Csernovic temetője


Csernovicnak, Bukovina fővárosának és a Monarchia legkeletibb kereskedővárosának – amelyet egyaránt neveztek „kis Bécsnek” és „Prut-menti Jeruzsálemnek” is – etnikai összetétele 1930-ban, az utolsó háború előtti népszámláláskor a következő volt: 27% zsidó, 23% román, 21% német, 18% ukrán, a többi lengyel, magyar, ruszin, cseh, olasz, görög és egyéb nemzetiség. S noha a második világháború nagyot szürkített ezen a bábeli sokszínűségen, a temető, amely mindig két-három emberöltővel korábbi állapotokat tükröz, még hűen tanúskodik e sokféle nép egymás mellett éléséről, sőt keveredéséről. Nem ritkaság itt egyazon sírbolton az ukrán és lengyel név, vagy a román elhunyt német nyelvű sírfelirata.



A zsidó temetőt csupán keskeny út választja el a kereszténytől, az egyikből kilépve mindjárt bejárás nyílik a másik kapuján, megkönnyítve az egykori csernovici polgár dolgát, akinek rendszerint mindkét temetőben nyugodtak szerettei.




A ravatalozó kupolája dómként magasodik mindkét temető fölé, mindkettőnek valamennyi pontjáról látható, különös kivágatokat alkotva az egyik és másik sírjaival. A háborút, úgy tűnik, viszonylag épségben vészelte át; pusztulása inkább az utóbbi évtizedekre tehető, amióta a Prut-menti Jeruzsálem lakói a Kidron-menti Jeruzsálembe tették át székhelyüket.



A ravatalozó mellett sírkő-töredékekből emelt emlékfal áll. A sírkövek valószínűleg nem a háború alatti vandalizálásnak estek áldozatul, hiszen a hatalmas temető nagy része teljesen ép. Inkább – mint a felirat is utal rá – a már enyészetnek indult síremlékek maradványait igyekezett ilyen módon megóvni a városi tanács.



A románok által visszafoglalt Csernovic zsidó emlékeit jóval kevesebb pusztulás érte a második világháború idején, mint a szomszédos Galíciában. Zsidó lakosságának nagy része, akik számára a város polgármesterének, Traian Popovicinek sikerült Antonescunál mentességet kieszközölnie a transzdnyisztriai deportálás alól, ugyancsak túlélte a háborút. A ravatalozó mögött elterülő hatalmas temetőben, ahol még a 70-es években is temetkeztek, gyönyörű síremlékek sokasága maradt fenn. És Csernovic egykori sokszínűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy akárcsak a keresztény temetőben, ezeken is váltakoznak a német, lengyel, román, orosz, héber, jiddis és más nevek és feliratok.




1 megjegyzés:

Tamas DEAK írta...

Az emlékfal egyedülálló és tanítani való gesztus, minden nép számára. (Remélem ezt az aktuális kolozsvári polgármester is olvassa).
Ami még a nagy kérdés, miért van ez a rengeteg - mai szemmel, de szerintem korabeli szemmel is - 50 év körüli haláleset.