjet levelezőtársat kaptam orosztanárnőmtől, mint mindenki az osztályban, miután újra indult az orosztanítás. Néhány suta levelet váltottunk, egy ideig még megvolt a kislánytól csomagban kapott kitűző Lenin gyermekkori fürtösfejű fényképével és egy műanyag vajtartó. Valami csekélységet én is küldtem, de hogy mit, már nem emlékszem. Biztos nem Kádár János képét...
(bags: a kínai 博士 átvétele)
Doktor Lenin. Hej, hogy ezt meg nem érte szegény…
És ha jól tudom, Sztálint is nevezik így (Сталин багш) :)
Na jó, de ő ténylegesen szovjet akadémikus volt, járt neki a cím. Több nyelvészeti szakmunka is jelent meg a neve alatt. Emlékszem, még bátyáimtól örökölt általános iskolai orosz szótárom előszavában is az állt: „Ez a szótár Sztálin elvtársnak azon a megállapításán alapul, hogy a nyelv szavakból áll.”
"hát a bátyja sajnos"
Uhh, szomorú.
„Ez a szótár Sztálin elvtársnak azon a megállapításán alapul, hogy a nyelv szavakból áll.”
Hát, mit mondjak, nagy nyelvész volt az öreg. :-)
@Petya:
1. Hát nagy szellemek találkoznak; nekem is ez a ma is terjedő alapvicc jutott eszembe.
2. Sík Endre és Sík Sándor testvérek voltak.
@ Studiolum:
Leninről legalább nem terjedt el, hogy mindenhez ért. Sztálin viszont mindenhez hozzászólt (bár nyilvánvalóan nem ő volt az egyetlen és igazi szerző): pl. a nyelvészethez Marr ellenében vagy a közgazdaságtanhoz vagy a történettudományhoz - bár ezek a "művei" már csak a II. vh. után keletkeztek.
Ja és apropó Lenin (meg Hitler meg Sztálin, ha nem is ezen a poszton): Észlelhető még a fotókon is, hát még a szobrokon, festményeken, hogy minimum 190 cm magas, kosarazó múlttal rendelkező népi/nemzeti hősökkel van dolgunk - holott kb. 30-40 cm-rel alacsonyabbak voltak. No de az udvari szobrászok és festők, a fényképészekről nem is beszélve...
Ám ma már hál'istennek más időket élünk: ilyennel napjainkban a világban, valamint kis hazánkban abcolúte senki sem tanyálkozhat.
„Milyen szép dolog, hogy már ma
Nem történik ilyes lárma!”
Áldassék érte a mindenkori Vezér! :)
Külön művészet- és ízléstörténeti tanulmányt érdemelne, hogy az egyes korokban az idealizálás milyen eszközeit tekintik elfogadottnak (amit aztán a következő kor végtelenül nevetségesnek tart). A mai eszközöket tekintve most hirtelen a lezserséggel párosult férfiasság jut eszembe mint eszköz, olyan példákkal, mint amikor Putyint félmeztelenül lovagolva vagy dzsúdózva fotózzák kitűnő minőségben, ami nekünk ugyan még mindig egy kicsit ciki, de az orosz közönség java részének egyáltalán nem az. De említhetném Ahmadinejad vagy sok nyugati politikus hasonlóan keresetten lezser fotóit is. Ezeknek a mesterkéltségére majd a következő generációnak nyílik fel a szeme…
@Studiolum:
"az egyes korokban az idealizálás milyen eszközeit tekintik elfogadottnak (amit aztán a következő kor végtelenül nevetségesnek tart)..."
Csak a következő kor?! Ellenpélda e megjegyzésed. De úgy generalissime (brr, de hát generalisszimuszokról is szó esett) asszem teljesen igazad van.
Majd az utókor, mint a Mézga-család esetében.
Merem remélni, hogy minden korban vannak, akik sub specie aeternitatis már akkor is nevetségesnek tartják, ami az. Szeretem magamat is közéjük számolni. De be kell látnom, hogy ez mindig kisebbség. Ezért a „tekintik”-et és „tart”-ot az idézett mondatban tekintsük, mondjuk így, a statisztikai alany cselekvésének…
Az első két Hitleres-kislányos képet holnap mindenképp megmutatom kicsi gyerekeimnek, alátámasztandó, hogy nem szabad idegen felnőttekkel szóba állni, sosem tudhatjuk, akár rossz emberek is lehetnek.
Kinga
Aki a német gyermekeket szereti, rossz ember nem lehet. (Aki a szovjeteket, az sem.)
Ez az egész csak addig tűnik humorosnak, míg eszembe nem jut, mekkorát ordítoztam én anyámmal 7 éves koromban, mikor azt találta mondani, hogy azok a rohadt kommunisták, én meg pont aznap tanultam Lenin lámpácskáit az iskolában... A gyerekek bámulatosan könnyen elhülyíthetők.
Hm, Bem apó inspirálta volna Lenint? Esti Lapok, 1849.június 19.
Bem alatt történt.
A seregek miket ő kezébe vett, fegyelmetlen, kicsapongó, rendhez nem szokott seregek voltak.
Nem volt főnök nem volt parancsnok, kinek engedelmeskedni akartak volna.
Bem szigoru rendeleteket ad ki, s e rendeleltek teljesítése iránt mindenkit életével tesz felelőssé.
Volt Bemnek az adjutánsai közt egy kit különösen szeretett, kapitány
Ez ritka katona is volt. Merész, bátor, az ellen csakamugy hullott alatta.
De egy hibája is volt - az önfejűség.
Egyszer nemi dolgokat máskép igazíta el mint Bem parancsolta.
Bem meginté, hogy ha még egyszer önfejüsködik, agyon löveti.
Kapitánynak egy darabig jól is viselé magát, hanem később viszont ki rug kerékvágásból.
Nem sokára uj engedetlenséget követett el.
Midőn az egész sereg ki volt állva, ki szólítja a kapitányt
"Ön jó katona, folyamodtam őrnagygyá leendő kineveztetése iránt. Hanem engedetlenségiért lakolnia kell. Térdepeljen le ön ! Négylegény álljon ki "
S a perczben ott ni hely szinén meglövette.
Megjegyzés küldése