Fotós a bárpult mögött

„Fotós vagy?” kérdezi a magas, vékony férfi, ahogy mellém ér a Chahar Bagh úton, az iszfaháni bazár felé haladva. „Nem, csak fotózom.” „Mindenki úgy kezdi.” Szakértően méregeti a gépet. „Nekem is ilyen van, egy számmal korábbi.” „Fotós vagy?” „Sajtófotós, főleg iráni lapoknak, de jelent már meg képem a Spiegelben meg a National Geographicban is.” „Megmutatod, miket fotózol?” „Nagyon szívesen. Van itt a bazárban egy kávézóm, meghívlak egy kávéra.”


Hassan Ghayedi egyszemélyes kávézója az egyetlen kávézó a város-a-városban méretű iszfaháni bazárban. Az embargó sújtotta Iránban szinte sehol nem lehet kávét kapni, de Hasszan kis boltjában válogatni lehet a legjobb kávéfajták között. Titokban kapok egy csészével mint nem-muszlim, még nem járt le a ramadáni böjt.

„A legnagyobb iráni fotográfusok? Hát Cartier-Bresson. Meg Ingo Morath. Ők már mindent tudtak Iránról. Ahogy az embereket látják, az iráni tájat. Ez nekünk is az etalon.”

ghayedi1 ghayedi1 ghayedi1 ghayedi1 ghayedi1 ghayedi1 ghayedi1 ghayedi1 ghayedi1
Henri Cartier-Bresson iráni képei, 1950

„A loresztáni hegyvidéken nőttem fel, az iraki határon. Apám Katarban dolgozott, onnan küldött nővéremnek egy fényképezőgépet. Én egy tekercset végigfotóztam vele. Egy hegyi tulipánnal kezdtem, aztán jött a család. Mikor előhívattam, a főnököm, mert ott is kávézóban kezdtem, azt mondta, megveszi tőlem ezt az első képet. Jó árat fizetett érte. Pár nap múlva mutatta, hogy benne van az egyik legnépszerűbb iráni hetilapban, egész oldalas képen, az én nevemmel. Azt mondta, fotósnak kellene lennem. Ad egy hét szabadságot, menjek fel Teheránba a fotósok klubjába, mutatkozzak be, kérjek tanácsot. Hát így kezdődött.”

Elkéri a Canont, képet készít vele a szomszéd árusokról, velem is képet készíttet magáról és az időközben megérkezett feleségéről. Utóbbi szintén szakértően méregeti az eredményt. „Szép, tiszta kép.” Alkonyodik, a ramadani böjt lassan véget ér, a bár előtt gyülekeznek a barátok, csupa kávéra éhes fotós. Egyikük beáll, magára mutat, hogy fényképezzem le. Fölé hajolnak, kritikus szemmel nézik az eredményt. Elégedettek. Mindannyian beállnak.

ghayedi2 ghayedi2 ghayedi2 ghayedi2 ghayedi2 ghayedi2 ghayedi2 ghayedi2 ghayedi2 ghayedi2 ghayedi2 ghayedi2 ghayedi2 ghayedi2 ghayedi2 ghayedi2

„Milyen zenét szeretsz?” Tűnődik, a felesége mondja helyette. „A perzsa mestereket, Shajariant. Dariush Rafeet.” Hasszan bólogat.

„Mit fotózol a legszívesebben?” „A legszívesebben távoli tájakat fotóznék, ha a kávézó engedné. Abyanehbe [a bazártól 50 km] már eljutottam. Sar Agha Seyyedbe [100 km] még nem. Te igen? Megmutatod a képeidet? Feltöltöd nekem? De főleg itt fotózom Iszfahánban, a tereken, a mecsetekben, a hídon. A bazárban az árusokat és a látogatókat. Ezt ismerem, itt vagyok itthon.”



Hafez: Qatl-e in khasteh… Dariush Rafiʿee. A Golnâr (2006) CD-ről
Hassan Ghayedi fotói. Sok kép nincs kirakva a mozaikban, ezeket csak az egyik (logikusan az első) mozaikszemre kattintva és a nagy képeket végiglapozva lehet látni.


ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3 ghayedi3


5 megjegyzés:

Gabor írta...

Érdekes poszt, örülök, hogy megírtad, megmutattad.

A kontextusból valószínű, hogy a nagy mozaik közel 200 (!) képe (+1-1 előtte-utána) a címbeli férfié. Érdemes lenne a mozaik alá odaírni nevét, úgy mint HBC-t (még ha nincsenek is egy súlycsoportban). Jó lenne még tudni, köztük van-e a Spiegelben vagy NG-ben megjelent kép.

Eddig nem tudtam, hogy klikkelés után lépegetéssel olyan képeket is elő lehet hozni, amik a mozaikon nincsenek rajta. Ez az info olyanok számára lehet hasznos, akik eddig csak az egértologatós módszert ismerték.

Studiolum írta...

Igen, azt gondoltam, ez magától értődő, hogy az ő képei, de most oda is írom, mindjárt a zene után, hogy már úgy lapozzák végig az olvasók.

Hogy mit fotózott a nagy lapoknak, arra nem került sor. Amikor mondtam neki, hogy fogok írni róla a blogban, adjon már néhány képet, akkor gyorsan kimásolta ezt a kétszáz körülit, kicsit esetlegesen, gondolom. Inkább az a valószínű, hogy nincs közte.

A plusz képek hozzáadását a mozaikhoz én is nemrég fedeztem fel. A Kashan arcai nagy mozaikjánál két-három elfelejtett képet utólag így toldottam be, de masszívan most alkalmaztam először. Ezt is megírom figyelmeztetésként.

Tamas Deak írta...

Cukik a gyerekek de ezek az iráni nők mágikusan szépek ... csak ezt a kendőt vennék már le ...

Studiolum írta...

Ne viccelj, hát a kendő a legfőbb vonzerejük a maga titokzatosságával, amilyen kacéran tudják viselni. Kár, hogy nem jössz most Iránba, magad is tapasztalhatnád.

Tamas Deak írta...

Hát most nem megyek, jönnek majd ők ide maguktól ... de nekem a kendő továbbra sem jelenik meg ebben az értelmezésben. És sokáig nem is fog, amit meg tudok jósolni, ha a hölgy csodaszép szemeibe nézek. A páros képeken pontosan látszik, hogy a férje jó ember, de a hölgy tekintetében pontosan benne van mind az a szomorúság és feszültség, amit még a valószínűleg sokkal lazább iráni társadalomban naponta elszenvedhet. Férfiként sem lehet ott jó élni, már persze ha fogékony vagyok a kedvesem gondjaira, és nem csak szántóföld nekem ....
Meg ilyen hajat meg nem mutatni, vétek :)