Iráni történetek


A Golesztán hotel Teherán belvárosának legelegánsabb kis szállodája. Bőrfoteles-ébenfa asztalos menedzserirodája a megtestesült keleti fényűzés. Huszonfős külföldi csoport foglalásának már meg kell adni a módját, nem lehet csak úgy e-mailben. Tárgyalás tizenegy órakor, kézfogás, kávé, üdítő. Család, egészség, üzlet. A foglalás mellett előnyös pénzváltás is szóba kerül, távolabbi együttműködések lehetősége, kedvezményes szállodafoglalás országszerte, támogatás kurdisztáni előkészítő túrámhoz. Közben zajlik az élet, orosz túravezető jön be telt ház idején szobákért könyörögni, szereznek neki. Közben oroszul beszélgetünk, fotóművész, fotótúrákat szervez a volt Szovjetunióban és a Közel-Keleten, címet cserélünk. Fiatal kínai pár jön repülőjegyet foglaltatni, kínaiul kérdezem őket. Turistairodájuk van Sanghajban, Kínán belüli egzotikus túrákra szakosodtak, Tibet, Szecsuán, Yünnan, épp ahova jövőre akarok utat szervezni. Meghívnak, ígérik, mindenben segítenek. Egy órakor kezet rázunk a menedzserrel, jókívánságokat cserélünk. A szobafoglalás hosszan tartott, de hasznosan telt.


Taxi Darbandba, Teherán északi mulatónegyedébe, ahová az úri közönség vacsorázni jár és jövendőmondó papagájjal húzat Hafez-verssorokat. A sovány, ősz hajú taxis Iráni-Azerbajdzsánból való, Urumiye városból. „Török?” kérdezem azerbajdzsáni törökül. „Nem, dehogy” válaszol meglepetten ugyanezen a nyelven. „Perzsa?” „Nem.” „Örmény?” „Nem.” „Hát akkor?” Egy darabig előrebámul az ablakon, aztán felém fordul: „Maga ugye keresztény, nem muszlim?” „Igen,” mondom. Keresztet vet. „Asszír keresztény vagyok.”


Kashan agyag-óvárosa. A sarkon kicsi öregember halad el mellettem, döbbenten néz vissza, próbálja összegyeztetni a kurd nadrágot a nagy teleobjektíves fényképezőgéppel. Kisvártatva viszontlátom egy kis mecset udvarán, az ashurai előkészületek közepette, négy másik férfinak magyarázza, mit látott. „Ő az”, mutat rám, mikor megjelenek. Odaintenek. „Honnan?” „Németországból.” „Bayern München gut!” kiáltják. „Irán jó?” kérdezik. A perzsák káprázatnak tartják, ha a külföldi perzsául beszél hozzájuk, s az még a jobbik eset, ha tőmondatokban válaszolnak, a rosszabbik, ha csak némán mutogatnak, olyankor szabatos perzsa mondatokkal kell barkóbázni velük. „Igen, nagyon szeretem Iránt.” „Melyik jobb, Németország vagy Irán?” „Nekem Irán jobban tetszik.” „Mi jó Iránban?” „Az emberek.” Hitetlenkedve néznek össze. „Maga keresztény?” „Igen.” „Az iszlám jó?” „Az iszlám emberek nagyon jók.” Bátorításul hozzáteszem az ashurai síita köszöntést, „Ya Hossein, éljen Hosszein imám”, akit ezen a napon öltek meg Kerbalánál lassan másfél ezer éve. A középső öreg feláll, a szomszédos bódéhoz megy, egy ananászlevet vesz. Szertartásosan meghajol, kezén mint tálcán kínálja. „Fogadja el, kérem.” Szertartásosan megköszönöm. Fotózkodunk, kezet rázunk.


10 megjegyzés:

Tamas DEAK írta...

A taxis bácsival hogy indult ez a beszélgetés?

pera írta...

A Darband, feltételezem, egy tőről fakad a dagesztáni Derbenttel. Rémlik, hogy a magyar őstörténettel is kapcsolatba hozható a város neve.

Aranyosak a sztorik, főleg a taxis. Hogy hangzik azeri törökül: asszír keresztény vagyok?

Studiolum írta...

Tamás: hát ahogy minden taxis beszélgetés, hogy én honnan jöttem, és aztán a válaszkérdés: ő idevalósi?

Pera: A Darband/Derbent perzsa szó, „bezárt kaput” jelent. A dagesztáni Derbent az a vékony síkság, amely a Kaukázus végső nyúlványa és a tengerpart között húzódik, a nomád népek természetes folyosója a sztyeppéről le Perzsia és Anatólia felé. A perzsa birodalom idején itt valóban falat építettek ellenük, amely a Nagy Sándor által Góg és Magóg népe ellen emelt ércfalként vonult be a legendákba. A teheráni Darband pedig a város északi részén álló sah-palota falán túl fekszik, tehát a kapun túl kialakult mulatónegyed.

A coming out azeriül, gondolom, valahogy úgy hangozna: mən aysor xristian am, de ezt már perzsául mondta: masihi-ye ashuri am.

Tamas DEAK írta...

Jól látom akkor, hogy az azeri török nyelv nem atatürkreformálta ki a perzsa szavakat?

pera írta...

Tovább érdeklődő óvodásként. Megtaláltam arabul a keresztény szót: naszráni. Feltételezem, hogy a nazarénus szóból keletkezett. De mit jelent a perzsa masihi? A szótárban a masihiyat (-ség) és masihiyan (-ek) alakok is megvannak.

Az айсор az oroszban is létezik, állítólag Pítyerben cipőpucolók voltak.

Studiolum írta...

Tamás: így van. Ahogy azeri szerzőtársunk, Araz szokta gúnyosan mondani: Atatürk olyan török nyelvet akart, amelyet mindenki ért Boszniától Üzbegisztánig, de olyat sikerült elérnie, amelyet már Erzerumban sem értenek.

Egyébként azonban nagy különbség van a (megreformálatlan) török illetve az azeri nyelvben lévő perzsa hatás között. Az oszmán-török a perzsa magaskultúrából vette át a perzsa kölcsönszavakat, míg az azerikre, akik soha nem éltek az oszmán birodalomban, mindig Perzsia részei voltak, sokkal mélyebb befolyással volt a perzsa nyelv, még a nyelvtanban is.

Pera: A masihi, azt gondolom, a Messiásból jön, de csak otthon van perzsa etimológiai szótáram. A pityeri ajszorok viszont nagyon érdekelnének, ha volnának rá forrásaid. Moszkvában ma is áll és üzemel asszír keresztény templom.

Tamas DEAK írta...

Araszolok szépen lassan a törökben közben egyébként, milyen szóhasználati vagy nyelvi szintnél lesz érdemes pislogni az azeritörök felé?

Studiolum írta...

Ha már nagyon jól beszélsz törökül. Addig se szükséged nem lesz rá (ha netán elkeverednél oda, mindent megértenek törökül is), se értelme nincs, mert különben összekevered a kettőt, és soha nem fogod egyiket sem helyesen beszélni.

Liang Sheng írta...

Az arabban két szó is van a keresztényre, az egyik a naszrani (názáreti, nazarénus), a másik a maszihi (messiási, krisztusi). Ez utóbbit vette át a perzsa.

pera írta...

Az oroszországi ajszorokról még Komoróczynál olvastam valahol, ezen a topicon cipészekként emlegetik őket:
http://forum.citywalls.ru/topic14.html