Párhuzamos valóságok


Ha az ember ritkán jár haza, olyasmire is rácsodálkozik, ami az otthoniaknak már teljesen megszokottá vált.


Európa a futball-világbajnokság lázában ég, Berlinben, Prágában, Krakkóban a bárokban, a plakátokon, a tűzfalakon a nemzeti, vagy legalábbis a nemzet által favorizált válogatottak képei. Ahogy Lengyelországból jövet és Máramarosba menet a felszínre bukkanok Budapesten, a Ferenciek terén, egy pillanatra elbizonytalanodom, nem tévesztettem-e el az évet, s nem a Felszabadulás téren járok-e. A ferencesek tulajdonában lévő nemzeti dohánybolt előtt, ajtaja fölött még az egykori kegytárgybolt kovácsoltvas oltáriszentségével, a hatvan évvel ezelőtti londoni angol-magyar meccs plakátja invitál szurkolni az aszkéta Pio atyáról elnevezett CBA-büfébe az egykori Ecclesia könyvesbolt helyén.


A Károly körúton tovább haladva látszólag helyrebillen a kizökkent idő, az a néhány bár és plakát mintha ugyanazt a világbajnokságot ünnepelné, amit Európa többi része. De a Rumbach utca sarkán befordulva ismét valami nem várt aktualitás kúszik elő fokozatosan a zsinagógával szembeni foghíjtelekről.

631 631 631 631 631 631

Az „évszázad mérkőzése”, az 1953-as londoni dicsőséges hathárom emlékére készült tűzfal-posztert, mint az Urbanista írja, nem közvetlenül a világbajnokságra, hanem tavaly októberre, a nemzeti ünnepre festette meg a Neopaint Works. Ez azonban nemhogy csökkentené, hanem inkább nagyon is növeli a mű aktualitását. Éppúgy, ahogy harminc év után sem veszített aktualitásából a Hobo Blues Band erről szóló 1986-os dalának egyetlen sora sem.


Hatot rúgtunk Angliának, olyan mint egy álom,
A mi hazánk nevét zengik szerte a világon,
Szepesi Gyuri volt a magyar nép szeme,
A rádió mellett együtt éltünk vele.

Köszönjük a hat gólt, a pompás győzelmet,
Kedves magyar fiúk, a szívünk veletek,
Felétek száll hálánk, boldog lázban élünk,
S velünk együtt boldog a mi bölcs vezérünk.
Gyarmatai vérét szívja a Brit Birodalom,
Mégis hogy megroggyant e szép őszi napon,
A híres oroszlán áll a gyászos ködben,
A béketábor meg piros-fehér-zöldben.

Hatszáz csille szénnel több jön a bányából,
Az öntudatos vájár ma százasával számol,
Nevezetes év lett ez az ötvenhárom,
Győzelmet arattunk a kapitalistákon.

Refrén: Túl a Don-kanyaron, Isonzón, Mohácson,
Büszke most a magyar, zengik a világon:
Négy-kettő a félidőben, a végén hat-három!

A felkelő labda országa

A megnemesített tűzfal feladata, mint a kerületi polgármestere fogalmaz, hogy megszépítse a foghíjtelek kihasználatlan, csúnya falfelületét. És van is mit. A Rumbach Sebestyén utca 8. szám alatti óriási telken egykor a Jakabffy-ház állt, a kerület monográfusa, Perczel Anna szerint a negyed legszebb 19. századi kereskedőháza. 1872-ben épült, ugyanabban az évben, mint a szemközti Otto Wagner-féle zsinagóga. A ház utcai és udvari frontján is végig üzletek sorakoztak. Udvarán volt 1775 óta a Hacker-féle fogadó bálterme, a Hacker Szála, ahol 1809 és 1812 között az első magyar nyelvű pesti színház is játszott. 1944 nyarán csillagos háznak jelölték ki. A patinás épületet 2002-ben bontotta le a hírhedt 7. kerületi ingatlanpanama keretében az önkormányzat, hogy hétemeletes parkolóházat építsen itt, a negyed műemlékileg védett szívében. Ez azonban nem valósult meg, s az üres és sivár telken immár tizenkettedik éve parkoló működik.

632 632 632 632 632 632 632 632 632 632 632 632 632 632 632 632 632 632 632 632 632 632

A futball nélküli futballpolitikának talán igaza van. A sivár jelennel való szembesülés helyett talán tényleg vigasztalóbb azokra az arany időkre visszatekinteni, amikor Szép Ernő még elmondhatta:

A football az, ami a földön
mindenkit őrülten érdekel.
Hát az F.T.C. Budapestről
Az ő lábával útra kel.

Megy az F.T.C. a lábával
Megy Bécsbe és Berlinbe megy,
Az eredmény a mi javunkra
Hol 2:1 hol 3:1.
Megy az F.T.C. a lábával
Hamburgon át, Londonba ki,
És itt is, ott is nagyokat rúg,
Isten fizesse meg neki.

Istenem áldd meg az F.T.C.-t,
Mivel ott tartunk már manap,
Hogy a külföldön legalább a
Lábunkkal szóbaállanak.

Dakota közmondás: „Bevált rosszon ne változtass.” A Szabadság-téri emlékmű motívumát megismétlő sas a F.T.C. felavatásra váró új stadionja előtt

5 megjegyzés:

Tamas Deak írta...

És az is nagyon érdekes, hogy ezek a valóságok a különböző életkorú embereknek milyen jelentéstartalmat hordoznak, pont a foci a legjobb példa. Hiszen 1939 augusztus végén, közvetlenül a háború kitörése előtt, a Középeurópai Kupa (KK) döntője a Megyeri úton volt a Fradi és az Újpest között. (De azért már akkor is nagy szám volt a Juventus meg a Lazio legyőzése, noha akkoriban inkább a Slavia Prahától rettegtek a népek.)
Az ötvenes, hatvanas, hetvenes éveket mindenki ismeri, még tán azt is, amikor talán a Juventus jött vereséget szenvedni a diósgyőri katlanba. A nyolcvanas években még a MU jött égni Székesfehérvárra (ki is nevezték utána Ferguson papát) és a Zseljeznyicsártól rettegtünk.
A mai huszonéveseknek meg már teljesen egyértelmű, hogy soha nem fog a Juventus jönni Diósgyőrre, és nem értik, akik erről beszélnek.

pera írta...

A 6 : 3 már Levédia.

pera írta...

Bort prédikálunk, de állandóan vizet itatnak velünk... :)

Tamas Deak írta...

... és a magyar foci tegnap is hozta a '86 júniusa óta szokott formáját.

rizikat írta...

Erről a falfestményről és társairól: http://www.pozitivnap.hu/kultura-es-szorakozas/sissi-nez-le-rank-erzsebetvaros-egyik-tuzfalarol-kepekkel