Út Katskhiba


A tbiliszi főútról Zestaponinál Chiatura felé letérő út a Kvirila és Budzsa folyók között emelkedő magas dombháton halad. Kétoldalt szelíd lejtők, mezők és szántóföldek sárgászöld és rozsdabarna sávjai párállnak a kétnapos eső utáni napsütésben.


katskhi1 katskhi1 katskhi1 katskhi1 katskhi1 katskhi1 katskhi1 katskhi1 katskhi1 katskhi1 katskhi1 katskhi1 katskhi1 katskhi1 katskhi1 katskhi1


A dilikauri elágazás után váratlanul tárul fel jobbra a Kvirila mély szurdokvölgye, és túloldalán a meredek dombok, csúcsaikon kis falvakkal és templomokkal, mint Umbriában. S ahogy az út egyre emelkedik, a völgy panorámája is egyre tágasabbá és drámaibbá válik.


katskhi2 katskhi2 katskhi2 katskhi2 katskhi2 katskhi2 katskhi2 katskhi2 katskhi2 katskhi2 katskhi2 katskhi2 katskhi2 katskhi2 katskhi2 katskhi2 katskhi2


Katskhi előtt az út hatalmas kanyarulattal öleli át a Kvirilába ömlő Katskhura folyócskát. Mintha több kilométer átmérőjű kráter peremén haladnánk, amelynek minden pontjáról be lehet látni az egészet. A kanyar kezdetén a dél-oszét háborúban elesett hős síremléke vigyázza a völgyet. Rajta a poharak és mellette az elmaradhatatlan temetői hegesztett asztalka megállásra invitál, hogy igyunk az emlékére, és megpróbáljuk kivenni a távolban, valahol a kráter közepe táján, a kanyon mészkőfalai előtt magányosan álló Katskhi-oszlopot.


katskhi3 katskhi3 katskhi3 katskhi3 katskhi3 katskhi3 katskhi3 katskhi3 katskhi3 katskhi3 katskhi3 katskhi3 katskhi3


A negyven méter magas mészkőmonolit a grúz kereszténység kezdete óta izgatta a vallásos képzeletet. A grúz kereszténységnek különlegesen tisztelt tárgya a mchetai székesegyház Szent Oszlopa, amelyet a Krisztus köntöse fölött nőtt csodálatos fából faragtak, s a katskhi oszlopban ennek kőből teremtett párját látták. Tetején a 10. században remetelak épült, amelyet az 1990-es években újítottak fel. Ekkor költözött fel ide a chiaturai Maxim atya, aki azóta is itt él modern oszlopszentként. Az oszlop lábánál kis kolostort alapítottak, amelyben ma tíz-tizenöt fiatal szerzetes él.

Az oszlop a Katskhura hídjához érve tűnik fel először. Alatta a folyón egykori transzformátor romjai, körötte birkák legelnek. Néhány kanyarral feljebb nehezen járható földút indul a kolostor felé. A sziklák között tágas sátrazóhely nyílik, pompás kilátással az oszlopra és a tájra, már az arany óra magasságában.


katskhi4 katskhi4 katskhi4 katskhi4 katskhi4 katskhi4 katskhi4 katskhi4 katskhi4 katskhi4 katskhi4 katskhi4 katskhi4 katskhi4 katskhi4 katskhi4 katskhi4 katskhi4 katskhi4


Zárás előtt nem sokkal érkezünk a kolostorba, már az utolsó orosz látogatók fényképezik egymást az oszlop előtt. Mi vagyunk az utolsók, akik még az udvaron csellengünk. Hátrébb, a szerzetesi lakrész előtt kis csoport fiatal szerzetes ül körben Maxim atyával együtt, középen tízévesforma kisfiú pandurin játszik, háromhúros grúz lanton, a mellette ülő idősebb pap tercel hozzá. Minket is egy-egy székkel, pohár borral kínálnak. A falubeli plébános születésnapja van, s feljött, hogy a szerzetesekkel együtt ünnepelje meg. Öt hittanosát is magával hozta, tiszta, szép arcú fiatalokat. A legkisebb, Rezo profi módon játszik a pandurin, grúz népdalokat, századfordulós sanzonokat, kortárs popzenét. A körben ülők egyike-másika felemeli a poharat, csöndesen tósztot mond, a pap viszonozza. Ha nem is világos, amit mond, a csillogó szemekből és a nevetésből megértjük, hogy szellemesen válaszol a tósztra. A választ ének követi, miközben újratöltik a poharakat.



Tószt és ének. Lloyd Dunn felvétele

katskhi5 katskhi5 katskhi5 katskhi5 katskhi5 katskhi5 katskhi5 katskhi5 katskhi5 katskhi5 katskhi5 katskhi5 katskhi5 katskhi5 katskhi5 katskhi5 katskhi5 katskhi5


A szél a lenyugvó nap fényében fantasztikus felhőrajzokat formál az oszlop fölött. Maxim atya gyengéden megérinti Lloyd karját, és felmutat az égre, hogy lássa, milyen szép.


Tószt és ének. Lloyd Dunn felvétele

A nap már leszállt a hegyek mögé, amikor az ünnepség véget ér. Megköszönjük a vendéglátást, grúz férfiszokás szerint megöleljük, egyszer arcon csókoljuk egymást. A szerzetesek kikísérnek bennünket, vékony, fekete figuráikat végig ott látjuk a kapuban, míg el nem tűnnek szemünk elől a fordulóban.



Nincsenek megjegyzések: