|
A krumme lankei SS-lakótelepről írva említettük, milyen pozitív fogadtatásra talált a német állampolgárok széles körében a nemzetiszocialista párt idilli családmodellje. A modell sikeres képi megfogalmazása az NSDP plakátjáról az 1933. szeptember 21-én a párt szervezeteként alapított Winterhilfswerk plakátjára is átkerült. A szervezet célja az volt, hogy széles körű gyűjtések révén juttassák meleg ruhához, fűtéshez és ételhez a rászorultakat. A feladat fontosságára való tekintettel a szervezet 1936. december 1-től közvetlenül Goebbels propagandaminisztériuma alá került át.
A képen szemmel láthatólag ugyanazt a családot látjuk, csak egy újabb taggal megszaporodva, mégpedig gyors ütemben, mert az angyalhajú lányka nem sokat nőtt közben. De a jól eltalált csoportnak számos egyéb változata is volt. Közülük talán a legszomorúbb az, amelyet segélybélyegen adtak ki a Winterhilfswerk tíz éves évfordulójára, 1943-ban, s amelyen az akkor már valószínűleg legelterjedtebbnek számító, apa nélküli családmodell látható.
A családmodell azonban nem csak a német párt- és állami szervezetek körében talált pozitív fogadtatásra, hanem napjaink Oroszországában is. Ezt bizonyítja, hogy a Sokgyermekes Orosz Családok Egyesületének (ОМС) szájtja első változatában éppen a Winterhilfswerkéhez meglepően hasonló motívumot választott beköszöntő képének.
Az orosz bloggerek hamarosan felfigyeltek a véletlen egybeesésre, s ezután a beköszöntő kép eltűnt a szájtról. De maga a toposz túlságosan is vonzó ahhoz, hogy teljes egészében kiöntsék a fürdővízzel együtt. Ahogy a későbbi német plakátok, úgy az ОМС is az eredeti Winterhilfswerk-csoportkép egy megfelelően stilizált változatát használja mindmáig internetes oldalán.
Utazzon velünk!
Heti előadásaink
Atlantisz
Csehország
Fényiratok
Kaukázus
A Kelet képei
Könyvek, kiállítások, zene, film
Krím
Lwów/Lemberg
Mallorca
Odessza
Papírmúzeum
Perzsa levelek
Temetők
Üzenet a falon
A zsidó örökség
24 megjegyzés:
Az orosz szájt vezérmondata,
«ОБЪЕДИНЕНИЕ МНОГОДЕТНЫХ СЕМЕЙ РОССИИ» engem egy bizonyos kiáltvány utolsó mondantára emlékeztet. Nincs új a nap alatt.
Jó, hát azért a szavakat nem lehet száműzni egy nyelvből csak azért, mert valaha más tartalmakat is kifejeztek... Pl. a továriscs szónak sokkal mélyebb, szélesebb, régibb jelentéstartományai vannak annál, mint amit nálunk az átlagmagyar tud.
A demográfia középpontba került mindenütt Európában. Az idei történelem érettségin a két modern kori magyar esszé is ezzel a kérdéssel függött össze. Az oroszoknak is van miért sopánkodniuk, náluk is a rendszerváltás környékén kezdődött a vészes fogyás, 1994 volt a mélypont, amikor 870 ezerrel lettek kevesebben, bár a Blizsnyeje Zarubezsjéből (vesd össze: külhoni magyarok), tehát a volt Szu területéről utánpótlás is érkezik, vagy inkább most már érkezett, mint nálunk Trianon után. A birodalom válsága/szétesése orosz nemzeti válság is egyben. Én személyesen nagyon nem szeretem a népesedési viszonyok középpontba állítását, de kétségtelenül a modern világ válságjelenségéről van szó. Félünk, hogy a más kultúrájúak biológiai győzelmet aratnak fölöttünk!
de hát a legfurcsább egyáltalán nem az, hogy a náciknak és az oroszoknak is van nagycsaládos önsegélyező egyletük, vagy nevezzük akárminek. ezek a szervezetek még mutathatnak is rokon vonásokat, minden további nélkül.
Hanem, hogy lehet-e a egy az egyben lelopni egy olyan grafikát, ami ilyen módon, és ilyen mértékben terhelt, és ha igen, annak mi a jelentése, és a következménye.
Hogy ez a lopás felvet egy önmagánál sokkal érdekesebb esztétikai és etikai problémát.
A megrendelő a hülye, vagy a befogadókat nézi hülyének, vagy ez egy közös játék, amiben mindkét fél részt vesz. Számítunk-e rá, hogy a befogadók dekódolják ezt a kis csavart, és mit kezdenek vele?
@Erzsébet Balázs:
Sajnos a fantáziád elvitt messzire. A szóban forgó szöveg nem a szájt vezérmondata, hanem a működtető szervezet neve. Annyit tesz magyarul, hogy Oroszország Sokgyerekes családjainak Egyesülése (Egyesülete). Köszönő viszonyban sincs a Kommunista Kiáltvány zárómondatával.
@ pera:
"Félünk, hogy a más kultúrájúak biológiai győzelmet aratnak fölöttünk!"
Na ne! Más kultúrájúak (?) biológiai (?) győzelmet (?) ????!!! Inkább nem kommentálom.
Viszont bármennyire is tény az általad jelzett demográfiai problémasor, érdemes ezzel kapcsolatban demográfusokat is megkérdezni, mielőtt háborúkat indítunk a... mi ellen is?
Elmondják, ha szépen kéred őket, hogy a demográfiai változások néhány törvénnyel, ENSZ-határozattal, politikai propagandával stb. nem állíthatók meg. És a demográfiai problémák megoldása (ha egyáltalán) nem rövidtávú feladat. Néhány nemzedék kell hozzá a legértelmesebb hozzáállás esetén is. Néhány minimum. (Egy nemzedék, ha jól tudom: 25 év.)
@ HaKohen:
Lehorgasztott fővel vallom be, hogy csökött látásom hirtelen объединитecь- egyesüljetek felszólítást vélt látni, ezért jött a szabad asszociáció. Napközben jártamban-keltembem rájöttem tévedésemre, de nem volt időm korrigálni.
@ marguerite:
A képeket nézve nem feltétlen gondolnék lopásra.
Szerintem a klasszikus háromszögbe rendezett "szent család" motívum (időnként kiegészítve egy az apa feje fölött lebegő sassal, vagy karikába gyömöszölve az oroszoknál) jelenik meg valamennyin.
Senki ellen nincs kedvem háborút folytatni, HaKohen. Szerintem elég világos voltam, hogy ez nem az én álláspontom, de szubjektíve sokan így élik meg a problémát, ha ez valóban probléma.
Egyébként akartam mondani, hogy az első, a szeci plakát engem a Carl Larsson munkáira emlékeztet.
És ilyen szempontból talán nagyobb baj van vele, mint a zombikkal, mert ott ugye elsőre látod, hogy ez egy veszélyes hely.
Erzsébet: a bejegyzésben szereplő második ill negyedik kép összefüggéséről van szó.
Az elsö képen szerintem nem a legfiatalabb gyerek hiányzik, hanem a legidösebb. Valószínleg Hitlerjugend-táborban van.
És akkor még egy szó sem esett a hazai (mármint magyarországi...)pirézekről! Pedig hogy tartanak egyesek (sokan sokak) tőlük!
Szerintem olyan, hogy demográfiai probléma, nem létezik. Olvasva ezt a bejegyzést, napok óta azon gondolkodom, hogy volt-e valaha olyan a történelemben, hogy "demográfiai probléma megoldása", és nemigen jut eszembe semmi ilyen. Azok a népek, ahol erőszak vagy saját döntés alapján csökkenni kezdett a létszám, mindig eltűntek a történelem színpadáról, nem jut eszembe egy olyan sem, ahol megfordult volna a tendencia. ("Nép" alatt most értsünk "kulturális közösséget", legyen az kun, jász, irokéz, apacs vagy sumér vagy akkád.) Magyarországon már egyértelmű a trend: záros határidőn belül el fog tűnni a nép is, a nyelv is, vagy legalább is akkora lesz, mint a baszkoké - jó esetben.
Annyi különbség mindenképpen van a 2. és a 4. kép között, hogy a német változaton apa egyszerűen csak hullafáradt és a pokolba kívánja az egész felhajtást a modell-állás körül, míg az orosz változaton apa fáradt ÉS alkoholista is.
@Deák Tamás:
Azt azért nem mondanám, hogy nincs demográfiai probléma soha és sehol. Pl. a legismertebb és legégetőbb: a csökkenő aktív népesség és az inaktívak viszonya. És ez még csak nem is ideológiai természetű. De pl. a változó társadalmi munkamegosztásnak, az osztály- és rétegstruktúrának is vannak demográfiai vonatkozásai.
Az eltűnés trendjével kapcsolatos harcos pesszimizmusodat viszont osztom. De ezt azért a távoli jövőbe teszem (a kunok vagy a sumérok sem tegnap éltek).
Az első trend, ami már ma is realitás: a diaszpórában élő magyarok (és persze más népek) asszimilációja. Szembeötlő ez pl. Kárpátalján, Szerbiában vagy Ausztriában, Svájcban. Lassúbb kissé a Felvidéken és még lassúbb Erdélyben - de a folyamat megállíthatatlan. Hányan vannak pl. az 1956-os emigráció gyermekei, unokái, dédunokái, akik még tudnak magyarul vagy esetleges érdeklődésen kívül van valami magyar identitásuk, kapcsolatuk...?
A demográfiai problémákhoz (nagyon léteznek!) nincs kedvem hozzászólni, viszont pusztán logikai alapon is tarthatatlan az a feltételezés, amit Tamás ír, hogy egy olyan demográfiai folyamat, mint a népességszám változása, mindig egyirányú volna.
A népességszám alakulását nagyon sok tényező befolyásolhatja (pl termelési módok), de félrevezető ezeket akár csak részben a "saját döntés" címke alá besorolni.
@ Tamás: értem én, hogy a mélabú szól belőled és visz retorikai túlzásba, de hát mint az előttem szólók is hangsúlyozzák (nb. én akartam előttük szólni, csak két álló nap buszoztam), demográfiai probléma igenis van pusztán azáltal, hogy valaki az aktuális demográfiai trendet problémának tartja. Márpedig azt nem tagadhatod, hogy van bőven, aki azt annak tartja, már csak Magyarország vagy a magyarság viszonylatában is. Hogy a demográfiai problémának van-e megoldása, az egy másik kérdés. De ha nem szűkítjük le a születésszám-csökkenésre (mint ahogy nem is lehet, hát a demográfia annál sokkal szélesebb körű és összetettebb viszonyrendszer), akkor pl. épp most látjuk, milyen sikeresen oldják meg a németek, ahol a válság közepette is virágzó gazdaság a csökkenő születésszám mellett is növekvő kvalifikált bevándorlást és asszimilációt generál.
A népek egyébként sem tűnnek el nyomtalanul. Komoróczy kedvenc példája a szentpétervári cipőpucoló ajszorok - mai ókori asszírok.
@Mindenki :) tessék mindig figyelmesen olvasni amit írok ám. Jeleztem az első hozzászólásomban, hogy egy népen belüli demográfiai probléma nem létezik (A népet is definiáltam). Magyarország, a magyarság szimplán elfáradt, megöregedett nép, ahol a fiatalok a saját életproblémáik megoldása helyett a kényszer nélküli elvándorlást választják. Ez a lelkileg elfáradt, megöregedett nép problémája, pontosan jól látszik a kifejezetten fiatalos lelkű lengyelekkel szemben.
Az az állítás önmagában igaz amit Studiolum ír a "demográfiai probléma" definíciójáról, csak épp az egy szubjektív megítélés, ezen az alapon bármilyen szubjektív rendellenesség definiálható problémaként.
Történészként számomra egyértelmű a trend: a magyar nép a történelmi létezésének utolsó fázisába lépett.
A német asszimilációt és a bevándorlást pedig egyelőre ne értékeljük sehogyan sem, egyfelől történelmi távlatból nem látható még, hogy ez pozitív-e vagy sem, nem telt még el annyi idő, hogy ezt így kijelenthessük. A Magyarországra 18. században kezdődő bevándorlási hullám is csak a 20. század elejére hozta meg a katasztrófát. (Én személy szerint egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy az sikeres asszimiláció lenne, az elmúlt időszak stockholmi, svájci, londoni eseményei ezt enyhén szólva is megkérdőjelezik.)
A csökkenő aktív népesség és az inaktívak viszonya pedig nem jelent problémát, arra a munkára, amit az inaktívak nem végeznek el, eddig mindenhol van jelentkező (az persze másik kérdés, hogy nem helyi, és mondjuk tizedéért vállalja, amibők nyilván csak tizedannyit lehet az inaktívakra költeni - de ez nem demográfiai probléma.)
de bizony, a dolgozók és inaktívak aránya, ugyanúgy, mint a korcsoportmegoszlás alakulása a migráció vagy a családszerkezet, tipikus demográfiai probléma.
Nem is igazán lehet ezeket külön kezelni, hiszen a populáció dinamikáját ezek, és sokféle más folyamat összefüggése alakítja. Az etnikai arányok alakulása ennek a halmaznak csak egy kicsi, és igazában egyre kevésbé jelentős része. Ami demográfiai szempontból sokkal fontosabb, azok a kulturális törésvonalak, ezek azonban nagyobb egységeket fognak össze.
De persze ettől még fájhat egy-egy etnikum létszámának vagy kulturális jelenlétének alakulása.
Az az analógia, amikor népcsoportok helyzetét metaforikusan emberi életútként írják le, nem csak leegyszerűsítő és idejétmúlt, hanem téves is, éppen a ciklusok másfajta váltakozása, reverzibilitása stb miatt. Nem vagyok demográfus, de valószínűleg jobban leírják egy társadalom dinamikáját más,korszerűbb, távolságtartóbb, ciklikus modellek.
Marguerite, nem egy dologról beszélünk. Történelmi szempontból nézve a dolgokat nincs demográfiai probléma, a népek jönnek és eltűnnek. Ez megcáfolhatatlan tény, nem tudsz mondani olyan népet, amely a kulturális önazonosságának elvesztése után életre kelt volna. Kezdve a suméroktól zárva a polábokig vagy a dalmátokig, mindenhol így történt. Ez egy történelmi szituáció, együtt kell vele élni, tudomásul kell venni. Ez lelki probléma, jó példa az örmény nép, amely szétszóródtatva a világon képes megőrizni az identitását.
Ha elmész egy házból, és üresen hagyod, akkor jönnek a helyedre, ilyen egyszerű az egész. Tökmindegy, hogy azért mentél-e el onnan mert elkergettek, vagy nem szültél elég gyereket. Az üres ház a lényeg, amit mások el fognak foglalni gond nélkül, tökmindegy, hogy milyen mázt (aktívak, inaktívak stb.) húzol rá.
A kulturális önazonosság ennél bonyolultabb dolog. (Az elvesztésére történő hivatkozás kicsit olyan, mint manapság a történelmi alkotmány, mintha az Aranybullának valamicske relevanciája is lenne a mában.) A normannok ma is élnek az angolokban, amikor azt mondják "Beef". A múlt sokkal szélesebb sztráda annál, mint amire a modern nemzetállam kultúrpápái hajlamosak leszűkíteni. S ugyanígy a jövő is lehetőségeket, váratlan buktatókat, sanszokat, és persze zsákutcákat is rejt(het) magában. A történelem nem fatális, nincs esze, hogy tudná, merre megy. A XVIII. századi újranépesülésre visszavezetni Trianont? Ez túl egyszerű, rövidre zárt monokauzalitás.
Jó lenne, ha már egy demográfus is megszólalna... :)
igen, Tamás, népek jönnek, és eltűnnek, kellő távolságból nézve semmilyen probléma nincsen.
bocs. ,)
Ahonnan megfogod, azok valóban nem annyira demográfiai, mint inkább kulturális identitásbeli problémák.
Viszont ezek is – mint a marokkó - sok mindennel összefüggnek, elsősorban gazdasági kérdésekkel, és egyáltalán nem egyirányúak. Azt hiszem, ezeket mindig konkrét helyzetekben érdemes vizsgálni.
A gazdasági migráció is soktényezős, de van egy egyszerűbb sablonja: ahol beszűkülnek az életlehetőségek, pl nincs elég munka, onnan elindul egy elvándorlás, azok felé a térségek felé, ahol van. Viszont ez egy idő után munkaerőhiányt teremt a kiindulási ponton, ami megint kicsit felnyomja a béreket, míg a befogadó környezetben meg kialakul egy telítettség, ami lefelé viszi azokat. + Van a primér anyagi kényszeren kívül más hatás is, pl a társadalmi családi kapcsolatok nem elhanyagolható haszna és megtartó ereje.
Ha nem telik el túl sok idő, amíg a kiinduló országban javul a gazdasági és/vagy politikai helyzet (pl részben a vendégmunkások által hazatolt pénznek köszönhetően), akkor lehet akár egy jelentős visszaáramlás is. pl az Amerika felé irányuló kivándorlásnak a huszadik század elején volt egy nem elhanyagolható visszaáramlása is (vesztükre). Hasonló pörgeti sok szegény ország gazdaságát ma is. Nyilván a visszaáramlás mértéke csökken, ha eltelik annyi idő, hogy a vendégmunkások kint született gyerekeiből felnő egy generáció.
De ez a többesélyes helyzet van most sok szegényebb európai országban, jellemzően nem magyar kérdésekről van szó.
A ház hasonlat azért sántít nekem, mert feltételezi, hogy az elvándorló volt az eredeti tulajdonos. Pedig ez nem egészen így van. Az sem igaz, hogy azonnal elfoglalják a helyedet, amint kihúzod a lábad otthonról. Hiszen éppen a szegény országokban fellépő szakemberhiány az egyik nagy probléma. Bár be tudnák tölteni a helyeket azonnal.
A ház hasonlatnak pont az a lényege, hogy tökmindegy kié - vagy akármilyen egyéb viszonyban nézzük - volt, a lényeg pontosan az, ha az ott van, akkor lesznek benne lakók.
Azt egy szóval sem állítom ám, hogy a megürült helyre ugyanolyan kvalitású egyén fog érkezni. Ha - mondjuk - zeneszerző vagy és elhagyod a kastélyodat, akkor jöhet oda akár bárki, szétkaphatja a zongorát, lelakhatja a kastélyt is.
Egy 2004-es dolgozat utolsó mondata:
„Az Európába való bevándorlás megállítani ugyan valószínűleg nem tudja a népesség csökkenését, de fékezni képes lesz azt. Oswald Spengler jóslata így mégis igaznak bizonyulhat: az elnéptelenedés lassú lesz és nem gyors, és így tényleg századokig tarthat. Ugyanakkor a népesség etnikai összetételében, és ápolt kulturális hagyományaiban is, elkerülhetetlenül kicserélődik. Ha Európa más jövőt szeretne leszármazottai számára, a cselekvés órája nem sokáig halogatható.”
Itt található:
http://nepesedes.hu/drupal/files/Dem%C3%A9ny%20P%20Eur%C3%B3pa%20n%C3%A9pesed%C3%A9spolitikai%20dilemm%C3%A1i%20a%20huszonegyedik%20sz%C3%A1zad%20k%C3%BCsz%C3%B6b%C3%A9n.pdf
Izgalmasnak tűnik, s csak 13 oldal...
Megjegyzés küldése