Világforradalom gyermekeknek

Vegyi háború. Szovjet társasjáték, A. V. Kuklin. Állami Kiadó, 1925

Nemrég írtunk minden európai táblajátékok őséről, a reneszánsz eredetű libajátékról, amelynek labirintusában kockadobás szerint végiglépegetve s az akadályokat legyőzve a játékos végül beléphetett a Paradicsomba. A játék napjainkig megőrizte népszerűségét, csupán az akadályokat és a Paradicsomot aktualizálta minden kor a maga ízlése szerint. Az 1810-es évek Oroszországában például, mint már láttuk, Napóleon legyőzése volt az áhított Paradicsom. Száz évvel később pedig a világforradalom.


Az 1925-ben készült, „ÉLJEN A VILÁGFORRADALOM!” feliratú játékban (minden játéktábla nagyítható!) a szovjetköztársaságok címerébe is belekerült felkelő nap kapuján át belépve munka mellett művelődünk, vöröskatonának állunk, burzsujokat űzünk, antialkoholista kampányt folytatunk. A termelési értekezlet, a harci repülőgépgyártás és a láncok széttörése akár húsz kockával is előrevihet, a rossz egészségügyi és lakáskörülmények azonban ugyanennyivel visszavethetnek.


A libajáték egy másik, 1926-os változata „Az egészséges életért” címmel az egészségügyi felvilágosítást szolgálta. ,,A munka és az élet egészségesebbé tétele által előre a társadalmi betegségek legyőzéséért!” hirdeti világos alapon a nagyobbik ékszíjtárcsa szövege, míg a kisebbiké sötét alapon, mintegy a szerződés apróbetűjeként azt, hogy „A munka és az élet egészségesebbé tétele maguknak a dolgozóknak a feladata.” Az egyes kockák a munkahelyi és otthoni higiénia és egészséges életmód egy-egy fontos elemét sulykolják írásban, szóban, diagrammon.




Hasonló céllal készültek 1924-ben a „Körfutóverseny” különböző szakmáknak szánt változatai is. „A »Körfutóverseny« társasjátékot a В. Ц. С. П. С.  [Összorosz Szakszervezetek Legfelsőbb Tanácsának] művelődési osztálya a szakmai propaganda céljára rendszeresítette. Használata elsősorban a munkásklubok pihenőszobáiban javasolt. Felhasználható a bevezető jellegű szakmai kurzusokon is az elsajátított anyagok átismétlésére.” – írja a használati utasítás. A száz állomáshoz száz-száz kérdezz-felelek kártya tartozott a Munka Törvénykönyve és a szakszervezeti előírások egy-egy passzusával, s a játékos a dobás után csak akkor léphetett előre a megfelelő állomásra, ha előtte helyesen válaszolt az adott számhoz tartozó kérdésre.


Az 1924-ben kiadott „Repülőgéppel végig a Szovjetunión” játékban a lehető legrövidebb úton kellett egymás után felkeresni a százból kisorsolt öt szovjet várost. Egy év múlva már Moszkvából Kínába, 1928-ban pedig egyenesen a jeges-tengeri szigetekre juthattak el hasonló módon a szovjet gyermekek.



A játékosok részt vehettek a Szovjetunió gazdagságának gyarapításában, a villamosításban, az újrahasznosítható hulladékgyűjtésben, az ipari termelésben.

„Utazás a Szovjetunió gazdagságán keresztül” (1924)

„Villamosítás” (1928) – az orosz falvaktól a kaukázusi hegyi auolokon át a nagyvárosokig és az ipartelepekig

„Adjunk nyersanyagot az üzemeknek!” (1930) A városban elfekvő, újrahasznosítható hullladékanyagot fel kell lelni és a MÉH-telepre szállítani, háromféle üzemmódban:
szekér, targonca, úttörő

„Az autóépítés ifjú barátja” – „Játéktól a modellig; modelltől a modern automobil tanulmányozásáig” (1931)

„Az ifjú önkéntes vízimentő zászlójelzés-ABC-je” (1937). Az осводовец az ОСВОД, az Önkéntes Vízimentő Társaság tagja

A játékok természetesen kiemelt hangsúlyt fektettek az ifjúság harci szellemének és ismereteinek növelésére. Ezen belül az Állami Kiadó külön szakmai sorozatként adta ki A. V.  Kuklin fegyvernemenként szakosodott társasjátékait, amelynek „Vegyi háború” darabját már fentebb láttuk.

„Forradalom” (1925). A. V. Kuklin, Állami Kiadó

„Légiharc” (1925). A. V. Kuklin, Állami Kiadó

Egy másik, föld-levegő-típusú „Légiharc”, ugyancsak 1925-ből

„Vörösök és fehérek. Háborús játék” (1929), a legjobb orosz avantgard grafika hagyományában. Az „Iljics” nevű vörös tank minden akadályon áttör!

„Tankok harca” (1930)

„Tengeri háború. Új játék” (1931)

„Manőverezés. Az ОСОАВИАХИМ [önkéntes fegyveres milícia] ifjú barátai, a pionírcsoportok számára” (1933, hat évvel a paramilitáris szervezet alapítása után)

„A kortárs háború”. 1933-ban a lovasroham talán már nem tartozott a hadviselés legmodernebb
technikái közé, de a hazafias plakátoknak továbbra is kedvelt motívuma volt,
felidézve a polgárháború lovaskatonáit, és azon is túl az Oroszországért
fehér lovon harcba szálló Szent György alakját

Az 1938-ban kiadott, egyszerűen „Háború” elnevezésű „hadrafelkészítő játék” célja a modern stratégia alapelemeinek elsajátíttatása volt a széles néptömegekkel. Valóban nagy szükség volt erre éppen ekkor, hiszen a háború küszöbén, épp 1938-cal kezdve a Generalissimus szisztematikusan likvidálta e tudomány professzionális művelőit.


A játékok kidolgozásának és grafikájának professzionalitása vitán fölül áll. S hogy egy-egy ilyen mikrokozmosz, önálló kis világ milyen óriási hatással van az ifjú játékosra, azt az tudja igazán, aki a hatvanas-hetvenes években még maga is hasonló játékokon nőtt fel. Mi is ilyenekből tanultuk meg fejből a világ országait, a tenger állatait és a nyugati autómárkákat akkor, amikor személyesen sosem ismerhettük volna meg ezeket, hála a világforradalomnak.