Locsolkodás


Rusztem Adagamov, az egyik legnépszerűbb orosz fotoblogger, akitől már mi is sokszor idéztünk, húsvétra magyar képekkel kedveskedett olvasóinak. Nagy szó ez Oroszországban, ahol annyira ritkán kerülünk szóba, hogy még csak gúnynevünk sincs. A képeket Szandelszky Béla készítette öt évvel ezelőtt, 2009. április 9-én a hollókői húsvéti fesztiválon, s a mai nap, a húsvéthétfő legnevezetesebb szokását ábrázolják: a locsolkodást.

„Annál zajosabb a húsvét másodnapja, melyen az ifjúság locsolni jár, s a kútak mellett vödörrel öntik nyakon vagy épen dézsába mártják a vigyázatlan leányt, a ki maga kereste magának a veszedelmet, de nem haragszik érte; sőt másnap aztán visszaadja kamatostul, mert az az ő napja.” Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, III. kötet (1888). Magyar népszokások. A kép a húsvét keddi „visszalocsolást” ábrázolja.

Könyvekből és szóbeli folklórból mindannyian hallottunk a vödör vizes locsolkodásról, de személyesen, azt hiszem, legtöbben már csak a megszelídített, kölnivizes változatát ismerjük. Bár elismerem, gyermekkorom félelmetes szovjet kölnijeiből néhány csepp is képes volt olyan tartós károsodást okozni, mintha egy vödör vízzel öntötték volna le a leányt. Hollókőn sem az archaikus szokás töretlen továbbélésének lehetünk tanúi, hanem inkább annak, hogy a világörökség listájára felvett, s tekintélyes turistaforgalmat bonyolító falu mint élő skanzen spontán élőképként adja elő a húsvéti fesztivál egyik műsorszámát, miközben a színpadon Szalóki Ági és Nikola Parov szolgáltatják a jól bevált folklórzenét.

holloko holloko holloko holloko holloko holloko holloko holloko holloko holloko

Vajon hogyan fogadják az orosz olvasók ezt az egzotikus hagyományt? Adagamov posztjához kilencvennyolc hozzászólás érkezett, ebből próbálunk képet alkotni arról, milyen képet alkotnak rólunk. Szinte egyikük sem veszi figyelembe a fesztivál-kontextust, hanem élő hagyományként tekintenek a népviseletre és a szokásra, s ennek megfelelően dicsérik vagy ítélik el. A thaiföldi Szongkran-fesztiválhoz hasonlítják – ami mutatja az új oroszok kitágult horizontját –, russzofilként nosztalgiáznak a megőrzött hagyományon, feministaként szexistának bélyegzik, orthodoxként mint pogány szokást kárhoztatják, vagy az új orosz öntudat jeleként ejropuniós jelenségként utasítják el. Néhány jellemző kommentár:

• Logikátlan szokás. Tavasszal, amikor még hideg van, a férfiak vízzel locsolják le a nőket, aztán meg még gyereket várnának tőlük. Besegítenek a természetes kiválasztódásnak?
• Hogyhogy az eurobürokraták nem ismerik fel, hogy ez a nők megalázása?
• És csak a nőket locsolják? Szexizmus a topon! A Femen úgy látszik, még nem hallott róla.
• A magyarok is ünneplik Szongkrant? – Nekem is ez jutott eszembe, de Thaiföldön mindenki mindenkit locsol.
• A UNESCO követeli meg tőlük, hogy a lányokat vízzel locsolják?
• Vizespóló-show hagyományos módra?
• Lám, a magyarok megőrzik hagyományaikat, nem úgy mint mi, akik gyökértelen és hagyományok nélküli nép lettünk.
• Hol látsz te itt magyarokat? A blogger azt írja, hogy ezek PALOTS nemzetiségűek!
• Valahogy az afrikai „bennszülött falvakra” emlékeztetnek, amelyeket pénzért mutogatnak a turistáknak.
• Ezt termékenységvarázslásból csinálják. Pogányok voltak, pogányok is maradtak.
• Fasiszták és gejropéerek!


Valaki megemlíti, hogy a keleti szlávoknál is ismert ez a szokás, sőt bizonyítékként be is küldenek egy lembergi képet Alekszandr Petroszjantól. A helyszínből ítélve – Lemberg főtere, háttérben a Szentlélek-patika – hasonlóan megrendezett showról lehet szó, mint Hollókőn. Ez azonban nem akadályozza meg a nyugati bloggereket, hogy – a kontextust az oroszokhoz hasonlóan figyelembe nem véve – a képet a legtöbb „Ilyen is csak Oroszországban van” típusú válogatásban közöljék. Mindenkinek a szomszéd esze ment el.


4 megjegyzés:

Tamas Deak írta...

Van valami nyári locsolkodás is ám Ukrajnában, csak épp most nem fogom visszatalálni azt a híradót, ahol erről volt szó ....

Marguerite írta...

Amikor a boldvai gótikus templomról írtam dolgozatot, akkor olvastam egy apró emlékzetes falutörténeti adalékot, hogy valamikor a huszadik század elején a szószékről tiltotta meg a plébános a húsvét hétfői locsolkodást, miután több lány is meghalt tüdőgyulladásban.

A jól fotózható folklorizálás mellett is nehéz lenne nem barbár szokásnak tartani. Ráadásul mint csoportstratégia is elég önveszélyes, - minél archaikusabb és zártabb a közösség, annál inkább - a legértékesebb csoporttagokal így bánni.

Peter írta...

Nekem erről teljesen más a véleményem. Az, hogy ez veszélyes lenne, az csak a mai paranoid, veszélykerülő világban gondolható, amikor mindentől félünk, meg akarjuk óvni magunkat, és a játszóterek legömbölyített peremeinek gumiborítására is még egy plusz szivacsréteget ragasztunk. Tudomásul kell venni, hogy az élet veszélyes üzem, nem lehet minden kockázatot kikerülni, és ha lehetne is, a lényegét veszítené el az egész.
Hogy barbár szokás lenne? Hmmm... Szent István - akit mai politikusok is sok tekintetben példaképnek tartanak - négyfelé vágatott embereket és a tetemdarabokat egy hónapra kitűzette a városkapuk fölé, állítólag ezzel már akkoriban is felzúdulást keltett. A szokások, az elfogadott normák elképesztően gyorsan változnak, ami 50 éve természetes volt, az ma már nagyon nem az, és valószínűleg a mi dolgainkon is megbotránkoznak vagy röhögnek majd pár évtized múlva.
Ha a hagyományt barbár szokásnak lehet tekinteni, akkor a locsolkodás is az. De akkor a kölnis is. Meg a nagymise is, meg a körmenet is az.
Szerintem nagyon jó szimbólum ez (nem ez a műanyag- és turistaízű hollókői változat természetesen, hanem a valódi, ami még dívik Erdély egyes részein pl.), és gondolom, régen mindkét fél élvezte, a lányok és a fiúk is, hiszen a játék része volt.
Ha valamitől tüdőgyulladást kap a lyány, akkor az nem a vödör víz, hanem hogy utána nem öltözik át rögtön szárazba. De olyat is hallottam nagyapám korából, hogy valaki egy lagzin kimelegedve hideg vizet ivott és tüdőgyulladásban meghalt. Ilyen alapon a táncmulatságokat is be lehetett volna tiltani.

vadkoerte írta...

Lánykoromban, a gimnáziumtól kezdve rendszeresen volt részünk ilyen igazi vödrös locsolásban (Budapesten!). Kifejezetten jó móka volt és semmi megalázót vagy barbárságot nem találtunk benne és egyikünk se lett beteg tőle. Attól a néhány vödör víztől csak kellemesen felfrissültünk. Sőt, ha belekapaszkodtunk a fiúba, még ő is kaphatott a vízből a kollegáitól. :) Ruhacsere után pedig a legények jól megtáncoltattak mindenkit. :) Minden lánynak ajánlani tudom!