Patikatörténelem

A budapesti ember nem is tudja, mi a patika. Azt csak a falu tudja. Falun a patika ősidők óta az egyetlen civil kultúrhely. Kaszinó. A szellemi élet központja. Mégis bolt, de mindig tiszta, elegáns, vezetője tudós úri ember, az urak itt jönnek össze vadászat előtt, itt adnak egymásnak randevút, a patikus megkínálja őket egy pohár alkörmössel és a lángpiros folyadék nagyon illik pirosan lángoló életkedvükhöz. Itt beszélték meg a gazdaság dolgait, a társaság ügyeit, a pletykát… Milyen furcsa: az embereknek arra a sajátos képességére és hajlamára, hogy vállalkoznak különböző betegségeket elviselni, üzemet lehet alapítani. És pedig valljuk meg, jó üzemet.

Móricz Zsigmond Patika c. riportjából, a Magyarország 1936. május 23-i számából. Idézi Buzás Kálmán: Szent Katalin, a gyógyító, avagy szemelvények a kőbányai gyógyszerészet múltjából, Kőbánya 2009.

Négy patikára emlékszem gyerekkoromból. Az első, az Isteni Gondviseléshez címzett vagy Fáczányi-féle 1871 óta Kőbánya központjában működött, a Kőbányai Casino épületében, amelyről korábban már írtunk. Ezt 1976-ban robbantották fel. Gyönyörű berendezését, amelyet ugyanaz a Valnicsek Béla műbútorasztalos készített, aki a Lechner Ödön-féle szecessziós Szent László templomét is a szomszédban, idős lokálpatrióták próbálták menteni, míg végül a 80-as években egy kőbányai iskola pincéjéből lomtalanították.


A második gyógyszertár, az Arany Sas 1887-ben nyílt meg Kőbánya „szőlőműves központjában”, a Kápolna tér és a Vaspálya utca sarkán. Alábbi képe szocializmus kori, lepusztult állapotában mutatja. A többi patika is eljutott ugyanerre az állapotra. Ezt is a 70-es években bontották el, a Kápolna tér más régi épületeivel együtt.


A harmadik gyógyszertárról, az 1926-ban alapított Hygieiáról még képem sincs. A Maglódi úton volt, a kórháztól egy sarokra. Biciklivel ez volt hozzánk a legközelebb, gyerekként még itt váltottam ki nagyapámék receptjeit. A 90-es években Éva presszó működött benne, ma temetkezési vállalat.

A negyediket, a Szent Katalin gyógyszertárat 1909-ben alapították a mára megmaradt Kőbánya legpolgáribb utcájában, a Gergely utcában, néhány sarokra Budapest legszebb szecessziós zsinagógájától, s az Árkay Aladár tervezte art nouveau lengyel templomtól.


Ez a gyógyszertár azonban megmaradt. Mi több, ma is egykori tulajdonosai vezetik. Igaz, ötven év kihagyással. 1950. július 28-án pénteken – az úgynevezett fekete pénteken – délelőtt 10 órakor a minisztériumi biztosok a konspirációt megelőzendő egyszerre foglalták le az ország valamennyi patikáját. A Szent Katalin gyógyszertárat csak a rendszerváltás után, 1996-ban vásárolhatta meg újra az egykori gyógyszerész-házaspár tulajdonosok lánya.


A Szent Katalin-gyógyszertár alapításának századik évfordulóján ennek és a megszűnt patikák berendezésének tárgyaiból és emlékeiből szervezett szép kiállítást a kőbányai művelődési központban Buzás Kálmán, aki ez alkalomból a kőbányai gyógyszerészet történetét is összeállította és megjelentette a Kőbányai Füzetek harmadik köteteként: Szent Katalin, a gyógyító, avagy szemelvények a kőbányai gyógyszerészet múltjából.


A Szent Katalin-gyógyszertárban a régi Magyarország legtávolabbi gyógyszerész-hagyományai találkoztak. A patikát nem sokkal alapítása után a fogarasi Őrangyal patika régi erdélyi szász gyógyszerész-dinasztiához tartozó tulajdonosa, kőhalmi (nomen est omen) Dr. Pildner Viktor – a kortársak szerint „rendkívül szimpatikus ember”, „igen kedves, jó ember” – vásárolta meg, aki Trianon után települt át Budapestre. Idősebbik lánya, Melitta szintén gyógyszerésznek tanult. Gyógyszerész-segédjük, majd később Melitta férje, Vincze István gyógyszerész pedig az észak-felvidéki Rőcéről települt át ugyancsak Trianon után.








Megrendítően szépek a falakon a háború előtti száz év kőbányai orvosainak és gyógyszerészeinek életrajzai. Egy, a mainál sokkal megdolgozottabb, összeszedettebb, emelkedettebb és élhetőbb világról tanúskodnak, akárcsak kiállított tárgyaik.

Dr. Müller Ede (1846-1917), Kőbánya első orvosa arcképe és íróasztala

A kiállítás rendkívül színvonalas, intim hangulatú és nagy figyelemmel megkomponált. A kiállított gazdag dokumentáció egy teljesen ismeretlen világra, Kőbánya valaha volt polgári világára nyit ablakot. A vendégeknek pedig a Szent Katalin-patika pultja előtti asztalkán, akárcsak egykor, gyógyteákat és Negro cukorkát – a torok kéményseprője! – szolgálnak fel. Még ezen a héten nyitva van. Ne mulasszák el.