Kristallnacht


A hetvenöt évvel ezelőtt, 1938. november 9-ről 10-re virradó éjszakán Goebbels sugallatára megszervezett pogrom a sok ezernyi kifosztott zsidó üzlet, zsinagóga és épület betört ablakairól kapta szépen hangzó eufemisztikus nevét, amelyet csak az újabb német közbeszéd cserélt fel az egyértelmű és felelősséget vállaló „Pogromnacht” névre. Erre emlékeztetnek ezen a két napon a berlini üzletek az egykori pusztítás helyszínein a kirakatukra applikált betörés-fóliával.



A Berlinben kifosztott legalább háromezer üzlet pusztítás utáni állapotáról csupán 27 felvétel maradt fenn, ami jól jelzi a köztéri fotográfiának azt az akkorra már totálissá vált kontrollját, amelyre Roman Vishniac berlini fotói kapcsán is utaltunk. A huszonhét felvételt kommentárokkal és korabeli újságcikkekkel ellátva ugyancsak most tette közzé a Kulturprojekte Berlin Kristallnacht? Bilder der Novemberpogrome 1938 in Berlin címmel, amelyről még részletesen is beszámolunk.


„Lichtenstein Taschen”, Tauentzienstr. 6 (Schöneberg)
Noha az 1877-ben alapított Berliner Schirm-Manufaktur Lichtenstein & Co. üzletét zsidó tulajdonosa nem sokkal korábban adta el nem-zsidónak, a kirakaton még ott volt a zsidó tulajdont azonosító jelzés, így került sor kifosztására.

„S. Kaliski & Co.” Nünberger Str. / Tauentzienstr. 7 b (Charlottenburg)
A Nürnberger Straßéról ugyan csak ez az egy kép maradt fenn, de ez is világosan mutatja, hogy az egész utca kirakati frontja – így a Kaliski utáni E. Neugebauer kalapbolt és a Schiffner cukrászda is – romokban hever. A zsidó tulajdonosokat rendeletben kötelezték az azonnali romeltakarításra. Göring – aki akkoriban a „négyéves terv minisztériumának” vezetőjeként Goebbels ellenlábasa volt, s nem gyors propagandisztikus, hanem fokozatos módon képzelte el a zsidó vagyon kisajátítását – figyelmeztetett rá, hogy a biztosítási összegek tönkre fogják tenni a német biztosítókat, amit végül is úgy oldottak meg, hogy ezeket a tulajdonosok helyett az államkincstárba irányították, és a német fegyverkezésre fordították.

„Beleuchtungshaus des Westens”, Kurfürstendamm 203 (Charlottenburg)
A kirakat romjain itt is felismerhető a zsidó tulajdonos, Wilhelm Philippi azonosítója, amely a civil ruhás SS-osztagok számára útmutatóul szolgált. Philippi közvetlenül a pusztítás után nem-zsidó tulajdonosnak adta át üzletét. A cég mellett Berthold Neumann szintén kifosztott zongora-nagykereskedése (Kurfürstendamm 205) látható.

A pogrom négyszáz halálos áldozattal is járt, s 30 ezer zsidót tartóztattak le, akiket másnap Dachau, Buchenwald és Sachsenhausen koncentrációs táboraiba szállítottak: ezzel vette kezdetét a zsidók szervezett deportálása. Rájuk és az őket követő többi elhurcoltra is emlékeztek tegnap a berliniek a már több mint ötezer berlini Stolperstein, botlatókő kerületenként szervezett megtisztításával.



A legnagyobb példányszámú berlini napilap, a BZBerliner Zeitung – a tegnapi számát teljes egészében a botlatóköveknek szentelte: nemcsak címlapját, amelyen virtuális botlatókőként felhívja a figyelmet az évfordulóra, hanem minden oldalán is közli, nem tolakodóan, de mégis a hírek fölé terítve, egy-egy botlatókő képét és az általa megörökített személy életrajzát.



A berlini egyházak pedig délutánra három órás emlékmenetet szerveztek az óvárosban, el az evangélikus és a katolikus székesegyház előtt, a náci könyvégetés színhelye előtt, az 1933-ban elűzötteknek a Lustgartenben most felállított fotógalériája előtt, keresztül a Wilhelmstraßén, az egykori náci adminisztrációs központon, egészen a nagy zsinagógáig. A sok ezer résztvevő előtt beszédet mondott a berlini polgármester, az evangélikus püspök és a katolikus érsek, és a zsinagóga főrabbija és rabbinője.

„Hetvenöt évvel a birodalmi pogroméjszaka után csöndben kívánunk megemlékezni a gonosztettekről és az áldozatokról, és felvállalni a felelősséget, amely a történelemből reánk hárul.”




6 megjegyzés:

pera írta...

Erősen asszimilált, német tudatú, az össztársadalom 1 %-a. Hogy történhetett meg minden, ami megtörtént? Nekem örök talány...

i. írta...

Nehéz szívvel mutatom a rettenetes hírt.

*
RADNÓTI MIKLÓS

A "MEREDEK ÚT" EGYIK PÉLDÁNYÁRA

Költő vagyok és senkinek se kellek,
akkor se, hogyha szótlan dünnyögök:
È - È - È - sebaj, hisz énekelnek
helyettem kandi ördögök.

S higgyétek el, higgyétek nékem el,
joggal legyez az óvatos gyanu!
költő vagyok, ki csak máglyára jó,
mert az igazra tanu.

Olyan, ki tudja, hogy fehér a hó,
piros a vér és piros a pipacs.
És a pipacs szöszöske szára zöld.

Olyan, kit végül is megölnek,
mert maga sosem ölt.

1939. június 1.

Studiolum írta...

Pera: Az Erich Kästner-idézet az újabb bejegyzésben talán részben magyarázatot ad erre.

.: Itt is így kezdődött. Majd írok a könyvégetés emlékművéről is.

pera írta...

Arra gondolsz, hogy Kästnert továbbküldik mindenhonnan, hogy ne legyenek civil szemtanúi a rombolásnak? Pedig Hitler a merénylet vételekor valóban népharagot emleget, de állítólag csak tesztelni akarta a németeket, mit szólnak a zsidóellenes tettlegességhez, a pogromhoz. Azt szólták, hogy az emeleti ablakok függönyei mögül bátortalanul leskelődtek, de utcai aktivitást nem fejtettek ki. Nem védték meg zsidó honfitársaikat, de a terep a rohamosztagoké maradt. A passzivitás, a kívülállás pozíciója, dermedt engedelmeskedés... Bibó nagyesszéje jut eszembe a nácizmus történelmi gyökereiről, zseniális, nagyon szeretem.
Irigyellek Berlinért, ha ott vagy, voltál. Szabad város, kötelességtudó polgárokkal. Nekem csak a sötétségbe borult Esztergom jut :( :))

Studiolum írta...

Igen, arra gondolok, hogy alapvetően nem a közhangulat fordult antiszemitába, mert ez lenne a talány, hanem hogy a diktatúra épült ki úgy, hogy mindent megtehetett – persze, tesztelve haladva – amit egy kisebbség helyesnek tartott.

Minden elismerésem, amiért a sötétbe borult Esztergomban tartod a frontot, hát ott is ki kell tartania valakinek a virradatig! ;)

HaKohen írta...

"A berlini egyházak pedig délutánra három órás emlékmenetet szerveztek az óvárosban, el az evangélikus és a katolikus székesegyház előtt, a náci könyvégetés színhelye előtt, az 1933-ban elűzötteknek a Lustgartenben most felállított fotógalériája előtt, keresztül a Wilhelmstraßén, az egykori náci adminisztrációs központon, egészen a nagy zsinagógáig. A sok ezer résztvevő előtt beszédet mondott a berlini polgármester, az evangélikus püspök és a katolikus érsek, és a zsinagóga főrabbija és rabbinője."

Majd ha nálunk is... (???)