Mecset imaidőben
Az ének elhatol a völgy fejéig
Elnyújtózó utcák
Sietős léptek zaja
Egy férfi, akár egy táncos vonul berakott bő nadrágjában
Az udvarra nyíló nagy kapu, a kék medence, az ugyancsak kék kicsi kupola, a pergola
A víz zaja, az előimádkozó hangja, a nők virággal nyomtatott fátylaikban, a kabócák éneke
Se fal, se mihrab, hogy betájolja az imádságot, csak a terem, amely nyitott az ég felé, a völgy felé, a sziklák felé, a madarak felé
Dél felé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése