Talált tárgy

Ez a 15. század végi délnémet Keresztelő Szent János-szobor 1997-ben került be a kalocsai székesegyház múzeumába. A tompai kastély veszélyeztetett templomából hozták be, a szerb határ mellől. A templomot Rédl Béla báró – nem rokona Rédl ezredesnek – építtette 1905-ben a budai Mátyás-templom kicsinyített másaként, s egész Európából hozott műkincsekkel rendezte be. Az 1908-as Szalon Újság áhítattal említi gazdagságát. A falakat carrarai márvány borítja, az oltárképek itáliai reneszánsz festmények, s a szószéket tartó, Egyiptomból hozatott bizánci porfír oszlopért a báró birtokai egyéves búzatermésének árát fizette ki. Ezt a három későgótikus faszobrot is Itáliában vásárolta.

Én még láttam őket helyükön a templomban. A 90-es évek elején jártunk ott műemlékfelmérésen. Az elhagyatott kastély és templom ott, a puszta közepén, két kilométerre a szerb határtól már akkor is rossz állapotban volt. Az őr a közeli Tompáról jött ki, amely a templom építésekor még csak uradalmi puszta volt. Itt építette Rédl báró az uradalom iskoláját, amelyben ő maga volt a tanító az első tanévben. Az iskolapuszta azután fejlődött faluvá – majd utóbb ötezer lakosú várossá –, hogy 1920-ban alatta húzták meg a határt, elvágva a vidéket természetes központjától, a tizenöt kilométerre fekvő Szabadkától.

Rédl báró örököse, báró Podmaniczky Endre nagy sármőr volt, társasági ember és jó kártyás, mesélte az őr. 1920-ban a kastélyba szállásolták be az új határ megállapítására kirendelt francia katonai bizottságot. A báró kártyára invitálta a francia tiszteket. Ő pénzben játszott, míg a franciák részéről a Szabadkához tartozó, s a Szerb-Horvát-Szlovén királyságnak odaítélt birtok volt a tét. Egész éjjel kártyáztak, s a báró egyre délebbre tolta ki a határt. Hajnalra a kastély is visszakerült Magyarországhoz a templommal. „Uraim, térjünk nyugovóra”, indítványozta ekkor a báró.