Oktatófilm

Az infanata.org szájton, az orosz könyvkiadás nagylelkű népszerűsítőjén az utóbbi időben egyre több régi orosz diafilm is felbukkan. Ennek a varázslatos műfajnak a magyar változata volt tévétlen-mozitlan gyermekkorunk egyik legfőbb vizuális forrása, amelyre máig nosztalgiával gondolunk vissza – Gyuri nagy fáradsággal vadászta össze még fellelhető példányait, sőt egy működő diavetítőt is hozzá, hogy saját gyerekeivel is megoszthassa ezt az élményt Koppenhágában –, s most örülök, hogy láthatom, milyen párdarabjain nőttek fel orosz kortársaink. Ezek a képek egyúttal azt az érzésemet is megerősítik, hogy a huszadik századi orosz meseillusztrációk tényleg a nagy szecessziós illusztrátor és színpadi tervező, Ivan Bilibin köpenyéből bújtak elő.

Különösen tetszik, hogy a népmeséket a Szovjetunió és a baráti országok különféle népeinek viseleteibe öltöztetett állatfigurák adják elő.

A legmeglepőbb felfedezés közöttük A két irigy medvebocs című történet, amely már címlapján is azt hirdeti, hogy magyar népmesei motívumok alapján készült. Még meglepőbb azonban, hogy nemcsak Vazsdajev, az író vette a történet elemeit A két medvebocs, a róka meg a sajt című meséből, hanem Repkin, az illusztrátor is az öltözet motívumait a magyar népviseletből.

Még a róka is csinos kalotaszegi menyecske-ruhát kapott, ugyancsak jól áll a darázsderekán. Igaz itt, a történet vége felé már kissé kitelt a sok sajttól. Az osztozkodás folyamán ugyanis szemmel láthatóan hízik képről képre.

Nem tudom, vajon orosz kortársaink e diafilm hatására egy életre megtanulták-e összekapcsolni az irigységet a magyarsággal, de ha igen, nagyot nem tévedtek. Amellett jó előre megtanulhatták felismerni, hogy néz ki a magyar politikus, illetve a magyar választó a kormányzati ciklus vége felé, pártállástól függetlenül. Pedig mindezek a fogalmak akkoriban még nem is léteztek.

Bár mi is tanulnánk belőle.