Európa köldöke


„A világ közepe Bukovina felé, körülbelül félúton van. Galíciától délre, Máramarostól keletre, Moldvától északnyugatra a Tisza partján áll egy pont. Egyenes út vezet oda. Ha a Kárpátalja völgyein és szurdokain át közelítjük meg, akkor nincs messze az aknaszlatinai sóbányáktól. Azon az úton haladunk, amely Beregszászról egyenesen Csernovicba visz. Vonattal tizenhét, de autóval vagy busszal öt-hat óra alatt megtehető. A vasutat azért ne válasszuk, mert úgy kanyarog, ahogy a történelem cikázott e tájon, szerencsés és szerencsétlen társadalmakra osztva a világot; hol a román, hol az ukrán oldalon mennek a sínek, többször megállítanak minket a határőrök, és ha árvíz keletkezik, meg sem mozdulnak a vagonok, de még a buszok és az autók is állva maradnak. A kettéosztott Máramarosszigeten, legalábbis az ablakból úgy látszik, ma már nincsenek szerencsés társadalmak.”

Teljes képernyőn

„1873 és 1913 között a bécsi katonai Földrajzi Intézet a Monarchia területén először végzett méréseket. Ekkor jelölték ki a magassági alappont hálózatot. Itt, a Felső-Tiszánál, a Barnabás hegycsúccsal szemben találjuk meg Európa középpontját, de van olyan leírás is, mely szerint Közép-Európa középpontjáról volna szó. Igaz, az egyszerű matematikai számítások nem támasztják alá, hogy itt bármiféle középpont lenne, mégis, akkoriban, a századfordulón gyorsan megépült egy obeliszk, melyen az alábbi felirat olvasható: Állandó alappont, melyet egy rendkívül pontos osztrák-magyar monarchiabeli szintezővel, az európai hosszúsági és szélességi fokok szerint állapítottak meg.”



„Persze nem mondtam igazat; az út nem egyenes, hanem görbe. Aki elindul a világ közepére, csodálkozik, milyen szép a világ. Az apsák (Alsóapsa, Középapsa, Felsőapsa, Kisapsa) dombtetőin fatemplomok állnak, puha szőnyeggel vannak bélelve, s az utazó, ahogy elmegy mellettük, rögtön kis temetőkhöz ér, melyek a templomok oldalában vannak; bedőlt kajibák közt halad tovább, újjáépített Tisza-hidakra lát és az egykori Árpád vonal bunkerei között kacsázik. A világ közepe egészen pontosan Barnabás és Terebesfejérpatak között áll. Ha tovább haladunk, s elhagyjuk Rahót, majd Kőrösmezőt, a Tisza Fekete-forrásához jutunk. Itt ér véget a Tisza és a Tisza völgye. A Csarnahora 2000 méter magas hegygerince mögött pedig már a bukovinai dombság veszi kezdetét, a huculok és a haszidok földje, a Szucsava és a Szeret folyó, közötte pedig egykori szántók, gaz és művelt terület, itt éltek öt faluban a bukovinai székelyek.”



„Kanyarodjunk még vissza a hegyekbe! A cseremosi erdei haszidok tudnak valamit. Egyszer valaki azt mondta, ők a vidék igazi pesszimistái, mert ha katasztrófát jósolnak, igazuk lesz. Ne szaladjunk tehát le a hegyekről, mert akad olyasmi, amit nem látunk, pedig ott kell lennie az erdőben. Ha a Csarnahora felé tekintünk, tőlünk keletre a Pop Iván havasait látjuk. Csak győzzünk felnézni az intuitív népek misztikus hegyére! A Pop Iván 2028 méter magas, fekete szurdokainak istenfélői egykor görögök, rómaiak, zsidók és ruszinok voltak. Az elmúlt századokban pedig már innen indultak a fatutajok Kutiba, a Dunára, sőt akár Szegedig is úsztattak innét fát. Amiről a hegyek beszélnek, az itt mindenki számára ismert, csak nekünk marad még egy ideig titok.”

Kiss Noémi: Bukó, részlet. Lettre Internationale 58/2005

Faúsztatás a Tiszán, nem sokkal Európa középpontja fölött. Lent ugyanez 1943-as magyar mozihíradóból.


Európa földrajzi középpontjának dicsőségéért egy tucatnyi hely verseng Németországtól a tokaji Tállyán át Litvániáig, s ráadásul mindegyiknek jó oka van rá, attól függően, miként húzzuk meg a kontinens körvonalait, és hogyan értelmezzük a középet. Ezeket a pontokat járja be a lengyel Stanisław Mucha vidám és elgondolkodtató filmje, Die Mitte (2006).


A Terebesfejérpatak mellett álló obeliszk jól tükrözi ezt a bonyolultságot. Ezt jelölték ki mind közül a legrégebben, hacsak hitelt nem adunk a Hitler szülőhelyén, Braunau am Innben álló Mittelpunkt Europas fogadó legendájának, miszerint azt már Napóleon is a kontinens közepének ismerte el. A bécsi katonai Földrajzi Intézet állíttatta 1877-ben, az 1873-1913 között zajló első országos szintezés idején, amelynek során éppen Terebes lett a Monarchia hét főalappontjának egyike. De az általuk kijelölt középpont nem egészen itt van, hanem jó negyven kilométerrel északnyugatra a hegyek között, Ökörmező alatt, ahol Ivan Olbracht írta a harmincas években ironikus és szívszorító történeteit ruszinokról és haszidokról. Az oszlop csupán figyelemfelkeltésül szolgált a Bécsből Kis-Bécsbe, Csernovicba vezető főút mentén. És mint a primitív kidolgozás és a hibásan másolt latinság figyelmeztet rá, ez az oszlop már régen nem az az oszlop. A Monarchia emlékművét talán 1986-ban cserélhették le a mostanira, amikor az orosz nyelvű szovjet táblát is felerősítették mellé. Ezt követte a rakéta-szerű acéljelkép, majd 1990 után az ukrán sólymos emlékfal. A hivatalos emlékoszlopok által képzett szimbolikus teret pedig készségesen tölti be a környék lakossága a maga landmark-jaival: útszéli kereszttel, kirakodóvásárral, népi múzeumnak kialakított ruszin fogadóval.



„Európa közepe!” További népi landmark a közeli Tatár-hágón, az egykori magyar-bukovinai határon kialakított népi szoborparkban

23 megjegyzés:

marguerite írta...

na igen, érthető, hogy mindenkinek ott a közép, ahol a megélhetés.
azért azzal a szegény kehes kis menyéttel jól elbántak, azt nem kellett volna. egyébként is, hogy kerül a menyét a plafonra?

Studiolum írta...

noha szelíd állatféle
nincs galambból az epéje
egy rossz vicc és csókolom
fenn van már a plafonon

Peter írta...

de az is lehet, hogy az állatka egyes alfajaira Európa középpontjaiban egyszerűen nem hat a gravitáció

pera írta...

Bajnai is idetart? :)

Studiolum írta...

hát ez a szép az európai sokszínűségben, hogy ki-ki választhat a neki tetsző középpont közül, Németországtól Tállyán át Litvániáig…

pera írta...

Kb. 20 évvel ezelőtt jártam Kőrösmezőn. A városka főterén öreg hucul álldogált pipával fogatlan szájában. Megkérdeztem tőle, mikor volt itt jó világ. Pri csehah - hangzott a gondolkodás nélküli válasz. Hát a magyarok idején? ('39 tavaszától) Akkor is jó volt, de a csehek alatt jobb. No és a szovjet korszakban? Ploho! Hát aztán most? Független Ukrajna van! - próbáltam az öregből kicsalni a nemzetit. Válasza egy bosszús legyintés volt...

Studiolum írta...

Igen, ugyanezt a sorrendet állítják föl ottani öreg magyar ismerősök is (anyám falujának fele odaátra esik). No és hát miféle nemzetit vársz egy hucultól? :D

Névtelen írta...

Sziasztok!

Akit esetleg még érdekel, merre lehet közepe.
Csernovicról, Bukovináról és a köldökökről, közepekről, sőt szabadkai, szászföldi utazásaimról itt olvashattok:
Kiss Noémi: Rongyos ékszerdoboz, Utazások Keleten, Magvető, 2009.
www.kissnoemi.hu

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm, és nagy megtiszteltetés, hogy írsz. A múlt heti Beregszász-Csernovic-Uman/Mezsibozs-Odessza úton ebből a könyvből olvastam fel bukovinai részleteket, amelyeket így apránként társítok majd a képes beszámolókhoz is. És végül szeretném majd bemutatni magát a könyvet is.

Tamas Deak írta...

... és az ottani magyarok is ezért mondják a "pri csehah"-ot: magasabb volt a fizetés.
Ilyenkor nem tudom, sírjak vagy nevessek, szégyelljem magam, vagy legyintsek az egészre.
Csak amikor arra utazom és látom amit látok, akkor nem tudok legyinteni ...

Névtelen írta...

Kedves Studiola!

Írsz privátban nekem? A honlapomon megvan a címem.
Nagyon klassza blog, mások szóltak és rögtön továbbajánlottam.
Noémi

pera írta...

Hát ha a magyarok is azt mondják, Tamás, akkor tényleg baj van. Mindenesetre amit írsz, az részben magyarázat a Híd-Most sikerére Szlovákiában. Nem kérnek a harciasságból. Nem előzmény nélküli a jelenség, a két háború között is létezett a Bp. utasításait nem elfogadó, Prágához lojális aktivista mozgalom.
Én maradok a jelenség leírásánál: valami mindig felülírja - vagy alulírja? - a nemzetet.

Portentum írta...

Kitűnő poszt, öröm olvasni. Mit értettél ezalatt: ...a hibásan másolt latinság ? Ismeretes véletlenül az eredeti szöveg ? Talán Ökörmező alatt is van valami oszlop ?

Studiolum írta...

Biztos meg lehetne találni az eredeti oszlop képét, találkoztam is olyannal, aki látta még a felújítás előtt, de nem ezért írtam, hanem mert a mostani latin feliratban olyan hibák vannak, amelyeket 1877-ben biztosan nem követhettek el. Lehet, jó feladvány lenne a Laudator blogra.

Tamas Deak írta...

@Pera: érdekes, hogy ez "harciasságnak" minősülne (mi mással tudták volna a katalánok, dél-tiroliak elérni, amit elértek), de engem másvalami fogott meg a mondataikban: a csehek több fizetést "adtak".
Már Szabó Ervin is kifogásolja - abszolút jogosan - a "több fizetést adnak" mentalitást, ami egyébként az anyaországi társadalomnak is súlyos mentális hibája.
Több fizetést nem fognak "adni". Sokszor akkor sem, ha kérsz.Azt mindig ki kell követelni, ha tetszik ki kell harcolni. Persze létezik szolidabb mód is, mert a tudást mindig is megfizették, szóval lehetne ez irányba is fejlődni.
Röviden és tömören: a nyugati társadalmakban a magas bér nem kis százalékban az érdekérvényesítő képességnek, sztrájkoknak, szervezettségnek köszönhető, ami nálunk, a szélsőséges individualizmus miatt, ami sajnos nemzeti karakterünk, valószínűleg sosem fog sikerülni.

pera írta...

Hát pedig, Tamás, ha nekem ma azt mondanák, hogy nagyobb fizetést "adnak" valahol máshol, istenuccse elcsábulnék! :) Most, hogy Rózsika pályamodellje is ugrott!

Itt élek a szlovák határnál, ismerem elég jól az odaátiakat. A minimum, ami elmondható róluk, hogy óvatosak, és, igen, ebbe egzisztenciális félelmek is vegyülnek. Nem akarok pálcát törni felettük, nem ismerem kisebbségi lét nyűgeit...
És nem is folytatom a politikum irányába, mert ez a blog annál sokkal többet érdemel, hogy a mai magyar ügyeket itt vesézze ki az ember.

marguerite írta...

pera: like! ,)

Tamas Deak írta...

Nem hinném, hogy ez politikum volna, mármint abban az értelemben amire gondolsz, és a Wang folyón ezeket a kérdéseket többször is meg tudtuk tárgyalni. Mindenesetre amit én gondolok erről azt példákkal megírtam már többször

pera írta...

Elolvastam az ismerős példáidat. Semmi kifogásom ellenük. Kétlem, hogy valaki is mellénk állna széles-e világban, ha az Unióban hasonló eszközökhöz folyamodnánk, mint a villanypóznák felrobbantása. Másrészt minimum 4 irányba kellene tűzszerészeket anyaggal átdobni, ami kisantantos reakciókat hívna elő a szomszédokból. Sajnos a szívatásunk Trianon óta tart a medence alján. Nem tudom, mi rá a gyógyír. De amikor a házelnök felvidéki egyetemistákat oktat ki, mondván hogy gyáva népnek nincs hazája, akkor összeszorul a gyomrom és legszívesebben őt küldeném az északi magyar nyelvhatárra, hogy osztozzon az ott élők sorsában, és ott bátorkodjon... És Bayer Zsolttal sem akarok egy platformra helyezkedni, emlékeim szerint ő emlegetett először robbantásokat. Kösz, megmaradok hígmagyarnak. (Egyébként is sváb vagyok délszláv névvel :D)

Tamas Deak írta...

Lehet megmaradni hígmagyarnak (mi az? van hígszlovák is?), én inkább annak örülnék, ha az országhatáron kívül rekedtek maradhatnának meg magyarnak a szülőföldjükön, és meg tudnák őrizni mindazt az örökséget ami az övék.
Ehhez természetesen az ő határozott kiállásuk is kell, valamint az, hogy az anyaországuk minden esetben, feltétel nélkül támogassa őket, akkor is, ha a Magyar Póznarobbantó Párt kerül hatalomra Pozsonyban.
És nem utolsósorban az is kell, hogy itt belül, a maradék Magyarországon ne forduljon többé elő az, hogy lerománozzák, leszlovákozzák a határontúliakat.
Egyébként én személyszerint bizonyos vagyok benne, hogy ez nem fog sikerülni - éppen azért, mert az idézett példák gondolati megértésében csak a póznarobbantásig szokás jutni, hogy az anyaországnak, az anyatársadalomnak milyen erős lobbytevékenysége volt, addig már nem.

pera írta...

Egy kérdés: szerinted a mai kormány ún. nemzetpolitikája sikeres? Mert nekem lúdbőrözik tőle a hátam. De hát, mint már jeleztem, én nem "születtem bele a turulba" - ahogy a hájasodásnak indult futballrajongónk mondotta nem is olyan régen.

Tamas Deak írta...

Nem sikeres.
Semelyik kormányunknak sem volt sikeres ilyen irányú politikája. A magyarok elüldözését,kitelepítését, asszimilációját, magyarán eltűnését nem tudtuk/tudjuk megakadályozni, és itt, a maradék Magyarországon nem is akarjuk, lásd az említett románozás.
Ez a legrosszabb, nem is az, hogy a határon túliak hogyan állnak ki magukért (sehogyan sem. Pedig a kétnyelvű környezetben ugyanúgy tele lehetne sírni a világ száját valamely latin vagy szláv nyelven, ahogy a katalánok teszik - és ahogy a románok tették századokig)

Albu írta...

„Litvániában és Szlovákiában is van »Európa középpontja«. Valószínűleg minden közép-európai ország tart egy ilyet.”

http://en.wikipedia.org/wiki/Geographical_midpoint_of_Europe