A nagy utazás

A nagy utazás nem az, amelyik messzire visz vagy hosszan tart. A nagy utazás az, amelyikről úgy érzi az ember, hogy érdemes róla feljegyzést, úti- vagy hajónaplót, utazóblogot, mirabilia Urbist és Milionét írni, még ha ez végül többnyire el is marad.


Ilyen nagy utazás volt a múlt században, 1937-ben felmenni Tulából a nem egészen kétszáz kilométerre fekvő Moszkvába a november hetedikei ünnepségekre. Az Ivanov család egyik tagja – a férfi-kézírásról ítélve a családfő – külön erre a célra nyitott naplóban gyűjtötte össze az út valamennyi dokumentumát.


Gyorsvonaton mentek, három személyre vettek jegyet. Az odautazás november 5-én, a hazaút november 9-én történt. Hogy a három éjszakát hol töltötték, arról nincs dokumentum. A szálloda szinte biztosan ki van zárva. Több mint valószínű, hogy moszkvai rokonoknál, egy kommunalkában.


A megérkezés napjára „ismerkedést” terveztek „Moszkvával, szeretett fővárosunkkal”. Mint a jegyek mutatják, a nemrégen – 1935. május 15-én – megnyitott metróval érkeztek a Vörös térre, ahol mindenekelőtt a mauzóleumot kívánták megtekinteni, de „nagy keserűségükre” kiderült, hogy a belépés „Iljicshez” harmadikától kilencedikéig szünetel. Ezért csak körbejártak a Kremlben, majd a legfelső jegy tanúsága szerint még aznap állatkertbe mentek. A következő – itt alábbi – oldalon még a Kreml nevezetességeit részletezik, az „órát”, a Kreml falait, a templomokat, külön kiemelve a Vaszilij Blazsennij székesegyházat („most történelmi múzeum”) és a gyönyörű mozaikokat. Ezután Moszkva utcáin sétáltak. Hatodikán pedig planetáriumba mentek.



Ugyancsak hatodikán ismét visszatértek az állatkertbe, ezúttal „egy másik részlegbe”. Ezután cirkuszba mentek. El voltak ragadtatva. „Milyen gyönyörű minden a mi fővárosunkban!”, ismétlődik háromszor is ezen az oldalon.


Lelkesedésüket igazolja a cirkusz részletes műsora, amely Szulejman Sztalszkij Sztálin-dalával kezdődött. Ezt csak egy késői változatban, a Kommunyizm együttes 1988-as CD-jén találtam meg, amely a kornak megfelelően kissé frivol esztrádhangzású, de cirkuszi nyitánynak pont megfelel.

„Dal Sztálinról”. Moszkva, Bolsoj tyeatr, 1949

Сулейман Стальский: Песня о Сталине (előadja: Коммунизм, 1988)

Живое двигая вперёд,
Могучих партия ведёт,
Шагает трудовой народ,
И ты их знамя, Сталин.

Для всех трудящихся, как свет,
Горишь ты с юношеских лет,
Ведя туда, где горя нет.
Где только радость, Сталин.

Идут года — за годом год,
Нас охраняешь от невзгод,
И дальний виден небосвод
Тебе, вершина, Сталин.

Ты вражью жадность иссушил,
Ты нас победам научил,
Ты в руки слабых ключ вручил
От новой жизни, Сталин.

Известен всей вселенной ты,
Деяний славных мастер ты,
Познавший мысли бедноты.
Тебе пою я, Сталин!
Az élet előre halad
Hatalmas párt vezet
A dolgozó nép előre lép,
És te vagy zászlajuk, Sztálin.

Minden munkásnak, akár a fény
Ragyogsz te fiatalos koroddal,
Elvezetsz oda, ahol nincsen bánat,
Ahol csak öröm van, Sztálin.

Telnek az évek, évre év,
Megőrzöl minket a bajtól,
És látszik a messzi láthatár
Neked, magaslatunk, Sztálin.

Az ellenség kapzsiságát elfojtottad,
Te tanítottál győzelemre minket,
Te adtál kulcsot a gyenge kézbe
Az új élethez, Sztálin.

Ismer téged a világegyetem,
Híres tettek mestere vagy,
A szegények vágyaiban élsz,
Neked dalolok én, Sztálin!

Robert Capa, „Sztálin-dal”, Moszkva, 1947



A program ezt követően is bővelkedik izgalmas számokban: akrobaták, köztük a tevékről ugráló Kadyr-Guljam csoport, valamint az Ali bég csoport lovas dzsigitjei, idomított medvék, légtornászok, idomított lovak, zsonglőr, kötéltáncos, kötélbiciklisták. A műsort balett zárja.


A forradalom 20. évfordulójára szervezett november 7-i ünnepségekről részletes leírás készült. A család a Vorosilov gyár kötelékében vett részt a Vörös téri felvonuláson, ami azt is mutatja, hogy még a vendégek sem kószálhattak egyénileg ilyenkor, nem úgy, mint nálunk május elsején. Szerencséjük volt, mert látták Sztálin elvtársat közvetlenül azelőtt, hogy levonult volna a mauzóleumról. Délután sétáltak a városban, s este ismerősökhöz mentek vendégségbe.


Nyolcadikán a Puskin múzeumba mentek – ez volt az, amely képeinek a Megváltó Krisztus székesegyház helyén létesített gigantikus szabadtéri strand kipárolgása annyira rosszat tett 1958 és 1990 között. El voltak ragadtatva a múzeum nagyságától és a kiállított tárgyak számosságától, s különösen attól, hogy még valódi múmiát is láttak.


Az utolsó oldal tanúsága szerint még aznap voltak a Tretyakov képtárban is, „megnézték a festőművészek képeit, és sok-sok szépséget”. A naplót önálló kiállítás zárja: „Fővárosunk villamosjegyei.”

1 megjegyzés:

pera írta...

Én még a 70-es évek végén is ilyenbe jegyzeteltem Voronyezsben!
Kösz a fílingért, Studiolum!