Sárkányjárás


Többen kérdezték az előző bejegyzés után, mi légyen ez a krokodil, amely oly abszurd módon és mégis oly magától értődő természetességgel úszik Brno kockakövei és a járókelők látómezeje fölött mint a másik dimenzióban élő szörnyek Michal Ajvaz Prágájában. Ez a brněnský drak, a brünni sárkány.


A sárkány sok évszázaddal ezelőtt úszott fel a Svratka folyón, rettegésben tartva a várost, és elragadozva a folyóra lejáró marhákat, sőt embereket. A városi tanács hatalmas jutalmat ajánlott fel annak, aki végez vele, de aki megpróbálta, mind odaveszett. Végül egy vándorlegény győzte le úgy, hogy egy kibelezett ökörbe egy zsák oltatlan meszet varrt, s kitette a folyópartra. A sárkány az egészet szőröstül-bőröstül felfalta, ám amikor visszavonult emészteni a folyóba, a mész a víztől forrni kezdett benne, s ezer darabra robbant. Hogy aztán a helyi mesterek miként rakták össze, hogy felfüggeszthessék a városháza óratornya alatti átjáróba figyelmeztetésül minden arra járó sárkány számára, az már a brünni kézműipar krónikájának aranybetűs lapjaira tartozik.

A helyi mesterek tehetségéről tanúskodik a falon látható kerék is, amely nem pusztán rusztikus dekoráció, hanem jelentős történelmi emlék, sőt személyiség: ő a brněnské kolo, a brünni kerék. A várostól negyven kilométerre fekvő Lednicében készítette Jiří Birk bognármester, mégpedig fogadásból tizenkét óra alatt a fa kivágásától odáig, hogy begurította a kereket Brünn kapuján. A fogadást megnyerte, hanem a kuncsaftjait elveszítette: ettől fogva le nem moshatta magáról, hogy az ördöggel cimborál. Koldusszegényen halt meg.


Ez az egyik változat. A másik az, hogy a krokodil már preparált állapotban érkezett a városba. A török szultán ajándékozta 1608-ban a brünni őrgrófnak, aki nem más volt, mint az alkimista Rudolf császár öccse, a későbbi I. Mátyás német-római császár és II. Mátyás magyar király. Így mondja legalábbis a tábla, amelyet a városi tanács 1749-ben helyezett az óratorony falára.

Csakhogy a tanács nem ismerte eléggé a saját iratait. Ezekből ugyanis kiderül, hogy a krokodilt 1578-79-ben az elöljáróság már restauráltatta és szuvatlanította. Még ennél is korábban kellett tehát idekerülnie.


Számos jel arra utal, hogy az 1500-as évektől példátlan krokodil-invázió árasztotta el Európát. A szórványosan ránk maradt forrásokból ítélhetően szörnyű küzdelem bontakozott ki az őslakosok és a betolakodók között, amelyben végül az utóbbiak maradtak alul. Egyikük-másikuk trófeája azonban a győzelem emlékére mind a mai napig fennmaradt.


A leghíresebb közülük minden bizonnyal a lagarto de la Malena, „a malenai gyík”, amelynek legendáját (!) Spanyolország éppen tavaly terjesztette fel „a világ szellemi öröksége” címre. A sárkány, amely az andalúz Jaén város Magdalena avagy Malena negyedében egy kútban lakott, a vízért jövőket és a szomjas birkákat ragadozta el, míg egy vándorlegény nem végzett vele. Hogy pontosan miként, az vitatott. Az egyik párt szerint a Brünnben már bevált oltatlan meszes csalétekkel. A másik párt szerint viszont úgy, hogy tetőtől talpig tükrökkel borította magát, s az így elvakított bestiát már könnyűszerrel mészárolta le. Kitömött bőrét hosszú ideig a San Ildefonso templomban őrizték, de ma már csak a Malena kútja mellett megfaragott képmása emlékeztet rá.


Ha az oltott meszes stratégia Brünnből származott, úgy a tükrös harcmodor Valenciából. Ott egy vándor zsidó (!) hasonló módon végzett azzal a bestiával, amely a mára már kiszáradt folyóban élt és hosszú időn át rettegésben tartotta a várost. Ennek bőrét máig őrzik a Collegio del Patriarca templom előcsarnokának falán, amelyről a dragón del Patriarca nevet kapta. Sőt képmása még az úrnapi körmenet dekorációjában is előkelő szerephez jutott.


A Cáceres közelében élt lagarto de Calzadilla, a „calzadillai gyík” bőre a helyi Ermita del Cristo templomában maradt fenn igen rossz állapotban. A főtéren álló bronzszobra arról tanúskodik, hogy a nyájakat pusztította, mígnem egy pásztor végzett vele. Sajnos azt nem sikerült kiderítenem, hogyan, de a kezében tartott fegyver valamilyen új, ravasz módszert sejtet.


Az első Európába került krokodil, amelyről tudomásunk van, olyan régi, hogy már el is porladt, s ma csak fából faragott hasonmása függ a helyén. Élő eredetijét az egyiptomi szultán küldte 1260-ban, Andalúzia spanyol meghódítása után diplomáciai kapcsolatfelvétel céljából X. Bölcs Alfonz királynak egy elefántagyarral, egy eleven zsiráffal és más egzotikus kincsekkel együtt. A sevillai székesegyház kapuja előtt függesztették fel, amely róla kapta a Puerta del Lagarto, azaz „Gyík-kapu” nevet.


Mallorcára mindig minden később ér oda. A krokodil-invázió csak a farkával legyintette meg a szigetet a 18. század végén. Ez a bestia Palma sikátoraiban élt és éjjel ragadozott, főleg a bölcsőben fekvő gyermekeket, legalábbis a legenda szerint. Végül Alcúdia kapitánya, Bartomeu Coc végzett vele 1776-ban, aki aznap éjjel éppen szerenádot adott szíve hölgyének, s a trófeát is mindjárt felajánlotta neki szerelme zálogaként. A hölgyet a gesztus teljesen levette a lábáról, s tüstént kezét nyújtotta a kapitánynak: így kapta a kimúlt szörny a drac de na Coca, „Cocné sárkánya” nevet. A trófea hosszú időn át a hölgy leszármazottainak, a Roselló családnak a birtokában volt, akik minden december 31-én közszemlére tették. Csupán a 20. század elején ajándékozták a Museu Diocesànak, ahol máig megtekinthető. Itteni képét egyik legkedvesebb napi olvasmányunk, a kiváló Mallorca Daily Photo Blog közli.


Coc capitány hőstettéről népszerű ballada is fakadt a nép ajkán, amelyet az alábbi felvételen a sziget népdalénekes-királynője, Maria del Mar Bonet ad elő.


Maria del Mar Bonet: El drac de na Coca (A Cocné sárkánya). A Bon viatge faci la cadernera (1990) lemezről.

Pel carrer de Sa Portella,
quan la nit cau,
diuen que hi surt una bèstia;
valga’ns Déu, val!

S’engoleix les criatures
valga’ns Déu, val!
Les mares de Sa Portella
ploren d’espant.

Han dit que la nau
d'un vell mercader
que anava i venia
de Mallorca a Alger,
va dur d’un viatge
un ou venturer.
I va néixer el drac:
feroç carnisser.

Pel carrer de Sa Portella
valga’ns Déu, val!,
les nits fan olor de por,
d’algues i sal.

Bartomeu Coc, cavaller,
jove i galant,
diuen que arriba d’Alcúdia
quan la nit cau.

De nit ve d’Alcúdia,
–galant cavaller–,
per veure la dama:
rosa de febrer.
I allà ha de combatre
enmig del carrer
fins que en queda tros
del drac carnisser.

Pel carrer de Sa Portella,
quan l’alba penja,
la pluja esborra la sang
color de menta.
A Sa Portella sikátorában
amikor az éj leszáll
azt mondják, előbújik egy szörny:
Isten irgalmazzon nekünk!

Felfalja a gyermekeket:
Isten irgalmazzon nekünk!
Az anyák a Sa Portellán
rémülten zokognak.

Azt mondják, egy vén kereskedő
hajója hozta el
aki ide-oda járt
Mallorca és Algír között,
s egyik útjáról egy
furcsa tojást hozott.
Kikelt belőle a sárkány,
a vérszomjas húsevő.

A Sa Portella sikátorában
– Isten irgalmazzon nekünk! –
az éjszakák alga- és só-
és félelemszagúak.

Bartomeu Coc, az ifjú
és derék lovag
úgy mondják, Alcúdiából jött
mikor az éj leszállt.

Éjjel jött Alcúdiából
a derék lovag,
hogy szíve hölgyét lássa,
a februári rózsát.
És összecsaptak ott
a sikátor közepén
míg a vérszomjas sárkányból
egy izink is maradt.

A Sa Portella sikátorában
mikor a hajnal hasad
az eső mossa el
a mentaszínű vért.

A drac de na Coca archív fotója a mallorcai legendák gyűjteményéből.

Ám a krokodilok olyan országokban is megjelentek, ahová tenger híján nemigen juthattak el maguktól: Svájcban például, vagy épp Csehországban. Minthogy felbukkanásukat nem lehetett természetes módon magyarázni, ezért valódi történetük is tényszerűbben fennmaradt, s talán a többi krokodil-trófeáéra is fényt vet. Ezeket a krokodilokat ugyanis szentföldi és egyiptomi zarándokok hozták haza a 15-16. században. Mint az alábbi képen restaurált szentgalleni krokodilt, amelyet Ulrich Kromm hozott egyiptomi zarándokútjáról, s tőle került 1623-ban a város könyvtárába.


Vagy a másik cseh krokodilt, a „budyněi sárkányt”, amelyet IV. Jan Zajíc z Hazmburka, azaz Negyedik Nyúlvári Nyúl János 1522-ben hozott a Szentföldről – élve.


A krokodil a Nyúlváriak budyněi reneszánsz kastélyának vizesárkában élt, míg csak meg nem halt, és IV. Jan ünnepi alkalmakkor szívesen mutatkozott vele sárkányölő pózban. Ilyen formában örökíttette meg önmagát a kastély dísztermében is.


A krokodil, mint azt a zarándokkalauzok kapcsán már említettük, a Szentföld emblematikus állatává vált, a tehetősebb zarándokok számára szinte elengedhetetlen szuvenírré. Nem csoda, hogy amelyik korabeli krokodil-trófeának ismerjük az eredetét, az ilyen módon került Európába.

A Szentföld csodái Breidenbach 1486-os mainzi latin kiadásából: Ezeket az állatokat úgy festettük
le híven, amiként a Szentföldön láttuk őket.
Felülről lefelé: Zsiráf. Krokodil. Indiai
kecske. Egyszarvú. Teve. Szalamandra. Ennek nevét nem tudjuk.


A 17. században lassan megváltozott a helyzet. A kitömött krokodilok továbbra is a cabinets de curiosités kedvelt darabjai maradtak, de a hangsúly a szentföldi vonatkozásról a természettudományos érdeklődésre helyeződött át.


A szakgyűjtemények és tudományos múzeumok kialakulásával aztán a felfüggesztett krokodilok ezekből is kiszorultak, és egyre inkább az ódivatú antikváriumok és obskurus tudósok védjegyévé váltak. Ahogy Sir Terry Pratchett népszerű Discworld fantasy-sorozatának szövege és illusztrációja fogalmazza meg emblematikus módon:

Like all wizard’s workshops, the place looked as though a taxidermist had dropped his stock in a foundry and then had a fight with a maddened glassblower, braining a passing crocodile in the process (it hung from the rafters and smelt strongly of camphor).

A helyiség, mint minden varázsló műhelye, úgy nézett ki, mintha egy állatpreparátor minden holmiját begyűrte volna egy kovácsműhelybe, majd megküzdött volna egy őrült üvegfúvóval, aminek egy véletlenül arra járó krokodil itta meg a levét (ez most a szarufáról lógott alá és erős kámforillatot árasztott).



A brnói sárkánynak szerencsére nem ez a szomorú, magányos és bogaras öregkor jutott. Ő mindmáig a város életének középpontjában áll, nevét a város söre, focicsapata és helyi rádiója viseli, képe a brnói turistairoda pecsétjét jegyzi, másolatai Husice kerület szecessziós tanácsházát és a Husa na provázku, Liba cérnaszálon alternatív színház homlokzatát díszítik. Sőt utóbbinak az emblémája is ez: egy krokodil, amelyik oroszlánt játszik, de aztán kiderül, hogy valójában csak egy kis csikóhal.




Még ékszer is készült belőle, amelyet janina tett közzé a flickren azzal a megjegyzéssel: Brnóról számos történet járja, s ezek közül sok látható ezen a sárkányon. “Hol, hol? mutasd!” kérdi izgatottan zmetok. Házi feladat! válaszolja janina. Mint látják, dolgozunk rajta.


9 megjegyzés:

anna írta...

hihetetlen. megnyomnak rajtad egy gombot, és dőlnek a jobbnál jobb történetek.

G.d.Magister írta...

Köszönöm mester, ismét egy kis remek!
Vicces a zarándok-bédekkerből az a metszet. Akinek nem tudja a nevét (non constat de nomine) az valami benszülött? Ez valami vicc, vagy a metszet készítője nem jött rá, hogy az egy humanoid?

Johanna írta...

Ó, és persze a "szomszédos" waweli sárkányról se feledkezzünk el, aki szintén egy mérgezett (kénnel töltött) ökör folytán múlt ki. Habár első feljegyzése a 12. századra tehető (ökröstül), azonban ebben a forrásban meglehetősen tisztességtelen néven, hapax legomenon "homophanus"-ként szerepel, és csak a 15. században minősül át valódi "draco"-vá (az ökör meg birkává).
Münster metszetén olyan aranyos kiskutya(?) fejjel sunnyog, hogy azon még a Krakkóban manapság árult plüss-sárkány szuvenírek sem képesek túlszárnyalni, így meg sem fordul a fejünkben, hogy krokodilsággal vádoljuk (http://commons.wikimedia.org/wiki/File:M%C3%BCnster_wawelski.jpg), arról nem is beszélve, hogy adni kell valamit a germánoknak is: állítólag a történet a Krakkó környékén a szláv hódítást szigetként túlélő germán törzsek hatására alakult ki(a przeworsk régészeti kultúra vége).
De hogy legalább még egy ponton kapcsolódjon az így is túl hosszú hozzászólásom a bejegyzésedhez (lehetőleg egy könyvborítón belül), lapozzunk tovább Münster Cosmographiae universalisában az "indiai és etiópiai sárkányokhoz": 1069. oldal(innen: http://purl.pt/13845/1/).

És végezetül, válaszul a brünni esőcsatornára, Krakkóból: http://www.miastodzieci.pl/includes/phpThumb/phpThumb.php?src=/images/stories/new/121271smok-rynna.jpg&w=300&h=300

Studiolum írta...

Hosszú poszthoz illik a hosszú hozzászólás :)

Nagyon jók a különféle waweli sárkányok. Gondoltam is rá Brünn kapcsán, de hát most csak azok jöhettek szóba, amelyek dokumentáltan krokodilból lettek (és lehetőleg a krokodil még meg is van). Nem krokodil alapú sárkány van még a vidéken, például a trutnovi, amely állítólag a 11. században garázdálkodott, és a város címerébe is bekerült.

A homophanus nem a homophagus torzulása akar lenni?

Vajon miért épp a germán törzsekhez kötik a sárkányokat?

Münster sárkányai nagyon jók, ámbár az igazi sárkánytenyészet Ulisse Aldrovandi Monstrorum historiája (itt van néhány kép belőle, sajnos épp nem a sárkányosok, bár Münster etióp sárkánya itt is megjelenik).

Studiolum írta...

G.d.Magister: Azt hiszem, a humanoid a természethistóriákban külön fajként emlegetett troglodita lesz, s ezt a metszet-előrajz készítője még talán tudhatta. De aki a feliratokat készítette, az már nem. Breidenbach második kiadásából a feliratok már ki is maradtak, csak a kép maradt magában

Névtelen írta...

Gyönyörű sárkányt lehet(ne) fotózni a VI., Király utca és Anker köz sarkán most újra megnyílt Atlantisz könyvesboltban.
Méltóságteljesen uralkodik egy könyvekkel körülvett emelvényen.

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm az écát, különösen hogy a sárkány a Wang folyó kedvelt Atlantisz-témájához is kapcsolódik! Épp mától két hétig nem vagyok Pesten, de amint hazaérek, föltétlenül lefotózom. A poszt után itt, Mallorcán is kiélesedett a szemem a különféle sárkányokra, jó párat találtam már, majd azokkal együtt közlöm. Az lesz csak az igazi sárkányjárás!

Szabi írta...

A "humanoid" szerintem határozottan egy majom ábrázolása, talán hím pávián (annak van sörénye, nem?):
nézzétek meg pl. lábait (nagy lábujját, stb)!

Szerintem nem feltétlenül középkori bestiáriumok troglodytáját kell keresnünk benne, hanem tényleg egy szentföldi zarándok majomleírását kell látnunk benne.

Studiolum írta...

Lehetséges. De vajon milyen majom élt a korabeli zarándokhelyeken Szentföldtől Egyiptomig? Vagy csak úgy hozták mutogatni valahonnan mondjuk Jeruzsálembe vagy Alexandriába, mint – gondolom – a zsiráfot?