Egy fájó szív


Ma, amikor a Nobel-békedíj friss nyerteseit ünnepli a világ, emlékezzünk meg egy percre a Nobel-békedíj egyik nagy veszteséről is.


„Bizonyára tudják” – nyilatkozta 1995-ben Gustav Hendrikssen, az uppsalai egyetem nyugalmazott professzora –, „hogy közvetlenül az 1938-as müncheni konferencia után Gertrude Stein [amerikai zsidó írónő], aki csodálatos vendéglátó és megszállott író volt, felhívást intézett egy sor értelmiségihez – nem, nem mind voltak zsidók –, akik közösen aláírt beadványban szólították fel a Nobel békedíj-bizottságot, hogy ítélje oda Hitlernek a Nobel-békedíjat. A bizottság udvariasan, de határozottan visszautasította ezt, az okok között említve a náci rezsim bánásmódját a zsidókkal szemben. Ha azt kérdezik, honnan tudok erről – nos, én is e bizottság tagja voltam.”

Az igazságot azonban nem lehet véka alá rejteni. A következő évben E. G. C. Brandt svéd parlamenti képviselő nyújtotta be a Nobel békedíj-bizottságnak Hitler nevezését. A bizottság nyomására azonban kénytelen volt visszavonni javaslatát.

A Tudózsidó most a jelölésről szóló hírt is közli

Pedig a Nobel-békedíj kritériumait – „aki a legtöbbet teszi a nemzetek közötti egyetértésért, a fegyverben álló hadseregek leszereléséért vagy csökkentéséért, és békekonferenciák előmozdításáért” – Hitler hiánytalanul teljesítette az általa épp hetvenhárom éve, 1938. szeptember 30-án előmozdított müncheni békekonferenciával, amely a résztvevő nemzetek közös egyetértésével hozzájárult a Szudéta-vidék Németországhoz csatolásához, s jóváhagyta Ausztria és elősegítette Csehszlovákia német megszállását, ilyenformán hadseregük leszerelését.

„A történészek majd elismerik egy napon, hogy soha még egyetlen ember békés javaslatai sem találkoztak nagyobb gyűlölettel, mint az enyémek. Amikor Németország a világ példájává vált a társadalmi problémák és gazdasági nehézségek békés megoldásában, a bolsevikoknak és kapitalistáknak, a népek elnyomóinak és kizsákmányolóinak gyűlölete ellene fordult.”
Adolf Hitler, 1936

„Nincs boldogabb nép a németnél, és Hitler az egyik legnagyobb ember. Az öregek bíznak benne, a fiatalok bálványozzák. Csodálatraméltó nemzeti hős, aki megmentette országát.”

David Lloyd George, az első világháború és a versailles-i békeszerződés
angol miniszterelnöke, Daily Express, 1936. szeptember 17.

A Life Magazin illusztrációja a müncheni egyezményről szóló tudósításhoz

A Nobel-díj bizottsága oly sok érdemtelennek ítélte már oda a díjat fennállásának száztíz éve alatt, hogy igazán nincs mit csodálkoznunk rajta, ha ezúttal sem ismerték fel az igazi érdemet. Hálátlannak mutatkozott az utókor is, amely mindezidáig nem követelte a történelmi tévedés kiigazítását. Egyetlen nép bizonyult csupán hálásnak, amely mindmáig elismeri, nagyra értékeli és visszasírja a Führer békevágyát: az ukrán.


Az ukrán általános iskolai történelemórák hivatalos kiegészítő tankönyve, a Mikola Galicsanyec szerkesztette Az ukrán nemzet (Tarnopol, 2005) így vezeti be az Ukrajna szovjetek alóli német felszabadításáról és az OUN, a Sztepan Bandera vezette Ukrán Nacionalisták Szervezete nemzetépítő tevékenységének kezdeteiről szóló fejezetet:


„Hitler a lengyel háborúra készülve igyekezett elmélyíteni a lengyel-ukrán ellentétet, és az Ukrán SzSzK lakóinak szimpátiáját is megnyerni. 1939. április 1-én kinyilvánította, hogy fáj a szíve a nemes vérű ukrán nép és a kaukázusi népek szenvedéseinek láttán, s hogy elérkezett az idő az önálló ukrán állam megalakítására. Lengyelország bukása után a német hatalom igen magas pozíciókat bízott ukránokra, különösen az OUN tagjaira. A szlovákiai Pöstyénben szállodát nyitottak a lengyel börtönökből szabadult OUN-tagok talpraállítására…”

„Dicsőség Hitlernek, dicsőség Banderának!” A bevonuló német és OUN-csapatokat üdvözlő felirat 1941. június végén Lwów környékén

Hitler szimpátiájában nincs is semmi rendkívüli. Hiszen ugyanez a tankönyv azt is megírja a Krisztus előtti évezredek ukrán történelméről szólva, hogy az ukránok – ellentétben a kevert fajú oroszokkal – mindig is árják voltak. De erről majd többet máskor, amikor ugyanezen könyv alapján részletesen is bemutatjuk a Krisztus előtti háromezer év rendkívül érdekfeszítő, de Ukrajnán, sőt talán e tankönyvön kívül alig-alig ismert ukrán történelmét.


14 megjegyzés:

Tamas DEAK írta...

Ez a könyv jelentősen felértékeli viszont a magyar nép erejét és a honfoglalás jelentőségét, hiszen az nem kispálya, hogy őseink, miután keresztülharcolták magukat a Nagy Ukrán Hercegségen majd Ukrajnában, ahol látták az ukrán Moszkvát, és megpihenvén az Ukrán Tenger melletti Etelközben (Ukránközben?) ideértek a Kárpát-(Ukrán?)medencébe.
Nagy haszna lenne ha az összes égetett szesz receptjét megsemmisítenék a szláv országokban, ámbár akkor nem tudnád a Baczewski úrról szóló posztot sem megcsinálni :)

Studiolum írta...

Baczewski úr szeszét már 1939-ben, a szovjetek bevonulásakor megitták a gyárat kifosztó ukránok, ilyenformán most már nyugodtan be lehetne tiltani a szeszt és az összes többi hallucinogén anyagot, legalább a tankönyvírók számára.

M. Fehérvári Judit írta...

Hihetetlen, hogy mik voltak...

Petrus Augustinus írta...

És mi azt hisszük, hogy a románok viszik a prímet... xD Hát ez se semmi. Amúgy oroszul ez 'Слава Гитлером!' lenne, ukránul ezek szerint más eset követi a 'cлава'-t?

Studiolum írta...

Nem, itt is részes eset áll (amely oroszul Гитлеру lenne), csak az ukránban a szlovákhoz hasonlóan a hímnemű élő főnevek részes esete -u helyett -ovi.

Tamas DEAK írta...

Most lestem meg alaposabban a Pesti Hírlap Naptára - Az új világháború c. 1943-as kiadványt, ott bizony jelölve van az önálló Ukrajna ...

Petrus Augustinus írta...

Ahh, valóban, Hitlerből egy van (egy is sok volt), nem többes szám. :) És én azt a szó végi i-t felkiáltó jelnek néztem.. köszi!

Tamas DEAK írta...

Dehogy volt egy, klikk ide

Petrus Augustinus írta...

Ahh, igaz is. :)

Csakbetksszmk írta...

A banderovi az üdvözlő feliratra nem fedvényezéssel került oda?!

Studiolum írta...

De, nagyon úgy néz ki. Kíváncsi volnék, mi állhatott ott eredetileg.

Tamas DEAK írta...

Ukraini. Lásd itt

Tamas DEAK írta...

Ámbár mondjuk itt meg más van.

Tamas DEAK írta...

ja, a Tudózsidó meg közli a képet, csak azt nem, hogy tőlem lopták. Igaz, így forrásmegjelölés nélkül annyit is ér.