„Régi repülőgépen utaztunk, amely nem emelkedett 3200 méternél magasabbra, s így órákon át bámulhattuk felülről Szovjet Közép-Ázsiát. Jó pár képet készítettem a gép ablakán keresztül. Egy adott pillanatban egy kényszermunkatábor fölött repültünk át. A stewardess kijött a kabinból, és figyelmeztetett, hogy itt tilos fotózni. Aztán visszament a kabinba, úgyhogy sürgősen csináltam néhány fotót. A mellettünk ülő hivatalos tolmács semmit sem szólt.”
A képeken látszanak az Aral-tó zsugorodó körvonalai, a régi Taskent utolsó maradványai és hagyományos viseletű lakói, és a tóhoz hasonlóan összezsugorodott bazár, ahol Dupâquier a legtöbbet fotózott. Képei itt sem múlják felül az átlagos turista-színvonalat. De értéküket az adja, hogy mindez tíz éven belül eltűnik a város lakótelepekké való átépítése és az ezzel párhuzamos – már Dupâquier által is nyomatékosan említett – erőteljes orosz betelepítés nyomán.
„Beültek egy nyitott bérkocsiba. Közben szeretetre méltó útikalauzuk minden pillanatban arra kényszerítette a milliomosokat, hogy nézzenek ki az ernyő alól, és megmutatta a már felépült vagy félig kész épületeket meg azokat a telkeket, ahol majd épületek emelkednek. Korejko bősz szemeket vetett Benderre. Osztap elfordult, és így kiáltott:
- Milyen csodálatos ázsiai bazár! Tisztára Bagdad!
- Tizenhetedikén hozzálátunk az eltüntetéséhez - szólt a fiatalember. - Kórház meg a Szövetkezeti Központ kerül a helyére.
- És nem sajnálják ezt a vonzó, egzotikus képet megbolygatni, hiszen ez valóságos Bagdad!
- Rendkívül festői… - sóhajtott Korejko.
A fiatalember dühbe gurult.
- Önöknek, idegeneknek, festői, de nekünk itt kell élnünk!
- És hogy állunk itt… az olyasféle… ázsiai stílusú kiskocsmákkal? Tudja, ahol citeráznak meg flótáznak? - kérdezte türelmetlenül a nagy kombinátor.
- Ezeket kifüstöltük - válaszolta közönyösen a fiatalember. - Már régen ki kellett volna irtani ezt a leprát, ezeket a járványgócokat. Épp a tavasszal számoltuk fel az utolsó bűntanyát, a Holdfény fogadót.”
![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_tYYk1mQGEbpR0NriodPsIcIM-LEixmqUdz94Q54LcnYziSQzjlBJw9h-Tir6HDXRiv5-cakc_dhXJ5cK_qY0cuu8SMFTUp9Jb-qx4ZXVPSkdWKuH5cC6fs7RzRQIY4fdpkfw=s0-d)
![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_v8NdhCMf3CAkSxBfmxkH6yIVIA2Ii03e4S4A5Jhu8UzLEP9JqNEf_srtkYlffyt2ZUPRh_VBO5oD-SohIUtPdti3s-CWqkTsDG1YH6kF300Ytv_Ns6O9pV_ULbSK0aM_zkN6tP=s0-d)
![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_s839MQjpsciryXzSC4h7XXq5Y3G5kk839nJeweulllRC68tWyIruk0HyRyShSQRbThV5Iq8cpS9LXd4-0UjLzoIgUcB1dONFZ3lhJxy9cBmyWNpwnWAVD4KgGUKs-e2pMXOkA=s0-d)
![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_t6LJMtSYqeAE5nBHsxEcBB4FdMt2rTThW1ga7XjlOFyPpAwUA9Zyu4BiYqD3tyNxjdRoy8B7GPB4ACUY3Yqh39NRd32agbBI_2CyXEDsfjaH9mTz6I9PlG1LOdL6a3IRXcLI8PmQ=s0-d)
![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_syxme3nZnbHZrH2nWYuG0P0OwAN5auFrXgDSRAQd5NEdZrWflwB1hLb3QyFAD-J4Bsz99sOFy2vETKhTT18OScYbQaGJj_fL9Y-VhylAUhOfmDcjEbb511r35NORrcmzgkGwU=s0-d)
- Milyen csodálatos ázsiai bazár! Tisztára Bagdad!
- Tizenhetedikén hozzálátunk az eltüntetéséhez - szólt a fiatalember. - Kórház meg a Szövetkezeti Központ kerül a helyére.
- És nem sajnálják ezt a vonzó, egzotikus képet megbolygatni, hiszen ez valóságos Bagdad!
- Rendkívül festői… - sóhajtott Korejko.
A fiatalember dühbe gurult.
- Önöknek, idegeneknek, festői, de nekünk itt kell élnünk!
- És hogy állunk itt… az olyasféle… ázsiai stílusú kiskocsmákkal? Tudja, ahol citeráznak meg flótáznak? - kérdezte türelmetlenül a nagy kombinátor.
- Ezeket kifüstöltük - válaszolta közönyösen a fiatalember. - Már régen ki kellett volna irtani ezt a leprát, ezeket a járványgócokat. Épp a tavasszal számoltuk fel az utolsó bűntanyát, a Holdfény fogadót.”
(Ilf-Petrov: Aranyborjú, 1931)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése