Nagyszombat Szardínián

Nagyszombaton Szardínián megáll az idő, mint a futball-labda a levegőben. Az ogliastrai völgyben, Gàiro, Ulassai, Osini kisvárosaiban a péntek esti keresztlevételtől a vasárnap reggeli feltámadási miséig üresek a templomok, kihaltak az utcák, csak egy-egy öregasszony halad végig rajtuk a közkútról hozott korsó vízzel. Nehéz, álmosító napfény csurog lefelé a völgy oldalán, elvegyül a friss zöld fű, a rozmaring, a vad kakukkfű meleg illatával, gyíkok, öregemberek sütkéreznek benne. Ha késő délután felhők nem szállnának fel a tenger felől, hogy elfüggönyözzék a napot, mint a lila lepel a templomok lecsupaszított feszületét, ennek a napnak sosem lenne vége.


A fizzu meu so coro (Fiam szívét). Barbagiai vallásos ének a nagy szárd énekesnő, Maria Carta feldolgozásában, 1984