Rinocerológia 5. Távoli rokon

Az orrszarvú távol-keleti előfordulásairól ugyan csak később akartam szólni, de most mégis elő kell vezetnem egy japán állatot. Egyfelől azért, mert már így is késésben vagyok a bemutatásával, hiszen újévi ajándékba kaptam Komavárytól Tokióból, másfelől pedig mert nagyon is ide illik, a Dürer-vérvonal legvégére, mint annak időben és térben legtávolabb eső leszármazottja.

A képregény ugyan nem az orrszarvúról szól, hanem az elefántról… de várjuk ki a végét. S amúgy is tervezek egy külön bejegyzést az elefántról és az orrszarvúról, hát legyen ez az előzetes (jön! jön!) hozzá.

A képregény alapötletének (mért működik így az elefánt?) megértéséhez tudni kell, hogy az elefánt kínai neve – 象 xiàng – egyszersmind képet, képzeletet, képzelőerőt is jelent, s így használják a japánban is. Hogy miért, azt nem tudom. Pedig nem gyakori a kínaiban, hogy ugyanaz a jel két ennyire különböző dolgot jelentsen. Maga az írásjegy egyszerűen az elefánt képe, a helytakarékosság miatt kilencven fokkal elfordítva. A bronzok, jóscsontok és pecsétek felirataiból valahogy így rakhatjuk össze etimológiáját:

Az elefánt 象 kínai írásjelének kialakulása
Hiába lapozom a kínai történeti szótárakat is, nem adnak felvilágosítást a különös homonímia okáról. De mintha Claude Larre-nál, a nagy francia sinológusnál olvastam volna erről a jelről, hogy a kialakulása körüli időkben Kínában már eltűnőben volt az elefánt, s csakhamar nem is maradt belőle egy sem. Megmaradt viszont a jel, s hogy valami hasznát vegyék, az azonos hangzású „kép, hasonlóság, képzelet” szót jelölték vele – részben visszautalva ezzel az elefántra is, amely ekkorra már képzeletbeli, mesés állattá vált. Emlékeznek a zen-történetre, amelyben a vakok az elefántot tapogatják, s ki vaskos oszlopnak, ki falnak, ki óriáskígyónak képzeli el, attól függően, hol áll? 瞎摸象, xiā mó xiàng, „tapogatja a vak az elefántot”, ahogy a szólás is tartja. De az ép szemű kínaiaknak sem lehetett sokkal több fogalmuk az állat kinézetéről.

Létezik egy hasonló értelmű 像 xiàng írásjegy is, amelyben az „ember” jele áll az elefánt előtt. A kínaiban ez „képmás, portré, szobor” jelentésű (nyilván a belefoglalt „ember-kép” szóösszetétel eredményeképpen), japánban viszont, írja Komaváry, éppen ez áll a 想像力 szózórjoku, „képzelőerő” szóban. Talán épp azt az embert látjuk itt, találgatja, aki az elefántot tapogatja? Én meg elképzelem, mennyire megmozgathatta a régi japánok képzeletét, amikor egyszer-egyszer egy életben megjelent a városban egy elefánt és előtte egy ember: egy mutatványos, egy artista, egy állatgondozó. Akiről a történet is szól.

A feliratokat Komaváry fordította magyarra. Felpattanó ablakocskákban olvashatjuk őket, ha föléjük megyünk egérrel. Egymás mellett lévő feliratoknál japán szokás szerint jobbról balra a helyes sorrend. Google és egyéb readerekben a javascript nem működik, úgyhogy a readeresek bújjanak be bátran. Az elefánt majd kicsit összébb húzza magát.

ElefántElefántElefántElefántElefántElefántElefántOrrszarvú
Az orrszarvú nemcsak a képregény szomorkás zoológiája szerint az utolsó, hanem abban az értelemben is, hogy ez az egy hónappal ezelőtt, 2008 decemberében megjelent állat a Dürer-metszet általam ismert legutolsó leszármazottja. Ugye látják a páncélját és a lapocka-szarvát?

Azt hiszem, nagyon is szándékos ez a hasonlóság. Hiszen a szerző ezer képet találhatott volna eleven orrszarvúról, mégis Dürer metszetét másolta. Neki a képzeletről – xiàng – szóló szellemes történetéhez pontosan egy képzeletszülte orrszarvú kellett Hogy mi erre a bizonyíték? Az orrszarvú kínai – és japán – nevének etimológiája.

Az orrszarvú kínai neve – 犀 – ugyanis a 尾 wĕi „farok” és a 牛 niú „szarvasmarha” jelek kombinációja, s ilyenformán annyit tesz, mint „farkos marha”. Hogy a rinocérosz a marhához hasonlít, az rendben van. De hogy miért épp a farkát, az orrszarvúnak talán a legjelentéktelenebb testrészét hangsúlyozzák az írásjelben, az csak akkor érthető, ha tudjuk, hogy a kínaiak mesebeli orrszarvújának – mert valódit éppúgy nem láttak arrafelé, ahogy elefántot sem – hosszú farka van. És nézzék csak meg, milyen farkat rejteget ez itt az utolsó képen az ápolója mögött…

Talán még a repülve távozó elefánt is a képzelet szárnyalására utal, bár nem tudom, létezik-e a kifejezés japánul. S noha az orrszarvú sokkal földhözragadtabbnak néz ki, na de azért… én csak annyit mondok, hogy jó lesz vigyázni.

Oleg Dozortzev: A house of the winged rhinoceros, 2008Oleg Dozorcev: A szárnyas rinocérosz háza, 2008


12 megjegyzés:

Liang Sheng írta...

Engem a repülő elefánt egy másik ikonra, Disney Dumbójára (vagy Jumbójára) emlékeztet. Pl. itt:
http://z.about.com/d/collectibles/1/0/B/K/3/dumbomusical100.jpg
Kíváncsi vagyok, ebből milyen újabb összefüggéseket lehet szőni...

Studiolum írta...

Igen, Dumbót már Komaváry is felvetette, csak akkor még nem kapcsoltam. Én azt hiszem, ez is azt bizonyítja, hogy a rajzoló tudatosan és mindenki számára nyilvánvalóan képzeletbeli figurákat akart használni…

bitxəšï írta...

Ez aranyos volt!

Studiolum írta...

:)

bitxəšï írta...

Most láttam a szótárban, hogy a 為 hanzi meg eredetileg egy kezet és egy elefántot ábrázol. (elefántidomítás?)

Studiolum írta...

Pontosan! Elefántetetés. Ebből lett – nyilván ugyancsak az elefánt obskurussá válása után – a jel mai „-nak, -nek” jelentése.

i. írta...

Ezt a cikket 2009. október 29-én olvastam

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm! Közben a budapesti rinocéroszokkal kapcsolatban nekem is összegyűlt jónéhány anyagom, úgyhogy majd írok is róluk a rinocerológiai sorozat keretében.

Studiolum írta...

A 文字移植 azaz „Írásjegyátültetés” tumblr-szájt hivatkozott erre a bejegyzésre. Ez a remek szájt a kínai/japán írásjegy mint szöveg és mint kép közötti átmenetek példáit gyűjti, nagyon érdemes figyelemmel követni!

i. írta...

ez is egy "távoli" rokon képe

Studiolum írta...

Nagyon jó! Ezt még felhasználom valamelyik rinós posztban.

bitxəšï írta...

Egy Edo-kori 犀:
http://record.museum.kyushu-u.ac.jp/wakan/wakan-jin/page.html?style=b&part=18&no=11
És egy elefánt: http://record.museum.kyushu-u.ac.jp/wakan/wakan-jin/page.html?style=b&part=18&no=10

Forrás: 和漢三才圖會