Újév Odesszában

„Azt mondják, Odessza nem is csak város: Odessza Isten mosolya.” – kezdi fotóesszéjét Alekszandr Belenkij. – „Tegnap, az év utolsó napján érkeztem ide, életemben másodszor. Ez a város egyáltalán nem hasonlít a többi fekete-tengeri városra, sem Ukrajna többi városára. Hangulatát egyszerűen képtelenség visszaadni fényképen.” – és ehhez tudni kell, hogy Alekszandr az egyik legjobb orosz fotóblogger. – „A legtöbb odesszai fotón egy elhanyagolt, pusztuló, nyomasztó várost látunk… de a valóságban ott vibrál valami a levegőben, ami elbűvöl és amitől szerelmes leszel a városba. Még ilyenkor, télen is.

Egy kis utcán a másik oldalon álló szobrot fényképeztem. A villamos megállt, s megvárta, hogy készen legyek a fotóval. A villamosvezető rámmosolygott, és ment tovább. A zebránál egy rendőr állt, kezében vödörrel. Lelassítottam, és rákacsintottam az autóból – eredj! A rendőr visszakacsintott, és felemelte a kezét – haladj csak tovább! És a piacon kaptam egy szelet tortát. Csak úgy.

Ez az én újévi ajándékom. Képek Odessza utcáiról és udvaraiból.”

Régi Szabadkikötő utca

„Fekete! nem szürke”

„Fehér Liliom Borbélyüzlet”

„Cipőjavítás”

„Boldog új évet!”

„Odessza nem is csak város – Odessza Isten mosolya”

A kéményseprők dicsérete

Gyerekkorom óta érthetetlen számomra, miért tartják szerencsehozónak ilyenkor az év utolsó majd első napjaiban a malacot és a kéményseprőt, az újévi üdvözlőlapoknak, szerencsepénzeknek és kártyanaptáraknak ezeket az elmaradhatatlan figuráit. Szilveszteri malacot csak sok évvel később volt szerencsém enni, s azóta tudom, hogy kiadós gyomorrontáson kívül nem hoz mást az új évben. Mióta azonban erdő mellett lakunk, s fával tüzelünk, azóta azt is tudom, hogy a kéményseprő igenis szerencsét hoz az év utolsó hónapjaiban, mert nincs is nagyobb szerencse egy jól szelelő kéménynél ilyentájt, amikor a téli ködök súlyosan megülnek a kéménylyukban, s mindenáron a szobába igyekeznek átirányítani a vaskályha füstjét. A szerencsehozó kéményseprőnek ezt az értelmezését támasztja alá az 1926-ban В защиту трубочиста, „A kéményseprő védelmében” címmel a szovjet gyermekek felvilágosítására kiadott könyvecske is, amelynek főszereplője rendkívül hasonlít a két évvel korábban elhunyt Vlagyimir Iljicsre. Nagyon remélem, hogy ezt akkoriban senki nem vette észre.

Nyikolaj Jakovlevics Agnyivcev: A kéményseprő védelmében

Mese Ivan Andrejevics Maljutyin képeivel.
Moszkva: „Ifjú Gárda” kiadó, 1926

A versek magyar fordítása az egér alatt látható

Jól szelelő kéményt, alá elég tüzelőt, köré minden jót kívánunk valamennyi olvasónknak ez új esztendőben.