Az Inguri völgyében


Az Inguri folyó völgyében sűrű zöld köd terjeng, felülről nézünk le rá, a kanyon peremén kanyargó útról. Szvanetit, Grúzia legészakibb tartományát évezredeken át csak hegyi ösvények kötötték össze úgy-ahogy a külvilággal, nem is nagyon igyekezett senki elfoglalni, az oroszoktól csak névleg függő Dadiani hercegek uralma a kommunizmusig fennmaradt. „Ezt az utat Szaakasvili építette”, mondja a sofőr, miközben a keresztbemászkáló sovány teheneket és disznókat, és az útra hulló szikladarabokat kerülgeti a szédítő mélység fölött, „akkor csináltak mindent, a mostani kormány, az semmit.” Alagútba érünk, mennyezetéről forrás csorog az úttestre, a marsrutka megáll alatta, ide-oda tolat, dörgölőzik az ingyen jött autómosás alatt, mint tegnap a malacok a gelati kolostor falához.

A Jvari-hágón megállunk, „otdühaty, kicsit enni-inni”. „Mennyi ideig állunk?” „Negyedórát, félórát, ameddig jól érezzük magunkat,” invitál a kis mokány sofőr. Fabódé két asztallal, csípős lében puhára főtt birkahúst eszünk, a sofőr egy-egy pohár narancslevet tölt nekünk a sajátjából. A busz érkezésére összejönnek a szomszéd tanyák lakói, nagy tál gőzölgő hacsapurit, sajtos lepényt rendelnek, mellé csácsát, naranccsal főzött törkölypálinkát isznak. Egy másik kisbusz is befut, nagyhangú férfi csatlakozik a társasághoz lányával és annak barátjával, az egész társaság az ő sztorijain csüng és hahotázik. Aztán kérlelésre a lány is behozza és hangolni kezdi a pandurit, a grúz gitárt. „Ezért jöttem Grúziába”, mondja áhítattal Lloyd.



Chemiguli shenmogelis – Terád vár a szívem

Chemiguli shenmogelis guli ankara
amdenikhnis molodinma guli tagala
meshen gamigeb chemo engulo
kalmakhebis sabudaro Enguro ankara
Terád vár a szívem,
de nem a végtelenségig:
megértheted, sok hal
van az Inguri folyóban.


Svanur koshkze artsivebi skhedan – Madarak ülnek a szvan tornyokon

Svanur koshkze artsivebi skhedan
khivianda bans adzleven mtani
ar sheshinde genatsvalos deda
nanil nanil nanaila nanil

Garetsiva kharishali gminas
elvam dasva khedebs okros tmani
daidzine farskvlavebsats sdzinavt
nanil nanil nanaila nanil

Ushishari Ushba hrubleps ikhvevs
nislishi tvlemen Ushguli da tsani
mamasheni kakholia jihvebs
nanil nanil nanaila nanil

Dromova da mtepshi tsakhvalt ertad
kamezrtebi ushishari Svani
tavs da oijakhs uertgule marad
nanil nanil nanaila nanil
Madarak ülnek a szvan tornyokon,
énekelnek, s velük énekelnek a hegyek.
Ne félj, ne félj, drága egyetlenem
nanil nanil nanaila nanil

Odakint hideg van és fúj a szél,
itt benn a tűz aranyhaja lobog.
Aludj, alusznak a csillagok is
nanil nanil nanaila nanil

Az Ushba-hegy nem fél a hófelhőktől:
a köd és a felhők lent Ushguliban vannak.
Apád elment hegyi kecskére vadászni
nanil nanil nanaila nanil

Ha felnősz, apáddal mész majd vadászni,
félelem nélküli szvan lesz belőled,
hű leszel magadhoz és családodhoz,
nanil nanil nanaila nanil

És ma délutánra meg is érkeztünk az Inguri folyó felső folyásához, az Ushba-hegy alá, Ushguliba, Európa legmagasabban fekvő településére, a szvan tornyok földjére

3 megjegyzés:

Tamas Deak írta...

A második dal zseniális. Ösztönből adja a pasas a szólamot a háttérben?

Studiolum írta...

Inkább gyakorlatból. A grúz népzene többszólamú, ami az egyházi zene többszólamúságából ered (minden templomnak megvan a laikus kórusa, akik az ünnepi alkalmakkor, vacsorákon stb. is énekelnek).

Tamas Deak írta...

Nagyon klassz :) meddig maradtok kinn?