A zorzal

Zorzal colorado / Rufous-bellied Thrush / Turdus rufiventrisA nemrég lezajlott fülemüle-posztváltásról jutott eszembe az a madár, amelyet a mi argentin fülemülénknek nevezhetnénk: a zorzal (Turdus rufiventris, amelynek még magyar neve is van, noha arrafelé soha színét sem látták: rozsdáshasú rigó).

Amerikában nem él az a madár, amelyet az öreg kontinensen fülemülének neveznek, még ha a Karib-szigeteken van is néhány faj, amelyekre ráruházták ezt a nevet. (Elbűvölő látni egyébként, hogy aggatták rá a honvágytól gyötört felfedezők és konkvisztádorok az európai neveket a sosem látott és teljesen másféle amerikai növény- és állatfajtákra.)

A zorzal minden bizonnyal a Río de la Plata völgyének legismertebb énekesmadara. A fülemülééhez hasonlóan dallamos énekét főleg éjfél és hajnal között hallani tavasztól fogva, amikor megkezdődik udvarlási és párzási időszakuk.

A városokban igen nagy számú zorzal él békésen együtt az emberrel. S a legtöbb porteño, azaz buenos airesi, akinek egyébként fehér folt az ornitológia, annyit egészen biztosan tud, hogy ez az a madár, amely tavasszal – október-novemberben – már hajnalban felveri őket. Az igazat megvallva, bármilyen bájos madár a zorzal, készséggel elhiszem, hogy a végtelenségig ismételgetett átható éneke tényleg nagyon idegesítő lehet a rossz alvók számára.

A pacsirtához vagy a fülemüléhez hasonlóan a zorzal éneke sem egyforma, hanem évszaktól, földrajzi helytől, sőt egyedtől függően változik. Ezek a madarak ugyanis egymástól tanulnak énekelni, ami olykor igen különös dallamokat eredményez. Sok olyan esetet ismerünk, amikor a fészkük közelében hallott motor, malom vagy harang hangját utánozták, zavarba hozva ezzel nem egy ornitológust. Azonfelül az ének a hímek hódításának fegyvere, s vannak közöttük tapasztalatlan fiatal kezdők és érett amorosók, akiknek széles és kipróbált repertoárja számos sikeres hódításról tanúskodik.


A zorzal éneke, innen

Carlos GardelA zorzal annyira emblematikus énekesmadara Argentínának, hogy Carlos Gardelt, a 20. század leghíresebb tangóénekesét is „el zorzal criolló”-nak, „a kreol rigó”-nak nevezték.

Gardel alábbi két tangója a legismertebb klasszikusok közül való. Dalainak több sora széles körben idézett szólásmondássá vált. Ezek a dalok egyszersmind kitűnő példáját adják a lunfardo porteñó-nak, a buenos airesi zsargonnak is, amelynek megértésébe még a máshonnan származó spanyol anyanyelvűeknek is beletörik a bicskája.

Az első tangó, „Mano a mano” egy nőről szól, aki korábban szerény körülmények között élt, de most „bacaná”-nak, gazdag nagyvilági nőnek képzeli magát. Korábban elfogadta az énekes szerelmét, de most lenézi őt, mert egy otario („bolond”) gazdag kitartja, s az ő morlacos-át („pénzét”) szórja két kézzel a la marchanta („szanaszét a szélbe”). Az énekes azonban már a jövőbe lát, és figyelmezteti őt, hogy rövid életűek lesznek ezek a hiú ábrándok és tűnékeny győzelmek, s hogy eljön majd a perc, amikor „akár egy kidobott öreg bútor” elfeledve magára marad.

Abban egyetérthetünk, hogy pontosan ezek azok a frázisok, amelyeket minden lecserélt szerelmes szeretne képébe vágni volt kedvesének. Ez az érzés pontosan jellemzi a porteñó-t, aki bármilyen mélyen szenved is, akkor is megjátssza gyötrelme okozója előtt, hogy ő már felülemelkedett minden sértésen és megvetésen, sőt már azt is tudja, hogy a másik sokkal rosszabbul végzi majd, mint ő.


Mano A Mano (Egyik, akár a másik)
Zene: Carlos Gardel és José Razzano. Szöveg: Celedonio Flores


Rechiflao en mi tristeza,
te evoco y veo que has sido
de mi pobre vida paria
sólo una buena mujer
tu presencia de bacana
puso calor en mi nido
fuiste buena, consecuente,
y yo sé que me has querido
como no quisiste a nadie,
como no podrás querer.

Se dio el juego de remanye
cuando vos, pobre percanta,
gambeteabas la pobreza
en la casa de pensión:
hoy sos toda una bacana,
la vida te ríe y canta,
los morlacos del otario
los tirás a la marchanta
como juega el gato maula
con el misero ratón.

Hoy tenés el mate lleno
de infelices ilusiones
te engrupieron los otarios,
las amigas, el gavión
la milonga entre magnates
con sus locas tentaciones
donde triunfan y claudican
milongueras pretensiones
se te ha entrado muy adentro
en el pobre corazón.

Nada debo agradecerte,
mano a mano hemos quedado,
no me importa lo que has hecho,
lo que hacés ni lo que harás;
los favores recibidos
creo habértelos pagado
y si alguna deuda chica
sin querer se había olvidado
en la cuenta del otario
que tenés se la cargás.

Mientras tanto, que tus triunfos,
pobres triunfos pasajeros,
sean una larga fila
de riquezas y placer;
que el bacán que te acamala
tenga pesos duraderos
que te abrás en las paradas
con cafishios milongueros
y que digan los muchachos:
“Es una buena mujer”.

Y mañana cuando seas
deslocado mueble viejo
y no tengas esperanzas
en el pobre corazón
si precisás una ayuda,
si te hace falta un consejo
acordate de este amigo
que ha de jugarse el pellejo
p’ayudarte en lo que pueda
cuando llegue la ocasión.
Szomorúságtól meggyötörten
újra rád gondolok, s most már látom,
hogy csupán egy kedves asszony voltál
szegény nyomorult életemben.
Sugárzó szépséged
meleget hozott fészkembe
hűséges és jó voltál hozzám,
és tudom, hogy szerettél,
ahogy nem szerettél senkit
és nem is szerethetsz már ezután.

Akkor találtunk egymásra
amikor még szegény lány voltál
s egy panzióban próbáltál meg
túljárni a szegénység eszén.
Ma már úrinő vagy
rád mosolyog, neked dalol az élet,
gazdag bolondod pénzét
két kézzel szórod a szélbe
ahogy a gonosz macska játszik
a nyomorult egérrel.

Ma még elérhetetlen
álmokkal van tele képzeleted
körberajonganak a bolondok,
a barátnők, a szépfiú.
A gazdagok báljain a
milonga
őrült kísértései
– ahol a táncosnők vágyai
elbuknak vagy diadalmaskodnak –
túlságosan beléd itták magukat,
szegény szíved közepébe.

Nincs miért köszönetet mondjak,
így maradtunk, egyik akár a másik,
nem érdekel már, mit tettél,
mit teszel, vagy mit fogsz tenni.
A tőled kapott kegyet
úgy hiszem, visszafizettem
s ha valami kevés adósságot
akaratlanul is elfeledtem volna,
írd csak fel nyugodtan
a pillanatnyi bolondod számlájára.

Kívánom, hogy győzelmeid
szegény, tűnékeny győzelmeid
hosszú sorban kövessék egymást
gazdagságban, élvezetben;
hogy a pénzeszsáknak, aki kitart,
tartsanak ki hosszan a pesói,
soká lássanak még a lokálok
szépfiúid kíséretében,
s soká mondják még a fiúk:
„Micsoda remek egy nő!”

És holnap, amikor már csak
egy kidobott vén bútor leszel
és nem marad már többé
remény szegény szívedben,
és segítségre lesz szükséged,
ha majd kell a jótanács,
emlékezz erre a barátodra
aki a bőrét is vásárra vinné
hogy segíthessen neked, amiben tud,
ha eljön majd az alkalom.

Carlos Gardel eterno en el alma y en el tiempo
A következő, ugyancsak közismert tangó a nagy porteño zenésztől és költőtől, Enrique Santos Discepolótól származik. Minden sorából keserűség és kiábrándultság árad, a tangó tipikus világképe, amely különösen jellemző volt Discepolóra, a híres „Cambalache” szerzőjére: „El mundo fue y será una porquería, ya lo sé en el 503 y en el 2000, también” – „A világ egy trágyadomb volt és az is marad mindig, 530-ban éppúgy, mint 2000-ben.”

Az énekes itt is a mindentudó bölcs szerepében tetszelegve figyelmezteti a másikat, hogy hagyjon fel minden hiú reménnyel. (Mennyire jellemző ez a mindentudás ránk, porteñó-kra… bár szeretném hinni, hogy nem mindannyiunkra… mindenesetre ez a jellemvonás eléggé mélyen gyökerezik a közvéleményben.) Minden hazugság, a szerelem sehol, senkit nem érdekel, mi történik veled, és senki sem segít, ha bajban vagy. Ő aztán igazán tudja, mert vele is így történt, és ismeri, milyen az, „rajarse los tamangos buscando ese mango que te haga morfar” elkoptatni a cipője talpát pénz után járva, csak hogy valamit ehessen. Mantegna: Occasio, detailS amikor majd azt veszed észre, hogy a körülötted állók már készülnek megkaparintani, ami bukásod után marad: „manyés que a tu lado / se prueban la ropa que vas a dejar” (azt látod, hogy melletted / már próbálgatják a ruhát, ami majd rólad marad; a lunfardo manyés, ‘észreveszed’ kifejezés szintén olaszból jön, a mangiare szóból, mintha az ember úgy venné észre a dolgokat, ahogy megeszi őket, egyfajta szellemi bevételezésképpen), no majd akkor emlékezz vissza arra, amire jó előre figyelmeztettelek.

Ebben a tangóban talán a kezdő kép a legérdekesebb, amelyből aztán az összes többi is kibomlik: „Cuando la suerte, que es grela”, „mikor a szerencse, aki asszony…” A szerencsét, alkalmat vagy sorsot már az ókor óta nő alakjában ábrázolják, amibe belejátszik nemcsak az erények és bűnök női formában történő szokásos megszemélyesítése, hanem az a feltételezett hangulati változékonyság is, amelyet nekünk, nőknek tulajdonítanak, vagy az az – elfogadottabb – női állapotváltozás is, amelyet a hagyomány a holdéhoz hasonlít. A szerencsét vagy az alkalmat ilyenformán egy keréken vagy gömbön álló asszony alakjában ábrázolták, amely sosem állandó, folyvást forog, s ilyen módon váltogatja a férfiak szerencséjét. Épp erről szól ez a tangó, amikor azt énekli: „yira, yira”, forog, forog (az olasz girare igéből). Ugyanakkor a lunfardo „yiró”-nak nevezi a prostituáltakat is, mert körbe-körbe járnak a városban, kliensre vadászva. A szerencse tehát asszony, aki csak hiteget („fallando, fallando”), de aztán cserben hagy („te largue parado”), anélkül, hogy megadná, amit vársz tőle. A szerencse körbejár, akár a prostituált, sőt a szerencse nem egyéb, mint prostituált. Ez hát a világ képe, ahol semmi sem állandó, semmi sem biztos, eltekintve ettől az egyetlen keserű igazságtól.


Yira yira (Forog, forog)
Szöveg és zene: Enrique S. Discépolo, 1930


Cuando la suerte, que es grela,
fallando y fallando
te largue parao…
Cuando estés bien en la vía,
sin rumbo, desesperao…
Cuando no tengas ni fe,
ni yerba de ayer
secándose al sol…
Cuando rajés los tamangos
buscando ese mango
que te haga morfar…
la indiferencia del mundo
que es sordo y es mudo
recién sentirás.
Verás que todo es mentira,
verás que nada es amor…
que al mundo nada le importa
Yira… Yira…

Aunque te quiebre la vida,
aunque te muerda un dolor,
no esperes nunca una ayuda,
ni una mano, ni un favor…
Cuando estén secas las pilas
de todos los timbres
que vos apretás,
buscando un pecho fraterno
para morir abrazao…
Cuando te dejen tirao
después de cinchar,
lo mismo que a mí…
Cuando manyés que a tu lado
se prueban la ropa
que vas a dejar…
¡Te acordarás de este otario
que un día, cansado,
se puso a ladrar!
Mikor a szerencse, aki asszony,
hitegetve, hitegetve
cserben hagy téged…
Amikor az utcára kerültél,
céltalanul, reménytelenül…
Amikor már hited se marad,
se tegnapi matéleveled
száradni a napon…
Amikor a cipőd talpát lejárod
egy pesó után
hogy valamit ehess…
majd akkor igazán megérzed
a süket és néma
világ közönyét.
Meglátod majd, hogy minden hazugság,
hogy nincs szerelem…
hogy a világot nem érdekli semmi
csak forog… csak forog…

Még ha ízekre szaggat is az élet,
még ha összetör is a fájdalom,
akkor se várj soha segítséget,
segítő kezet, kedvességet…
Ha majd lemerült már minden elem
minden kapucsengőben
amit sorra nyomsz
egy baráti keblet keresve
hogy átölelve halj meg…
Ha már mindenki eldobott
miután kihasznált
ahogy tették velem…
Ha majd észreveszed, hogy melletted
már a ruhát próbálgatják
ami utánad marad…
akkor emlékezz erre a bolondra
akinek egy napon elege lett
és nem hallgatott tovább!

De a „kreol rigó” hangját talán a híres „El día que me quieras” adja vissza a leginkább, amely nem tipikus tangó, hanem úgynevezett tangó-sanzon. A dal a hasonló című 1935-ös film számára készült. Ha eltekintünk a két főszereplő eltúlzott gesztusaitól, a felejthetetlen dallam és szöveg – amely talán kissé finomkodó, de nekem akkor is elbűvölő – egyik nemzeti büszkeségünkké avatja ezt a sanzont.


El día que me quieras (Aznap, amikor majd szeretsz)
Zene: Carlos Gardel. Szöveg: Alfredo Lepera.

Acaricia mi ensueño
el suave murmullo de tu suspirar,
¡como ríe la vida
si tus ojos negros me quieren mirar!
Y si es mío el amparo
de tu risa leve que es como un cantar,
ella aquieta mi herida,
¡todo, todo se olvida!

El día que me quieras
la rosa que engalana
se vestirá de fiesta
con su mejor color.
Al viento las campanas
dirán que ya eres mía
y locas las fontanas
me contarán tu amor.
La noche que me quieras
desde el azul del cielo,
las estrellas celosas
nos mirarán pasar
y un rayo misterioso
hará nido en tu pelo,
luciérnaga curiosa
que verá… ¡que eres mi consuelo!

Recitado:

El día que me quieras
no habrá más que armonías,
será clara la aurora
y alegre el manantial.
Traerá quieta la brisa
rumor de melodías
y nos darán las fuentes
su canto de cristal.
El día que me quieras
endulzará sus cuerdas
el pájaro cantor,
florecerá la vida,
no existirá el dolor.

La noche que me quieras
desde el azul del cielo,
las estrellas celosas
nos mirarán pasar
y un rayo misterioso
hará nido en tu pelo,
luciérnaga curiosa
que verá… ¡que eres mi consuelo!
Álmomat dédelgeti
sóhajtásod édes susogása.
Mennyire rám nevet az élet
ha fekete szemeiddel rám tekintesz!
És ha menedéket találok könnyű
nevetésedben, amely olyan, akár a dal,
sebem begyógyul
s mindent, mindent elfelejtek.

Aznap, amikor majd szeretsz
a gyönyörű rózsa
ünneplő ruhát ölt
a legszebb színekkel.
Harangok zúgják majd a szélbe,
hogy immár enyém vagy,
s az örömtől bolond szökőkutak
mesélnek majd nekem szerelmedről.
Azon az éjszakán, amikor majd szeretsz
az ég kékjéről,
féltékeny csillagok
tekintenek le ránk,
s egy titokzatos sugár
fészket ver hajadban:
kíváncsi szentjánosbogár, aki
látni fogja… hogy te vagy a vigaszom!

Recitativo:

Aznap, amikor szeretsz majd,
csak harmónia lesz
fényes lesz a hajnal
és vidám a tavasz.
Távoli dallamot
hoz gyöngéden a szél
kristály dalával
szól hozzánk a forrás.
Aznap, amikor majd szeretsz,
az énekes madár is
édesebben dalol,
kivirágzik az élet,
nem lesz több fájdalom.

Azon az éjszakán, amikor majd szeretsz
az ég kékjéről,
féltékeny csillagok
tekintenek le ránk,
s egy titokzatos sugár
fészket ver hajadban:
kíváncsi szentjánosbogár, aki
látni fogja… hogy te vagy a vigaszom!

Zorzal colorado / Rufous-bellied Thrush / Turdus rufiventris

4 megjegyzés:

anna, akit rigó ébreszt írta...

köszönjük, julia!

Julia írta...

You're welcome, Anna!
Best regards to your zorzales from the Argentine ones (and from me to you).

Tamas DEAK írta...

Por eso tipo de voz - es muy fácil aprender castellano ...

Tamas DEAK írta...

Vasárnap összeköttetett a múlt és a jelen megint. A jelen egyik - ha nem A - legnagyobb előadóművésze, Mariza elénekelte ezt a Carlos Gardel-számot a budapesti Művészetek Palotájában. A dallamok vándorolnak, de vannak, amelyek csak a legnagyobbakat találják meg ...