A kommunizmus kísértete helyüket nem lelő bolygó szobrok formájában járja be Tiranát.
Sztálin és Lenin monumentális bronzszobra a szocializmus bukása előtt Tirana két fő terén állt. Sztáliné a legfőbb téren, azon a talapzaton, amelyen ma Szkanderbég szobra áll. („De a kő marad” címmel írtam már róla, milyen nélkülözhetetlen szerepet játszottak a korábbi rendszerek emlékmű-talapzatai az új rendszer szobrainak ready-made alépítményeként.) Leniné innen délre a Dëshmorët e Kombit, azaz a Nép Mártírjai sugárúton.
A kép jobb oldalán álló másik nagy Sztálin-szobor nem a város központjában, de hasonlóan kiemelt helyen állt, a központtól délnyugatra fekvő Kombinat városrésznek, a nagy textilgyárak otthonának városházája előtt, mint az alábbi fotó mutatja:
A gengszterváltással szalonképtelenné vált szimbólumokat az 1991-es tüntetők húzták le talapzatukról. De annyi előrelátás már nem volt bennük, hogy fel is darabolják őket, mint Budapesten 1956-ban, s a szó szerint bukott vezetők menedékre találtak a közeli képzőművészeti főiskola hátsó udvarán, az egykori királyi palota árnyékában, szemben az Enver Hodzsa mauzóleumaként épült piramissal. Itt bekkelték ki az albán demokrácia viszontagságos évtizedeit, reménykedve benne, hogy majd csak visszatér a nép a hagyományaiknak leginkább megfelelő személyi kultuszhoz, s akkor az ő napjuk is felvirrad majd. Itt addig sem voltak szem előtt, de aki tudott róluk, szabadon bejöhetett az udvarra és lefotózhatta őket.
A kép jobb oldalán álló másik nagy Sztálin-szobor nem a város központjában, de hasonlóan kiemelt helyen állt, a központtól délnyugatra fekvő Kombinat városrésznek, a nagy textilgyárak otthonának városházája előtt, mint az alábbi fotó mutatja:
A Covid leple alatt azonban, mint másutt is, sok minden változott Tiranában. Öt év után ma újra fel akartam keresni az udvart, de olyan látvány fogadott, mint Bokát a Pál utcában. Az udvaron és környékén új épület beton váza magasodott, a szobrok sehol. Kérdezem a szemközt posztoló rendőrt, hová lettek, de a nevek említésére megkeményedik az arca, és angolul közli, hogy nem tud angolul.
A kommunizmus áldozatainak szentelt betonbunker mellett önjelölt idegenvezető magyaráz olasz turistáknak. Őt kérdezem, és rutinosan igazít útba Mehmet Shehu villája felé.
Mehmet Shehu, a muszlim papfiból lett „albán Rajk”, a lánglelkű forradalmár, a spanyol polgárháború önkéntese, Sztálin megveszekedett híve 1944 után az albán néphadsereg főparancsnokaként megalkuvás nélküli tisztogatásával vívta ki Enver Hodzsa elismerését, aki Koçi Xoxe belügyminiszter purgálása után annak megürült helyével ajándékozta meg őt. Shehu élete végéig a kettes számű figura volt Hodzsa mögött, végig kitartva kemény álláspontja mellett. Amikor egy moszkvai látogatás alkalmával Hruscsov megkérdezte, mit tart Sztálin legfőbb bűnének, Shehu köntörfalazás nélkül a szemébe mondta: „azt, hogy magát nem tüntette el időben”. Ő hozta össze a sztálinizmus két utolsó bástyája, Kína és Albánia testvéri szövetségét is, amely a rendszer bukásáig fennmaradt.
Maga Shehu azonban nem maradt fenn addig. 1981. december 17-én holtan találták villájában, mellén golyó ütötte lyukkal. A hivatalos álláspont szerint öngyilkosságot követett el. Nem sokkal később azonban letartóztatták öccsét, feleségét, fiát és két lányát. Mindannyian börtönben haltak meg az 1980-as években. Életben maradt kisebbik fia, Bashkim Shehu a szocializmus bukása után igyekezett igazságot szolgáltatni neki, azt hangoztatva, hogy apja politikai gyilkosság áldozata lett. El is mondta az okát nyíltan a tévében. Természetesen, mint mitológiákban szokás, egy nőt kell keresni az események mögött. Shehu öccse olyan nőbe szeretett bele, akinek családja nem volt rendszerkonform; rokonainak egy része az USÁ-ban, a másik része, ettől nem függetlenül, albán börtönökben. A rettegett titkosrendőrség, a Sigurimi főnöke megpróbálta rábeszélni Shehut, hasson öccse lelkére, mire az csak annyit válaszolt: „Fiatal még. Hadd szeressen.”
Bashkim Shehu változatát erősíti, hogy apja halála után nemcsak családja tűnt el a börtönben, hanem ő is ravasz jugoszláv, amerikai és orosz kémnek bizonyult. Enver Hodzsa meg is írta ezt nyíltan 1982-es A titoisták című könyvében, több fejezeten át ecsetelve Shehu álnokságát.
Shehu bukásáról és haláláról egy másik, jóval olvashatóbb könyv is megjelent, jóval az események és a rendszer bukása után, Ismail Kadare Az utód (Pasardhësi) című regénye, amely magyarul, azt hiszem, még nem olvasható, de amelyet a szerző talán legnagyobb művének tartanak. Ennek oka nyilván a személyesen átélt kor.
Nos, hát az ő kertjében talált otthonra Sztálin és Lenin. A legjobb helyen, utolsó hívüknél. A villához vezető bekötőút elején a továbbhaladást tábla tiltja meg, s a tiltást a kapuban álló fegyveres őr erősíti meg egyértelmű gesztikulálással. A házat állítólag a kormány használja protokolláris eseményekre. Akárhogy is, egy páncélozott fekete autót látunk kigördülni onnan, az őr tiszteleg neki. Talán ma is a titkosrendőrség működik itt? Illene a szobrok szelleméhez.
Ha a kapuhoz nem is férhetünk hozzá, de a szomszédos parkból nyugodtan fotózhatjuk a villát és az ott világosan látható szobrokat, az őr ezért nem szól. A fák alatt jól kivehető Lenin feje, s mindjárt a kapun belül áll Sztálin, előtte a Sigurimi hírhedt fekete autója, a szovjet ZIS, ma már oldtimer. Vajon veterán kommunistákért ezzel mennek ki manapság, hogy azonnal képben legyenek?
A rendszer azonban tanult valamit, mert a szobrok felállításának legitimálására az ellenzéktől kölcsönzött érvet használ. A szobrok eszerint művészeti installációként állnak itt. Különös érv egy olyan korban, amikor a művészet definíciójához egyre inkább hozzátartozik az interaktivitás, azaz hogy nemcsak a művész keze, hanem a néző szeme is teszi a művészetet. Itt, a villa kertjében elrejtve, és a potenciális nézőket karhatalommal távol tartva tőle inkább a művészet középkori definíciójának tesznek eleget, ahol elég volt, ha Isten látja a szobrokat.
De nem tudom, akarom-e azt a szemmel láthatólag már készülődő szép új világot, amelyben ez az installáció ismét teljes nyilvánosságot kap majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése