Töredék


Radnóti Miklóst háromszor hívták be munkaszolgálatra.

Először 1940. szeptember 9. és december 18. között vezényelték Erdélybe, a volt román határ drótsövényeinek elbontására.

Másodszor 1942. július 1-től 1943. áprilisáig dolgozott földmunkán ugyancsak Erdélyben, majd Hatvanban a cukorgyárban és gépüzemben.

Harmadszorra 1944. május 20-án vonult be. Az akkor már német megszállás alatt álló Magyarországról a szerbiai Bor környéki táborokba – Lager Berlin, Lager Heidenau, Lager Brünn – vitték őket bányamunkára és vasútépítésre. A Vörös Hadsereg közeledtére innen indították útnak őket gyalog szeptember 17-én Magyarország felé.

Utolsó bevonulása előtti napon, május 19-én írta Töredék című versét.

Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt, s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bújhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult, s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.

Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
a élő irigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.

Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
s várta, hogy talán megszólal újra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.

Ugyanezen a napon Radnótinak is írtak. Takarítónőjük hagyott levelet az asztalon.


Kedves Dr úr.
Sajnálom hogy személyesen nem köszönhettem el. Kivánok Dr úrnak minden jót eröt egészséget hogy kibirja eszt a rettenetes változást, énis fogok imádkozni hogy eröben egészségben viszont láthasam
Dr úrat L.

Radnóti még olvasta ezt a levelet. A vers kéziratával együtt elhelyezte iratai közé. Nemhiába végzett kereskedelmi iskolát, mindig akkurátus rendet tartott papírjai között, háztartási kiadásaikról és verseinek megjelenéséről egyaránt precíz könyvelést vezetett.


A kézirat és a levél tavaly került az Akadémia könyvtárába Radnóti Miklós teljes kéziratos hagyatékával együtt, amelyet felesége, Gyarmati Fanni adományozott a könyvtárnak. Gyarmati Fanni ekkor kilencvenhét éves volt, Radnóti pontosan száz lett volna. A centenáriumra a könyvtár kiállítást szervezett az éppen csak beérkezett, még fel sem dolgozott hagyatékból. A kiállított dokumentumok között ott volt a kézirat és a levél is.

A kiállítás internetes változata most készült el a könyvtár és a Studiolum együttműködésében. Bemutatója egy hét múlva, február 24-én délután 3-kor lesz az Akadémia könyvtárában. Jöjjenek el rá. Utána az interneten is közzétesszük. Olvasóink első kézből értesülnek róla.

Radnóti Miklós tagsági igazolványa az Írók Gazdasági Egyesületében. Az abdai tömegsírból való kihantolásakor találták meg többi iratával és az utolsó verseit őrző bori notesszel együtt.


3 megjegyzés:

ÉvaZsuzsanna írta...

Köszönjük az újabb gyönyörű meglepetést, megyünk!

anna írta...

ott a helyem.

Kálmán Dániel írta...

Feltétlenül.