Forradalmi propaganda

„Hej, letettem a reverendát, minden rokon ellenére; az legyen pap, aki akar!”

A forradalmak és ellenforradalmak már régen is éltek a propaganda eszközével. A szövegek és képek minden fajtáját bevetették, s a társadalom minden rétege, a forradalmárok és ellenfeleik valamennyi csoportja ilyen módon terjesztette a maga üzenetét.

Az alábbi öt metszet a francia forradalom 1789 és 1795 közötti időszakából származik.


Marco Beasley, Accordone – Marcia delle truppe Sanfediste. A Fra Diavolo: La musica nelle strade del Regno di Napoli (2010) CD-ről
A La Carmagnole ellenforradalmi változata, amelyet 1799-ben énekeltek a sanfedisták, a nápolyi köztársaság ellen az egyház támogatásával felkelő parasztok és a hozzájuk csatlakozó banditák. A mozgalom Calabriából indult Ruffo bíboros vezetésével, s több helyen franciaellenes felkelést robbantott ki.

A forradalmárok létrehozták „a szabad szó társaságait”. Ez az enigmatikus metszet
(1790) egy ilyen klub színpadát ábrázolja. A színészek a rendszert – elsősorban
a király kétszínűségét – gúnyoló élőképet mutatnak be (ezért az ApCsel 23
utalása a képmutató Szanhedrinre), ahol a király az egyházat jelképező,
s az alkotmányt fejjel lefelé tartó pap támogatásával kötélen táncol.
A színpadon táncoló figurák valószínűleg álarcos arisztokraták.
A zenekart egy jól öltözött nő, talán Théroigne de Méricourt
vezényli két hivatalnok segítségével. Az elbűvölt
közönség megfejtésre vár.

1792-től a forradalmat követő belső és külső háborúk a francia új, „patkányirtó” figuráját
teremtették meg, legalábbis a forradalmi propagandában.

1793-ban az ördög már megcsömörlött a túlságosan sok felfalt sansculotte-től.
Figurája, úgy tűnik, a mérsékelt frakció jelképe, amely megpróbált felül-
kerekedni a szélsőségeseken, ám eredménytelenül, minthogy ezek
az ördögnél is erősebbek. Az alul-felül kiokádott sansculotte-ok
a „Société des Frères et Amis”-ba – a Testvérek és Barátok
Társaságába –, a Nagy Terror egyik szélsőbal klubjába
menekülnek. A háttérben szekér várakozik, hogy
az elítélteket a guillotine-re szállítsa, amelyet
az ördög okádás közben felborított.

Ezen a Terror utáni metszeten egy Robespierre-párti jakobinus fraternizál a Viszály
megszemélyesítésével egy égő falu romjain.

S az utolsó szó a Közönséges Valódi Guillotine-é:
„A szabadság legjobb támasza!”

3 megjegyzés:

Tamas DEAK írta...

Bizony, az utolsó kép a legtipikusabb. Innen indult mindaz, ami aztán a technikailag sokkal fejlettebb gázkamrás szabadságtámaszt jelentette.

Edith Illyés írta...

A legdurvábbak a forradalom előtti években készültek a királyi család lejáratására. Google: Marie Antoinette pornographic pamphlets, átkatt az Images fülre, nem akarom belinkelni. A máig élő közhiedelemmel szemben Antoinette és XVI. Lajos szép házasságban éltek és nagyon jólelkű emberek voltak.

Tamas DEAK írta...

Igen, a közhiedelem és a történelem valós eseményei között nagyon sokszor széles lik tátong, a napi politikai baromkodások pedig gondoskodnak arról, hogy ez ne is szűküljön, kapjuk most is folyamatosan.