Az Inguri folyó völgyében sűrű zöld köd terjeng, felülről nézünk le rá, a kanyon peremén kanyargó útról. Szvanetit, Grúzia legészakibb tartományát évezredeken át csak hegyi ösvények kötötték össze úgy-ahogy a külvilággal, nem is nagyon igyekezett senki elfoglalni, az oroszoktól csak névleg függő Dadiani hercegek uralma a kommunizmusig fennmaradt. „Ezt az utat Szaakasvili építette”, mondja a sofőr, miközben a keresztbemászkáló sovány teheneket és disznókat, és az útra hulló szikladarabokat kerülgeti a szédítő mélység fölött, „akkor csináltak mindent, a mostani kormány, az semmit.” Alagútba érünk, mennyezetéről forrás csorog az úttestre, a marsrutka megáll alatta, ide-oda tolat, dörgölőzik az ingyen jött autómosás alatt, mint tegnap a malacok a gelati kolostor falához.
A Jvari-hágón megállunk, „otdühaty, kicsit enni-inni”. „Mennyi ideig állunk?” „Negyedórát, félórát, ameddig jól érezzük magunkat,” invitál a kis mokány sofőr. Fabódé két asztallal, csípős lében puhára főtt birkahúst eszünk, a sofőr egy-egy pohár narancslevet tölt nekünk a sajátjából. A busz érkezésére összejönnek a szomszéd tanyák lakói, nagy tál gőzölgő hacsapurit, sajtos lepényt rendelnek, mellé csácsát, naranccsal főzött törkölypálinkát isznak. Egy másik kisbusz is befut, nagyhangú férfi csatlakozik a társasághoz lányával és annak barátjával, az egész társaság az ő sztorijain csüng és hahotázik. Aztán kérlelésre a lány is behozza és hangolni kezdi a pandurit, a grúz gitárt. „Ezért jöttem Grúziába”, mondja áhítattal Lloyd.
Chemiguli shenmogelis – Terád vár a szívem
Chemiguli shenmogelis guli ankara amdenikhnis molodinma guli tagala meshen gamigeb chemo engulo kalmakhebis sabudaro Enguro ankara | Terád vár a szívem, de nem a végtelenségig: megértheted, sok hal van az Inguri folyóban. |
Svanur koshkze artsivebi skhedan – Madarak ülnek a szvan tornyokon
Svanur koshkze artsivebi skhedan khivianda bans adzleven mtani ar sheshinde genatsvalos deda nanil nanil nanaila nanil Garetsiva kharishali gminas elvam dasva khedebs okros tmani daidzine farskvlavebsats sdzinavt nanil nanil nanaila nanil Ushishari Ushba hrubleps ikhvevs nislishi tvlemen Ushguli da tsani mamasheni kakholia jihvebs nanil nanil nanaila nanil Dromova da mtepshi tsakhvalt ertad kamezrtebi ushishari Svani tavs da oijakhs uertgule marad nanil nanil nanaila nanil | Madarak ülnek a szvan tornyokon, énekelnek, s velük énekelnek a hegyek. Ne félj, ne félj, drága egyetlenem nanil nanil nanaila nanil Odakint hideg van és fúj a szél, itt benn a tűz aranyhaja lobog. Aludj, alusznak a csillagok is nanil nanil nanaila nanil Az Ushba-hegy nem fél a hófelhőktől: a köd és a felhők lent Ushguliban vannak. Apád elment hegyi kecskére vadászni nanil nanil nanaila nanil Ha felnősz, apáddal mész majd vadászni, félelem nélküli szvan lesz belőled, hű leszel magadhoz és családodhoz, nanil nanil nanaila nanil |
3 megjegyzés:
A második dal zseniális. Ösztönből adja a pasas a szólamot a háttérben?
Inkább gyakorlatból. A grúz népzene többszólamú, ami az egyházi zene többszólamúságából ered (minden templomnak megvan a laikus kórusa, akik az ünnepi alkalmakkor, vacsorákon stb. is énekelnek).
Nagyon klassz :) meddig maradtok kinn?
Megjegyzés küldése