Megfejtett enigmák

1977-ben jelent meg a Poesía. Revista ilustrada de información poética folyóirat első száma, amelynek kiadását – o tempora, o mores… – teljes egészében a spanyol kulturális minisztérium fedezte, és Gonzalo Armero szerkesztette felülmúlhatatlan eleganciával. Első számától kezdve rabul ejtett hibátlan tipográfiája és a felfedezés varázsa, amelyet minden egyes lapja ígért. A folyóirat 1980-as kilencedik számában jelent meg Luis Robledo Estaire egy máig emlékezetes tanulmánya, amelyben először olvastunk az „enigmatikus kánonokról”, és először találkoztunk Juan del Vadónak (1626-1691), e különös rejtvények szerzőjének nevével. Idővel személyesen is megismertük Luis Robledót, aki máig jó barátunk, s aki annyi év után most végre könyv formájában is közzétette az „enigmatikus kánonokat”. Igaz, közben megváltoztatta a műfaj elnevezését. A nemrég megjelent könyv címe: Los emblemas musicales de Juan del Vado (Juan del Vado zenei emblémái, Madrid: Fundación Caja Madrid, 2009). A könyv magában foglalja Luis Robledónak a zenei emblémákról és Juan del Vado figurájáról írott tanulmányát, Vado saját kézzel írott és rajzolt, s a madridi Biblioteca Nacionalban őrzött emblematikus kottáit, valamint a zene átírását modern partitúra formájában, amely megfejti „enigmáikat” és újra előadhatóvá teszi őket.

Juan del Vado ezeket a zenei emblémákat egy 1677 és 1679 között összeállított misekönyv bevezetőjének szánta, amelyet II. Károly mostohatestvérének, Don Juan José de Austriának készített a királyi kápolnában való használatra.






„Szonettek helyett ezeket az enigmatikus impresákat avagy zenei problémákat kínálom ajánlásképpen könyvem elején, amelynek végén megtalálható feloldásuk avagy az általuk rejtett titkok kulcsai, azazhogy zenei kulcsaik, ütemezésük és szüneteik. Némely kulcsnak igen sűrű a foga, s ezért nem könnyű hamisítani; s ha valaki oly tehetséges, hogy ennek híján álkulccsal is ki tudja nyitni és felfedni a rejtélyt, az büntetés helyett dicséretet érdemel. Vizsgáld meg őket, mert méltók a felnyitásra, s mindezek után szabadságodban áll ítéletet mondani könyvemről ahogy neked tetszik, hiszen én is ugyanezt tettem másokéval, így hát egyikünk sem különb a másiknál.” (Madrid, Biblioteca Nacional, Ms. M/1323, „Előszó e fakultás magisztereihez és nagy méltóságú cenzoraihoz”)
A szintén Juan del Vadótól származó M/1325 kéziratban további két zenei embléma található, amelyeket végül is kihagyott a királyi kápolnának átadott misekönyvből.



Nagy kár, hogy a modern kiadás nem tartalmaz CD-t, amelyen meghallgathatnánk e játékos kompozíciókat II. Károly zseniális udvari csembalistájától, akinek hagyatékában 20 mise, 2 lamentatio, 96 spanyol nyelvű vallásos kompozíció és a madridi Palacio del Buen Retiróban előadott 6 komédia zenéjének partitúrája maradt ránk. De Luis Robledo átírása után most már ki-ki maga is megpróbálkozhat előadásukkal.

2 megjegyzés:

Kálmán Dániel írta...

Igazán ötletes, ahogyan "beleszövi" saját nevét az El peregrinoba az igehellyel.

Epikurosz írta...

Hű, ilyet utoljára Bachnál láttam, nem tudtam, hogy ilyen gyakori műfaj volt. Bachhoz a forrás: Tim Smith már vagy 15 éve (http://jan.ucc.nau.edu/~tas3/fourteencanonsgg.html)