Szellemtenger


Az utolsó túra idén, a Nagy-Kopasz környékén, a Budai-hegységben. Magyarország nagy részét az elmúlt egy hétben szinte állandóan köd és szürke felhőréteg borította, a Nap csak alkalmanként bukkant elő. A ködhatár fölé érve azonban az ember egy másik dimenzióba csöppen – unpathed waters, undreamed shores –, mintha a Pannon-tenger kísértete próbálná visszahódítani egykori medrét, a hegycsúcsok szigetekké és félszigetekké, kilátóik világítótornyokká válnak a napsütötte szellemtenger lassan hömpölygő ölelésében. A hegy déli-délnyugati oldalának dolomitkopáros részére mesterségesen telepített feketefenyők ködből előbukkanó csoportjai a kínai tusrajzokat idézik. Csend és időnkívüliség.



Hossein Alizade: مه Meh (Köd). A ماه و مه Mâh o meh (Hold és köd, 2009) albumról.

nagykopasz nagykopasz nagykopasz nagykopasz nagykopasz nagykopasz nagykopasz nagykopasz nagykopasz nagykopasz nagykopasz nagykopasz nagykopasz nagykopasz nagykopasz


6 megjegyzés:

Gabor írta...

Szépek, Dani!

Tamas DEAK írta...

Szoktatok ilyen túrát csinálni? Ha lehet, ez engem érdekelne a jövőben :)

Kálmán Dániel írta...

Köszönöm, Gábor!

Tamás, igen, többé-kevésbé rendszeresen. Küldök meghívót.

Tamas DEAK írta...

szuper, nagyon szépen köszönöm.

Petrus Augustinus írta...

Nagyon jó lett, főleg a zene a hangulathoz illik nagyon!

rizikat írta...

Dani Dani, nagyon szépek!! És olyan jó, hogy köd ez, mert amikor némelyikre rápillantottam, görcsbe rándult a gyomrom, mert azt hittem egy töredék másodpercre, hogy erdőtűz okozta füst.