innen | Dedicated to AJP Megkoronáz |
Éppen száztizennégy éve, 1896. május 26-án – a régi naptár szerint 14-én – koronázták meg Moszkvában, az Uszpenszkij-székesegyházban Oroszország utolsó cárját és cárnéját, II. Miklóst és Alexandrát.
Noha a főváros már kétszáz éve Szentpétervár volt, a koronázásra az ősi Romanov hagyomány szerint a moszkvai Kremlben, az Uszpenszkij- azaz Mária elszenderülése-székesegyházban került sor.
Объявление о Священном Короновании императора Николая Александровича
и императрицы Александры Фёдоровны – Hirdetmény Nyikolaj
Alekszandrovics császár és Alekszandra Fjodorovna császárnő
Szent Koronázásáról
и императрицы Александры Фёдоровны – Hirdetmény Nyikolaj
Alekszandrovics császár és Alekszandra Fjodorovna császárnő
Szent Koronázásáról
Az udvar május 6-án érkezett meg Moszkvába, ahol a városon kívüli Petrovszkij-palotában szálltak meg. A cár május 9-én vonult be ünnepélyesen a Tverszkaja Zasztava diadalkapuján át Moszkvába.
A koronázásra 14-én került sor, s május 26-ig, azaz az új naptár szerint június 7-ig feszes ritmusban követték egymást az események, fogadások, ebédek, vacsorák, előadások és bálok.
„A küszöbön álló Szent Koronázás ünnepségeinek rendje”
Az ünnepi ebédek és vacsorák étlapjait a legnépszerűbb korabeli művészek tervezték.
Ebéd, 1896. május 15.
Ebéd, 1896. május 19.
Ebéd, 1896. május 20.
Vacsora, 1896. május 23.
Суп из раков Пирожки Финляндская форель натуральная Телятина Холодное заливное из куропаток Жаркое пулярки Салат Артишоки Горячее сладкое Мороженое Десерт | Rákleves Pirog Natúr finn pisztráng Borjúhús Hideg fürjkocsonya Sült csirke Saláta Articsóka Forró édesség Fagylalt Desszert |
Ebéd, 1896. május 19.
Суп из черепахи Рыба-соль Филе говядины с кореньями Холодное из рябчиков и гусиной печенки Жаркое — индейка и молодые цыплята Цветная капуста и стручки Горячий ананас с фруктами Мороженое Десерт | Teknőcleves Sózott hal Marhaszelet zöldségkörettel Hideg császármadár-sült libamájjal Sült pulyka és jérce Karfiol babkörettel Sült ananász gyümölccsel Fagylalt Desszert |
Ebéd, 1896. május 20.
Навар из рябчиков Разные пирожки Стерлядь по-итальянски Жаркое из пулярки и дичь Салат по-швейцарски Мороженое с подливкой из малины | Császármadár-leves Vegyes pirog Tokhal olasz módra Sült csirke és vadhús Svájci saláta Fagylalt málnakrémmel |
Vacsora, 1896. május 23.
Бульон лукулловский Пирожки разные Холодное из рябчиков по-суворовски Жаркое: крупные цыплята на вертеле Салат Цельная спаржа Мороженое Десерт | Lucullus erőleves Vegyes pirog Hideg császármadár Szuvorov módra Nyárson sült tyúk Saláta Spárga egészben Fagylalt Desszert |
A május 23-i étlap modelljei azok a nyugat-európai középkori ruhába öltözött heroldok voltak, akik az ünnepségek alatt valóban fel-alá jártak Moszkva utcáin, hírül adva a koronázás eseményeit.
Koncertprogram, 1896. május 26.
A koronázási ünnepségekről az elmúlt évszázadban, érthető módon, nem sok szó esett. Az utóbbi években azonban egyre több kép bukkan fel róla hagyatékokból és publikációkból számos blogon és szájton. Ezekből gyűjtöttük össze az eddigi képeket. Az alábbiakat, amelyek a cár bevonulásától a Hodinka-mezei tragédiáig kísérik végig az ünnepségeket, egyetlen belorusz fórumon tették közzé. Az ünnepi képekből a régi és mai moszkvai fotókat egymás mellé állító retromoscow.narod.ru szájt is válogatott: ezeket szintén beemeltük ide.
A Kreml és a Moszkva-híd az ünnepre feldíszítve.
A Bolsoj Tyeatr szinte felismerhetetlen.
A Feltámadási tér (utóbb Forradalmi tér) és a Vitalij-kút.
Az ünnepi menet a Sztrasztnoj (Puskin) téren.
A Tverszkaján, a Sztrasztnoj-kolostorral szemben a moszkvai zemsztvo ünnepi pavilonja.
Fjodor Sehtel építész gyönyörű faragott pavilonja a Tverszkaján.
Az aszfaltozott Tverszkaja a Gliniscsevszkij-pereulok mellett, jobbra a Filippov-pékség.
A moszkvai kormányzó rezidenciája. Amikor megnőtt, polgármesteri hivatal lett belőle.
Vele szemben a rendőrség és tűzoltóság épülete (ma a Jurij Dolgorukij-szobor áll a helyén).
A Tverszkaja folytatódik a Manyezski után.
Tovább a Tverszkaján, a Georgievszkij-pereuloknál (az itteni házak többségét lebontották).
A Kuznyeckij-híd felé menet.
Azonosíthatatlan helyszín.
A Mjasznyickaja sarkán, a Vörös-kapu közelében.
A feldíszített Vörös-kapu (lebontva 1926-ban).
Kis tér a Kalancsovkán, a Vörös-kapunál, ahol most a Lermontov-szobor áll.
Ideiglenes diadalív a Szretenka és a Bulvarnoje kolco sarkán
Ünnepi kolonnád a még át nem épített Nemesi Kaszinó (a későbbi Szakszervezetek Háza) előtt.
Ünnepi oszlop az Ohotnyj Rjadon és az azóta lebontott Paraszkeva-templom.
Az Istenanya grebnyevói ikonjának temploma a Lubjankán. 1898-ban lebontották, s a helyén emelt épület lett később a hírhedt Cseka/GPU/KGB-központ.
A Lubjanka-téren azóta is rendszeresen felállított ünnepi bódék első dokumentált példányai.
A Kitajszkij projezd bástyája is ünnepi kupolát kapott.
Moszkvaiak és környékbeliek a Vörös-téren a koronázási menet napján.
Zászlók a Pokrovszkij-székesegyháznál.
A Manyezs (balra) és a Kutafja-bástya a cári címerrel.
A Sándor-kert.
A későbbi „Leningradka” a Petrovszkij-palota előtt, ahol a cári család Moszkvába érkezve megszállt.
Külföldi követségek a Hodinka-mezőn a Petrovszkij-palotánál.
Diadalkapu a Tverszkaján, amelyen keresztül a cár bevonult Moszkvába. Az oszlopok feliratai: „Боже, царя храни” (Isten, óvd a cárt) és „Слава во веки вековъ” (Dicsőség örökkön-örökké).
A cár a hagyománynak megfelelően ezüst patkós fehér lovon vonul be a Tveri-kapun át a régi fővárosba…
…az Iverszkij (Ibériai-) kapuhoz megy (az itteni épületek közül semmi sem áll már, magát a kaput 1931-ben bontották le)…
…itt meglátogatja az Iverszkij-kápolnát…
…majd az Iverszkij-kapun át lép be a Vörös térre…
…elhaladnak Minyin és Pozsarszkij emlékműve és a frissen emelt GUM áruház előtt.
A cárné hintója a Vörös-téren halad el a későbbi Lenin-mauzóleum helyén épített ideiglenes tribünök előtt.
A díszezred a Vörös-téren, a Lobnoje meszto mellett várakozik a cárra.
Ünnepélyes bevonulás a Kremlbe a Megváltó-kapun át (ezt a szokást Oroszország későbbi urai is megtartották).
A Cár-harang melletti tribünökről díszvendégek nézik a huszárok felvonulását.
A cári felségjelvények őre a Kremlben.
Az Andrejevszkij- vagy Trónterem.
A trónus.
Gyaloghintó-hordozók.
A katonatisztek a nagy esemény alkalmával a Cár-ágyúval fotografáltatták magukat.
Konflisok a Kremlben.
Az egyik résztvevő méltóság hintója lakájokkal és testőrökkel.
A Szenátusi tér a Kremlben.
A ceremóniamester a közelgő koronázási szertartás részleteit magyarázza.
Fogadás a Kremlben, a Csudov-kolostornál (lebontották 1929-ben).
A cár és kísérete az Uszpenszkij-székesegyházba vonul.
Az Uszpenszkij-székesegyház belseje a koronázás előtt.
A cári menet kijön a székesegyházból.
„Minden oroszok uralkodója” a baldachin alatt, a koronázás után.
Díszőrség.
II. Miklós felhajt egy kupica vodkát a Hodinka-mezőn rendezett díszszemle előtt.
A Hodinka-mező rendőrei, akik később nem bírtak a félmilliós tömeggel.
A Hodinka-mezőn eleinte minden rendben volt.
A népi vigasság plakátja (május 18.)
A cári pavilon, a tribünök és az embertömeg a Hodinka-mezőn, néhány órával a tragédia előtt.
A 19. század végén még hihetetlen újdonságnak számító díszkivilágítás.
A Kreml a Bolsoj Kamennyj híd felől nézve.
A Bolsoj Tyeatr szinte felismerhetetlen.
A Feltámadási tér (utóbb Forradalmi tér) és a Vitalij-kút.
Az ünnepi menet a Sztrasztnoj (Puskin) téren.
A Tverszkaján, a Sztrasztnoj-kolostorral szemben a moszkvai zemsztvo ünnepi pavilonja.
Fjodor Sehtel építész gyönyörű faragott pavilonja a Tverszkaján.
Az aszfaltozott Tverszkaja a Gliniscsevszkij-pereulok mellett, jobbra a Filippov-pékség.
A moszkvai kormányzó rezidenciája. Amikor megnőtt, polgármesteri hivatal lett belőle.
Vele szemben a rendőrség és tűzoltóság épülete (ma a Jurij Dolgorukij-szobor áll a helyén).
A Tverszkaja folytatódik a Manyezski után.
Tovább a Tverszkaján, a Georgievszkij-pereuloknál (az itteni házak többségét lebontották).
A Kuznyeckij-híd felé menet.
Azonosíthatatlan helyszín.
A Mjasznyickaja sarkán, a Vörös-kapu közelében.
A feldíszített Vörös-kapu (lebontva 1926-ban).
Kis tér a Kalancsovkán, a Vörös-kapunál, ahol most a Lermontov-szobor áll.
Ideiglenes diadalív a Szretenka és a Bulvarnoje kolco sarkán
Ünnepi kolonnád a még át nem épített Nemesi Kaszinó (a későbbi Szakszervezetek Háza) előtt.
Ünnepi oszlop az Ohotnyj Rjadon és az azóta lebontott Paraszkeva-templom.
Az Istenanya grebnyevói ikonjának temploma a Lubjankán. 1898-ban lebontották, s a helyén emelt épület lett később a hírhedt Cseka/GPU/KGB-központ.
A Lubjanka-téren azóta is rendszeresen felállított ünnepi bódék első dokumentált példányai.
A Kitajszkij projezd bástyája is ünnepi kupolát kapott.
Moszkvaiak és környékbeliek a Vörös-téren a koronázási menet napján.
Zászlók a Pokrovszkij-székesegyháznál.
A Manyezs (balra) és a Kutafja-bástya a cári címerrel.
A Sándor-kert.
A későbbi „Leningradka” a Petrovszkij-palota előtt, ahol a cári család Moszkvába érkezve megszállt.
Külföldi követségek a Hodinka-mezőn a Petrovszkij-palotánál.
Diadalkapu a Tverszkaján, amelyen keresztül a cár bevonult Moszkvába. Az oszlopok feliratai: „Боже, царя храни” (Isten, óvd a cárt) és „Слава во веки вековъ” (Dicsőség örökkön-örökké).
A cár a hagyománynak megfelelően ezüst patkós fehér lovon vonul be a Tveri-kapun át a régi fővárosba…
…az Iverszkij (Ibériai-) kapuhoz megy (az itteni épületek közül semmi sem áll már, magát a kaput 1931-ben bontották le)…
…itt meglátogatja az Iverszkij-kápolnát…
…majd az Iverszkij-kapun át lép be a Vörös térre…
…elhaladnak Minyin és Pozsarszkij emlékműve és a frissen emelt GUM áruház előtt.
A cárné hintója a Vörös-téren halad el a későbbi Lenin-mauzóleum helyén épített ideiglenes tribünök előtt.
A díszezred a Vörös-téren, a Lobnoje meszto mellett várakozik a cárra.
Ünnepélyes bevonulás a Kremlbe a Megváltó-kapun át (ezt a szokást Oroszország későbbi urai is megtartották).
A Cár-harang melletti tribünökről díszvendégek nézik a huszárok felvonulását.
A cári felségjelvények őre a Kremlben.
Az Andrejevszkij- vagy Trónterem.
A trónus.
Gyaloghintó-hordozók.
A katonatisztek a nagy esemény alkalmával a Cár-ágyúval fotografáltatták magukat.
Konflisok a Kremlben.
Az egyik résztvevő méltóság hintója lakájokkal és testőrökkel.
A Szenátusi tér a Kremlben.
A ceremóniamester a közelgő koronázási szertartás részleteit magyarázza.
Fogadás a Kremlben, a Csudov-kolostornál (lebontották 1929-ben).
A cár és kísérete az Uszpenszkij-székesegyházba vonul.
Az Uszpenszkij-székesegyház belseje a koronázás előtt.
A cári menet kijön a székesegyházból.
„Minden oroszok uralkodója” a baldachin alatt, a koronázás után.
Díszőrség.
II. Miklós felhajt egy kupica vodkát a Hodinka-mezőn rendezett díszszemle előtt.
A Hodinka-mező rendőrei, akik később nem bírtak a félmilliós tömeggel.
A Hodinka-mezőn eleinte minden rendben volt.
A népi vigasság plakátja (május 18.)
A cári pavilon, a tribünök és az embertömeg a Hodinka-mezőn, néhány órával a tragédia előtt.
A 19. század végén még hihetetlen újdonságnak számító díszkivilágítás.
A Kreml a Bolsoj Kamennyj híd felől nézve.
Az ünnepségek fényét tragikus esemény homályosította el. Május 18-ra népünnepélyt hirdettek a cári szállással, a Petrovszkij-palotával szemben fekvő Hodinka-mezőre (a mai Hodinszkij repülőtér helyére). A plakátok ingyenes ételosztást ígértek: egy font kenyeret, fél font kolbászt, címeres mézeskalácsot és egy korsó sört a cár monogramjával a koronázás emlékére.
Az 1896. május 18-i Hodinka-mezei népünnepély plakátja.
A sorára váró félmilliós tömegben lábra kapott a hír, hogy nincs elég élelem, és tolongani kezdtek. A tülekedésben hivatalosan 1839 embert tapostak agyon, de állítólag négyezret is eltemettek a vaganovszki temető tömegsírjába, és legalább ugyanennyi megsebesült.
Porcelán pohár a koronázás emlékére II. Miklós címerével és monogramjával. A Hodinka-mezőn ennél minden bizonnyal egyszerűbb címeres korsókat osztogattak.
II. Miklós a tragédia miatt le akarta mondani részvételét a francia követségen aznap estére szervezett bálra, de tanácsadói meggyőzték róla, hogy ezt Franciaország sértésnek tekintené. Állítólag mindjárt ezután vándorpróféták kezdték Oroszország-szerte hirdetni, hogy a cár erőszakos halált hal majd, amiért nem volt részvéttel népe iránt. Ez a történet azonban, úgy tűnik, jóval későbbről visszavetített koholmány. Alekszej Volkov, a cárné apródja azt mondja erről az emigrációban összeállított emlékirataiban:
„Később sokszor hallottam, hogy ez a szerencsétlenség a II. Miklós uralmát sújtó csapások előjele volt. Én azonban tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy akkoriban soha nem hallottam ilyen véleményt senkitől. És minthogy a dolgot csak később, más nagy szerencsétlenségek kapcsán kezdték el emlegetni, ezért ez a kijelentés minden alapot nélkülöz, és csak a bekövetkezett csapások után keletkezett. Odahaza, Oroszországban az emberek szeretnek okkult és titokzatos jelentéseket tulajdonítani az eseményeknek…”
Nemrég terjedelmes cikk jelent meg a tragédia korabeli fogadtatásáról. Ha valakinek esetleg volna hozzáférése, szívesen elolvasnám.
A Lumière testvérek, akik csak egy évvel korábban nyitották meg mozgófényképstúdiójukat Párizsban, az 1896-os koronázásra már saját különtudósítót küldtek. Camille Serf a hodinkai katasztrófánál is jelen volt, és néhány másodpercet lefilmezett belőle. A filmen jól látszik, hogy a tragédiát nagyrészt a katonai gyakorlótérnek használt mező betemetetlen árkai okozták. Valószínűleg ez a világ első élesben felvett katasztrófafilmje.
Camille Serf Moszkvában is filmezett, a Tverszkaján, ahol a cár ünnepélyesen bevonult a városba.
És természetesen a koronázási ünnepségeken is.
A filmnek az utolsó kockái a legelragadóbbak, ahol az orosz birodalom közép-ázsiai előkelőségei vonulnak be a fogadásra. Róluk egyébként szerencsénkre műtermi felvétel is fennmaradt. A nyizsnyij novgorodi Kamenszkij fotós dinasztia tagja, Olga Kamenszkaja készítette, amikor a küldöttség Moszkvába igyekezve megállt a városban.
A Kamenszkij-dinasztiától rengeteg jó fotó maradt ránk. De mint a fenti képek tanúsítják, a századforduló Oroszországa rajtuk kívül is bővelkedett jó fotográfusokban. Róluk még szeretnék írni.
11 megjegyzés:
Jaaj, elolvadok! Szerintem russzofil monarchista szebb ajándékot még nem kapott! :) Igazi különlegességeket gyűjtöttél itt össze, nagyon tetszenek. A címet látva először azt hittem, h IV. Károly király és Zita királyné koronázásáról lesznek a képek, az is nagyon érdekes lenne.
Mehet esetleg ki a Regnum!-ra, jobbra az 'Olvasnivaló'-hoz?
Hogyne, megtiszteltetésnek veszem. Előre is köszönöm.
Szívesen írok más uralkodók koronázásairól is (a néhány utolsó cárhoz már meg is van az anyag) mint jeles és példaszerű eseményekről, ha az olvasók támogatnak fényképekkel és olvasnivalóval.
Mondtam PHJ, hogy érdemes a Wang folyót látogatni, egy kész kincsesláda! Vadászom továbbra is az ilyen bejegyzéseket. :-)
@Studiolum:
A többi cár is nagyon érdekes lehet, különösen III. Sándor, kedvencem, aki egy nagyon reakciós, nagyon konzervatív rendszert vezetett be miután terroristák meggyilkolták II. Sándort, a nagy reformert, akit sok helyen, például Finnországban és Bulgáriában a mai napig is nagyon tisztelnek.
Érdekes ezen túl a pogromok ténye, mely sokszor irányult a zsidó közösségek ellen, sok zsidó számára téve vonzóva a forradalmi, baloldali eszméket. Nem véletlen, hogy a kommunisták nagy többsége ateista zsidó volt. Érdekes azonban, hogy III. Sándor uralkodása alatti pogromok pont annak hatására mentek végbe, hogy II. Sándor nyolc gyilkosa közül öt zsidó volt. Melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás (pogrom vagy a forradalmár zsidók)? Erről is egy nagyon érdekes, 'orosz-zsidós' bejegyzés születhetne (tudom, h alig van időd :-).
Köszönöm! Még soha senki sem szentelt valamit velem. (I hope that's right.)
Thanks to you! No Englishman has ever spoken in Hungarian to me before. That was a really royal reward for my humble efforts, a veritable crown for this post.
Petya: Amennyire én látom, ez a kérdésgombolyag jóval összetettebb. A zsidó forradalmárok nem elsősorban a pogromok hatására csatlakoztak a mozgalomhoz, hanem mert a hagyományos közösségből kiszakadva a kortárs orosz (városi) közeg nem fogadta be őket, s így az osztály nélküli társadalom eszméje jóval vonzóbb volt számukra (ebben egyébként némileg hasonló volt más nemzetiségek helyzete is, akik ugyancsak nagyobb arányban vettek részt a mozgalomban). A pogromok nem a 19. századi merényletek és a mozgalom miatt kezdődtek, hanem már a 17. század közepétől – Bogdan Hmelnyickij nagy pogromja 1648-ban volt –, amikor a kelet-lengyelországi (ukrajnai) zsidók a lengyel földesúr helyi képviselőjeként váltak gyűlöletessé az ukrán parasztság előtt (lásd erről Heiko Haumann: A keleti zsidóság története).
Ez a tömegszerencsétlenség azért ha nem is mint rossz omen, de mint jelenség valóban gyászos előszele volt a bolsevik puccsnak és az azt követő polgárháborúnak... szegény Oroszország, mondom megint.
Bizony, így van. Azért a forradalmi propaganda minden erővel igyekezett rossz óment kovácsolni belőle. De nem azonnal, hanem csak visszamenőleg, legkorábban az 1905-ös forradalom után (azt hiszem, először 1906-ban említik ómenként az eseményt). Ekkor viszont már az egész orosz irodalmat átjárta valamiféle „megtisztító katasztrófa” előérzete (lásd pl. Belij Szentpétervárát, amely ugyan csak 1913-ban jelent meg, de 1905-ről szól), és már mindenben óment láttak. Erről készül is már egy újabb bejegyzés…
Kedves Studiolum.
Nekem van hozzáférésem, le is töltöttem az említett cikket. Hová küldjem?
(Ez a minimum amit megtehetek cserébe azért a sok értékért amit te ástál fel nekünk, olvasóknak.)
Nagyon hálásan köszönöm! Kérlek, hogy küldd a tamas kukac studiolum pont com címre. Igyekezni fogok minél előbb beszámolni róla itt a blogon.
A Romanovok 300-as évfordulójára készült besorolhatatlan műfajú filmecske is mutat jópár szép képet.
Megjegyzés küldése