Rabati polaroidok


Jacopo Miglioranzi a dél-grúziai Akhaltsikhe városban folytat vallásantropológiai kutatást a helyi örmények és grúzok között. A város zsidóságáról már korábban írt a Wang folyón. További írásai itt olvashatók.
„itt van
mozdul, felmorzsol, szétárad
itt van
mozdul, felmorzsol, szétárad
az egyik függetlennek nyilvánítja magát
a másik bezárkózik belső világába
a harmadik bejelenti a teljes kívülállást”


Tolerancia. Új szó. Nem sokkal ezelőttig egy hatalmas táblán csodálhattuk, nagy betűkkel felírva. Tolerancia, ez fogadta a városlakókat és a látogatókat, ahogy beléptek Rabatiba. Akhaltsikhe legrégebbi városnegyedébe. Hogy belépjenek, át kell vágni egy széles utcán, aztán befordulni egy szűk utcába a használaton kívüli vasút hídja alatt. Két utca. Kétfajta tolerancia. Balra Rabati erődje, a tolerancia szimbóluma. Turisták, utazók, backpackerek, határátkelők. Fiatalok, amint fényképeznek és fényképezkednek. Menyasszonyok fehér ruhában. Jobbra, Rabati. A régi városnegyed. Turisták, utazók, backpackerek, határátlépők. Fiatalok, amint fényképeznek és fényképezkednek. Menyasszonyok fehér ruhában, jóval kevesebben. Férfiak idegesen szívják cigarettájukat. Egy sárga marsrutka, kerék nélkül, halottan a töltés oldalán. Felkapaszkodom a halott töltésre. Örmény férfiak. Grúz férfiak. Török férfiak. Örmény taxisták. Grúz taxisták. Török buszok. Grúz buszok. Autók. Rendőrjárőrök. Még több taxi. Bevásárlószatyrok. Asszonyok gyerekekkel. Örmény fiúk. Grúz fiúk. Örmény lányok. Grúz lányok. Orosz turisták. Lengyel turisták. Párok motoron. Biciklisták.


Elveszett turisták egy elveszett helyen. Talán én is. Talán nem. Magabiztos emberek. Emberek biztos munkával. Emberek munka nélkül. Fehér gallérok, biztonságban a belvárosban. Fehér gallérok, bizonytalanul itt. Egy orthodox pap.

Útikönyv a kézben: „Lonely planet.” Információk. Sok információ, sok bizonyosság. Itt, sok információ, kevés bizonyosság. Rejtett helyek. Eltévesztett szállodák és múzeumok. Vezető taxisok. „Idegenvezető?” Idegenvezető taxisok. Hatvanöt lari. „Taxis, idegenvezető!”

„Utaznak az utazók, utaznak a vesztesek, akik
alkalmazkodnak a változásokhoz
utazik a por, utazik a szél,
utazik a forrásból felbugyogó víz”


Állomás. Kiabáló nők. Marsrutka. Eladó helyek, eladott helyek. „რამდენი?” „ლარად”. Jegyek. Szóbeli megállapodások. Ügyek. „Nagy ügyek!” Ügyek a turista bőrére. Helyiek. Célok. Megfigyelők. Megfigyeltek. Ki kit?
A város. A negyed. A negyedek. Sínek és állomások. Zűrzavar és zűrzavarok. Sár és aszfalt.


A város. Tamar királynő. Egy templom. „ვისოლი”, „სმარტი”, „გარფი”, „ლუკოილი”. Benzinszag. Bíróság. Átkelők a zebrán. Álló autók, kamionok. Rendőrség.
Sár és aszfalt. Megtelnek az utcák. Orthodox papok. Orthodoxia. Új és régi orthodoxiák. „Az újnál is újabb”. Beton. Új és régi beton. Emlékmű, „1941-1945” Orthodoxia. „C.C.C.P.”. Háború. Háborúk. „A háború hideg.”
Vallási konfliktusok. Templomok. Új templomok, virágoznak. Régi templomok, újra virágoznak. Régiesen újak. Újra régiesek. „A béke meleg.”
A keresztvetésben összeaszott testek. A templom szentségének adományozott tekintetek, lelkek.

„Jeruzsálem, Szent Jeruzsálem
szívem az Anasztasziszra vágyik a Via Dolorosán
a Szent Sírhoz, amely sír sosem volt, de szent
a hívők hite által, az én Istenem, Uram kegyelmében
Uram, Gyermek Jézus, a gyenge Szűz testéből vétetett
Neked hódolok
Neked ragadja el szívem az én Uram Istenem”

Vallási elöljárók. Vallásos járókelők. Csend! Szentség. სამება, a Szentháromság. Időt adományozni, pillanatokat, másodperceket. Imádság. Még ha idő nincs is. Még bevásárlás közben is. A kormánynál. Gyalogosan.


akhaltsikhe1 akhaltsikhe1 akhaltsikhe1 akhaltsikhe1 akhaltsikhe1 akhaltsikhe1 akhaltsikhe1 akhaltsikhe1 akhaltsikhe1 akhaltsikhe1 akhaltsikhe1 akhaltsikhe1

Közösség. Emberiség. Identitás. Turisták, utazók, kereskedők, árusok, kikiáltók, sofőrök, diákok, munkások, játékosok, munkanélküliek, papok, szerzetesek, szerzetesnők, nővérek, Jehova tanúi, pünkösdisták. Újságírók, kamerák. Fényképezőgépek. Autók, teherautók, kamionok. Még több diák, tanárok. Kínaiak, grúzok, örmények, zsidók, oroszok, törökök. Még több grúz. Kevés kínai. Sok örmény. Zsidók. Visszatérők. Meszkheti törökök. Diaszpórák. Elindulások. Olaszok, lengyelek, keresztények, visszatérők. Muszlimok, visszatérők. Zsidók, távozók.

„nyomorultult tiszta levegő, steril bazárok
taxisok, tevés nomádok, rádiót hallgatnak
és tudják, milyen az idő
kezdetben volt az ige
kezdetben volt a „Pravda”
szó és igazság, szó és igazság”

CCCP – «Radio Kabul»


Fiúk, kisfiúk, öregek. Gyalogosok. Turistakávézó. Cigaretták. Ugyanazok a férfiak, mint az imént, „რაბათი?” „აქედან”. A negyedben vagyok. Egy fiú kijön egy üzletből. Rámnéz. Rámnéznek. Tufa házak. Fáradt házak. Régi házak. Egy Mercedes. Kiteregetett ruhák. Hulladékok, deszkák, gumiabroncsok. „Nagy földcsuszamlás.” Rabati. Ez Rabati. Ezek Rabatik. Veszteség. Öreg nők, örmények. „ԲարևՁեզ ქალბატონო, ექლესია, სად არის?”, „იქააა”, dallamosan.

Grúzok, meszkhetiek, örmények, zsidók, törökök, oszmánok, oroszok. Valamikor. Paszkevics, Puskin. Egy taxi húz el sebesen mellettem.

„mellékösvény, folyékony istenség, összeolvadás
a történelem előtti primitívvel
a jelen a jelenvaló
normális unalom
halálos unalom”

Negyed/ek. Tolerancia? „ԲարևՁեզ, სინაგოგი სადა?” „ნახე, იქ”, „մերսի”.


Itt már nincsenek turisták. Nincsenek utasok. Zsinagógák. Mecsetek. Templomok. Valamikor. Most diaszpórák. Ellenállások. Visszatérések és távozások. Kis Jeruzsálem?

„a ragyogó városok fölé
megszállottságok nehezednek
elmúlt razziák
leendő látványok
magányos utak
gőgös útvonalak
rossz véget értek
kiáltványok nélkül
ujjongás nélkül
a gondolkodó fejek
kis történeteiben”

Házak. Kutyák. Egy nő lányával. Nem néznek rám. Idegen. „A jelen a jelenvaló.”
Romok.
Az utcán. Szinte senki. Ez nem a város, ez Rabati. A negyed. Történetek. Határok. Kockán forgó identitások.
A harang nem szól. A minaret nem énekel. Csend.

„Körben forognak a szúfik a térben
az időben
emelkednek a függőlegesek, a szerzetesek a klauzúrában
mozdulatlanul
dísztelenül utazik a lent és a fent
szédülten hull alá…
szédülten hull alá…»


Felkapaszkodok az utca maradékán. A régi zsinagóga. Üres. Szovjet múlt. Üres. Egy ház romokban. Sár. Egy gyerek az ablakban. Tyúkok. Egy másik zsinagóga. Egy lakat. További házak.

„elenyészik a város, a forgalom
elfakul
teret nyer a költészet; felkel a hold
felszárnyal
lehull”

Խաչքար. Keresztek. Dávid-csillagok. Bibliai passzusok. Evangéliumi passzusok. Új és régi testamentumok. Koráni passzusok. Imperialista passzusok. Szocialista passzusok. Bibliai jelenidők. Evangéliumi jelenidők. Koráni jelenidők. Imperialista jelenidők. Szocialista jelenidők:  „l’atmosphère n’est plus la même”.
Egy domb. Fák nélkül. Öreg faépület. Egy rajz: Mickey Mouse. Földből kiálló sírkövek. Magas fű. Halott nevek. Örmények.
Tovább. Egy fal. Egy lakat. Földből kiálló sírkövek. Halott nevek. Zsidók.

„Vess magot, vess – még ha a határoktól távol is,
mint a csillagok, mint a hullámok, vess magot
mit számít, ha a madarak megdézsmálják –
Isten vet majd gyöngyöket helyükbe.”


„Szédülten hull alá…
szédülten hull alá…
szédülten hull alá…
szédülten hull alá…”


A cikkben szereplő valamennyi idézet, kivéve az utolsó előttit, Daniel Varujan örmény költő Vess magot c. versének részletét, az olasz „CCCP – Fedeli alla linea» és „C.S.I.” együttesek számai. A számok címei az idézetek sorrendjében: CCCP, „Depressione caspica”; C.S.I. „In viaggio”; CCCP, „C.C.C.P.”; CCCP, „Guerra e Pace”; CCCP, „Paxo de Jerusalem”; CCCP, „Radio Kabul”; C.S.I. „Depressione caspica”; CCCP, „Noia”; CCCP, „B.B.B.”; CCCP, „Noia”; C.S.I., „In viaggio”; CCCP, „Campestre”; CCCP, „Inch’allah – ça va”; C.S.I., „In viaggio”.



2 megjegyzés:

Swann írta...

Nagyon szép, megformált, lélekhez szóló írás. Remek fordításban! (Bonjour a blogger felé). Szerzője azonos lenne azzal a lelkes, fiatal, olasz kultúrantropológussal, akivel mi is találkozhattunk az örmény-zsidó-grúz vegyesetnikumú településen? Ha jól emlékszem, egy olyan, lestrapált, lényegében már nem működő templomot mutatott be, ami az által él, hogy a helyiek szinte naponta változtatják a falán a szentképeket, és cserélik frissre a virágokat. Vagy csak az én emlékezetemben szövődött össze ez az élmény? Meglehet.

Studiolum írta...

Bonjour, Madame! Oui, c’est il, és pontosan emlékszik az élményre. A lestrapált templom nem itt, Rabatiban volt, hanem az erődtől délre eső városrészben egy dombtetőn, onnan pontosan az erődre és Rabatira lehetett látni, az első és második fotó onnan van. Az a negyed már nagyobb részt grúzzá vált, ezért nem engedik működni a város legmagasabb pontján álló, legöregebb örmény templomot, viszont az örmények a nap nap után változtatgatott szentképekkel, virágokkal, gyertyákkal, imádságokkal tényleg reggeltől estig elevenen tartják. Szóval van itt dolga a vallásantropológusnak.