Velence, ahogy még sose látta


„Apám két épületre korlátozta velencei látogatásait: a Szent Márk bazilikára és a Harry’s Barra”, írja John Julius Norwich, Velence nagy monográfusa. És hát mi mai turisták sem vagyunk nagyon másként.

Ezen a hosszú hétvégén egy másik Velencét szeretnék megmutatni, sok év Velence-járása és olvasmányai alapján. Udvarról udvarra, házról házra járva, mindenütt feltárva a rejtett titkokat, elmondva a hely történetét és a helyek történeteit, az örmény kolostortól az épp idén 500 éves zsidó gettóig, a velencei pátriárka palotájától a Koldus Szent Miklós halásznegyedig, Velence legrégebbi – hat év híján 1600 éves – templomától a gyárakból kialakított modern lakónegyedekig.

Velence kis léptékű város, csak kis társasággal lehet igazán felfedezni. Nyolc résztvevőre várok a március 12-15-i hosszú hétvégén. Ha többen vagyunk, áprilisban megismételjük. Kisbusszal indulunk kora hajnalban Budapestről, régi palazzóban szállunk az óváros szívében, a Frari temploma mellett, a még megmaradt hagyományos tavernákban vacsorázunk. A négy nap végén egy másik Velencét viszünk magunkkal, egy olyan szívünkhöz nőtt várost, ahová még nagyon sokszor vissza akarunk térni.

Részvételi díj (kisbusz, szállás, vezetés): 350 euro. Jelentkezés a szokásos wang@studiolum.com címen január 30-ig.

A Rialto és környéke (a San Polo sestiere, városhatod keleti része) látnivaló-térképe, egy készülő teljes interaktív Velence-térkép előzetese. Illusztráció ahhoz, hogyan járjuk be egész Velencét.


5 megjegyzés:

Tamas DEAK írta...

Úgy tűnik az idő is kegyes lesz hozzánk :)

Tamas DEAK írta...

És fokozzuk a hangulatot egy kis belcantoval

Studiolum írta...

Great! A tegnapi ravellói poszt végére én is tettem egy belcantót, jó is az bemelegítésnek az útra.

Tamas DEAK írta...

és KÖSZÖNJÜK a csodás, felejthetetlen napokat !

Tamas DEAK írta...

Ha megyünk jövőre a San Lazzaro szigetre az örményekhez, kerestessük elő az 1914-es vendégkönyvet és nézzük meg, mit írt bele Kosztolányi Dezső újságíró. Most olvasom az Elsüllyedt Európát, márhogy az eredetit, nem a kiherélt változatot - sajnos megint szomorúan aktuális.