Örmény kolostorok Iránban

A középkori örmény Szent István-kolostor Észak-Iránban, az Araxes völgyében
Örményekről még:
Julfa, örmény temető
Van-tó, Ara legendája
„Először az orosz”
A kiváló Días del futuro pasado blog az UNESCO szájtjáról vett képekkel és rajzokkal ad hírt róla, hogy a világörökség listájára felkerült egy olyan műemlék-csoport, amelyet különösen szeretek. Három monumentális középkori örmény templomerőd a fenségesen kopár észak-iráni hegyek között, a Szent Tádé-kolostor, a Szent István-kolostor és a Dzordzor-kápolna. Az armenica.org-ról kölcsönzött térkép csak a két nagyobbikat tünteti fel, a kápolnát én helyeztem el rajta.

Térkép: három iráni örmény keresztény kolostor az UNESCO Világörökség listáján
Mindhárom szentély néptelen völgyben fekszik, s időtlen idők óta elhagyatott. Valaha a kápolna mellett is kolostorépület állt, de már rég elpusztult. A környéket kurd és azeri pásztorok és parasztok lakják, örmények nem élnek errefelé. Meglepő, hogy Örményországtól ilyen távol, idegen ajkú és iszlám környezetben három olyan hatalmas kolostort találunk, ami még Örményországban is ritkaság. De csak addig, míg meg nem tudjuk, hogy nem őket építették távol Örményországtól, hanem Örményország került messze tőlük.

Térkép: Örményország határainak változása a történelem folyamánÖrményország határainak változása időszámításunk kezdetétől napjainkig, az örmény történelmi atlaszból. A piros örmény kereszt a három műemlék helyét jelöli.

A térképen jól látszik, hogy a kolostorok a történelmi Örményország központi részén, a Van-tótól keletre fekvő Vaspurakan tartományban épültek, amely évszázadokig önálló királyság is volt. Ez volt az örmény nép bölcsője, gazdag vidék, amelyen számos karavánút haladt át. Keleti határán fekszik Tabriz, amely Marco Polo idejében is a keleti kereskedelem kapuja volt, s fölötte, az Araxes hegyi folyó partján Julfa örmény városa, amely kulcsszerepet játszott a perzsa selyemkereskedelemben, és a reneszánsz idején önálló örmény kirendeltséget és kolóniát tartott fenn Amszterdamban.

A Szent István-templom az Araxes folyó partjánA Szent István örmény kolostor az Araxes folyó partján.

A vidék s az egykori Nagy-Örményország veszte az lett, hogy a középkor végétől kezdve három olyan nagyhatalom perifériájára esett, amelyek egyike sem volt elég erős ahhoz, hogy elfoglalja és meg is tartsa mint az ókori Perzsia, majd Bizánc tette, de mindhárom tartott tőle, hogy a másik kettőnek jó utánpótlási területként, sőt szövetségesként szolgálhat támadás esetén. Ezért aztán szisztematikusan néptelenítették el évszázadokon át. Nagy Abbász perzsa sah 1606-ban a perzsa fennhatóság alatt álló vidék, közte Julfa szinte teljes örmény lakosságát a sok száz kilométerrel délebbre fekvő új fővárosba, Iszfahánba telepítette át iparosnak és kereskedőnek, ahol ma is élnek Új-Julfa gazdag örmény negyedében. Kétszáz évvel később a Kaukázust meghódító oroszok telepítették az ország belsejébe az általuk elfoglalt területről az örmény kereskedőket. Az első világháború alatt pedig az oroszok támogatta kaukázusi örmény tartomány terjeszkedésétől tartó törökök irtották ki végleg a történelmi Örményország milliós lakosságát. Ahol a Perzsiából a spártai sereggel visszavonuló Xenophón, de még a Fekete-tengertől Tabrizba tartó Vámbéry Ármin is örmény falvak sokaságán haladt át, a mai utazó csak fenséges hegyeket és néptelen fennsíkokat lát, mert a török állam 1915 után még az elnéptelenedett örmény településeket és középkori templomokat is a földdel tette egyenlővé.

A középkori örmény Szent Tádé-kolostor Észak-Iránban
A Szent Tádé-kolostort a hagyomány szerint maga Szent Júdás Tádé apostol, „az Úr testvére” és az örmények első térítője építette 66-ban, s az 5. századi Movses Khorenatsi, az első örmény krónikás szerint itt is van eltemetve. Ha ez így van, akkor a templom egyenrangú Péter és Pál apostolok római bazilikáival, Jakab apostol compostelai sírjával vagy Tamás apostol madrasi székesegyházával, csak éppen sokkal ismeretlenebb azoknál. Egy földrengés után 1324-ben építették újjá mai formájában, s fekete-fehér kövei miatt a helyiek félig azeri török, félig a Kirché-vel rokon perzsa kifejezéssel Qara Kelisá-nak, fekete templomnak nevezik. Az armenica.org-on részletes leírást, sok jó képet és rajzot találunk róla.

A középkori örmény Szent István-kolostor Észak-Iránban, az Araxes völgyében
A Szent István-kolostort ugyancsak említik már a 7. században, de ennél jóval korábban alapították, a hagyomány szerint maga Szent Bertalan apostol, Szent Tádé társa és vele együtt az örmény egyház védőszentje. Ezt a helyiek ragyogó aranybarna kövei miatt Qizil Kelisá-nak, azaz arany templomnak nevezik. Az armenica.org róla is részletes dokumentációt közöl. Néhány kilométerre innen még láthatóak az utolsó örmény falu, Darashamb romjai. A kolostor évszázadokon át a vidék kulturális központja volt, könyvtárral, teológiai és filozófiai oktatással és scriptoriummal, amelyből ma is számos kéziratot őriznek a velencei örmény kolostortól az iszfaháni örmény múzeumig.

A középkori örmény Dzordzor-kápolna Észak-Iránban
A Dzordzor-kápolna a kolostorvidék legkevésbé ismert műemléke, annyira, hogy még az útikönyvekben sem volt benne – idáig. A 10. század táján, majd mai formájában a nagy földrengés után, 1324-ben épült, s eredetileg kolostorerőd is tartozott hozzá, de ez a helyi örmények 1606-os áttelepítése után fokozatosan elpusztult. A kápolna is igen romos állapotban volt már, amikor 1986-87-ben a folyó duzzasztása miatt az iráni állam fél kilométerrel feljebb költöztette, s egyszersmind fel is újíttatta.

A középkori örmény Szent István-kolostor Észak-Iránban, az Araxes völgyében
Az egymástól nem messze fekvő kolostorokat a legegyszerűbben taxival lehet körbejárni Julfából vagy Makuból indulva. Nem kerül sokba, tekintve, hogy a benzin literje Iránban 20 forint körül van: ott jártunkkor már 200 ezer riálért, azaz 4000 forintért is vállaltak egy teljes, egésznapos túrát. A hegyi utak lélegzetelállítóan szépek, az ember újra meg újra megállítja a kocsit, hogy fényképezhessen, de minthogy az út hosszan a határfolyó mentén halad, az iráni határőrök felbukkanására és igazoltatásra számítani kell.

Az Araxes/Aras határfolyó Irán és Azerbajdzsán között
A Dzordzor-kápolna rendesen zárva van, de a két kolostorban egy-egy öreg kurd, illetve azeri őr él, akik szívesen kinyitják a templomot és körbevezetnek. A Szent Tádé-kolostor pedig évente egyszer, júliusban, a védőszent ünnepén megelevenedik. Ilyenkor örmények sokasága érkezik az egész világról, misét celebrálnak és zenével, tánccal ünnepelnek. Fabien Dany tavaly és Duško M Du Swami idén ott voltak, és közzétették a búcsún készült fotóikat. Jövőre talán nekem is sikerül.

A középkori örmény Szent Tádé-kolostor Észak-Iránban, Szent Tádé ünnepén

8 megjegyzés:

anna írta...

Nagy a mi Studioulumunk kincsesládája, és úgy tűnik, kimeríthetetlen. Próbálom elképzelni, hogyan él ott a semmi közepén az öreg kurd meg az öreg azeri.

Studiolum írta...

:)

Amikor majd kimerül, a blog is megáll. Remélem, én azt már nem érem meg...

Nagy nyugalomban, csöndben élnek, és ez szemmel láthatóan javukra válik. Rendeltetésszerűen használják a kolostort.

marguerite írta...

nagyon nagyon örülök, hogy írtál erről. csodálatos!

Studiolum írta...

Nagyon örülök, hogy még ebből a kevésből is átjön a varázsa.

Névtelen írta...

Kedves Studiolum!

Örömmel olvastam sorait az iráni örmény zarándokhelyekről és kolostorokról. Én jópárszor jártam a Qara Kelisánál Iránban, de a másik két helyet személyesen nem ismerem.
Egyúttal a nemrég általam megjelentett magyar nyelvű iráni turisztikai kiadványban is röviden foglalkozom velük.
Üdvözlettel

Sárközy Miklós
iranista
(m_sarkozy@yahoo.com)

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm, és feltétlenül utánanézek. Mi a címe és hol lehet megtalálni? (merthogy név alapján nem találtam ilyet az interneten ill. könyvtári katalógusokban).

Tamás Farbaky írta...

Zseniális írás! Kedvem lett beleásni magamat a témába!!

Studiolum írta...

Hajrá! Van még bőven mit kutatni rajta. Nemrég találtam újabb irodalmat róluk, azt is igyekszem majd hamarosan publikálni.