Multikulti

V/24. Ihre werte atress [Adresse] habe ich von Herrn Jenö Singer erhalten, und bitte meiner auch gedenken mit Gruß: Franz Horváth. / Meine atresse [Adresse] ist. Budapest II. Bez[irk], Csónak gasse N° 13.

1900. május 24. Nagyra becsült címét Singer Jenő úrtól kaptam meg, s arra kérem, emlékezzen az enyémre is, üdvözlettel: Horváth Ferenc. / Címem: Budapest II., Csónak utca 13.

An [den] Wohlgeboren[en] Herrn Anastagi Piero. Rue Vacchereccia 7. Florence, Italien.

Tekintetes Anastagi Piero úrnak. Vacchereccia utca 7. Firenze, Itália

A hibás németséggel írt, némi franciával vegyített képeslapot a világ egyik legszebb helyéről küldték a másikra, a budai Vár alól – csak pár méterre a fordulótól, ahol Wilhelm Miklas és Horthy Miklós 1937-ben felkanyarodtak a Várba – a firenzei Palazzo Vecchio alá, két utcára a Ponte Vecchiótól, és a Biblioteca Nazionalétól, amelynek ablakaiból a kutatást erősen hátráltató kilátás nyílik az Arnóra.


A század első – avagy az előző század utolsó? – hónapjaiban postázott képeslap előterében még épségben látszik a napjainkban rekonstruált Várbazár, hátterében pedig a Tabánnak, a budapesti Montmartre-nak a Gellérthegy oldalára felhúzódó romantikus utcácskái, amelyek majd a 30-as évekbeli bontások során tűnnek el nyomtalanul. Elbűvölő egykori világukat olyan szájtok rekonstruálják, mint a Tabán Fotótár, a Tabán Anno, a Falanszter, a régi Tabán interaktív térképe, a Cink.hu jubileumi összeállítása, és persze Saly Noémi írásai és az általa nemrég rendezett nagy Tabán-kiállítás.


A képeslap mellett egy másik multikulti-levelet is találok a berlini ócskapiacon. A francia céges fejléces, németül címzett borítékot 1943-ban küldték görög bélyeggel Berlinbe, a megszálló német hatóságok horogkeresztes postabélyegzőjével, ámde olasz nyelvű katonai cenzúra-címkével. Ezt azonban otthagyom más specialisták örömére.