Mézeskalácsházak a suttogó fenyvesben

Zehlendorf, Waldsiedlung an der Krummen Lanke. Teljes képernyőn

Az U-Bahn krumme lankei végállomásánál, még mielőtt a várost magunk mögött hagyva a fenyvesek között leereszkednénk a hatalmas Grunewald-tólánchoz tartozó Krumme Lanke tóhoz, alig néhány perc sétára kedélyes kis erdei lakóparkot találunk, kicsi ablakos, magas tetős hagyományos német falusi házacskákkal. A kényelmes közlekedés nem véletlen. A vonalat éppen e telep miatt húzták ki idáig. A festői környezetben, fenyőerdőben megbújó exkluzív kis házcsoportot ugyanis eredetileg az SS tisztjei és családtagjai otthonául építették.

SS-Reichsführer Himmler 1937-ben levélben fordult a Birodalmi Munkaügyi Minisztériumhoz. Mint írja, régi vágya, hogy a három berlini SS-központban dolgozók számára egy zárt, elkülönülő telepen biztosítsanak egészséges és kellően tágas lakásokat. A „munkanélküliség felszámolását” célzó 1937-es törvény segítségével a Birodalmi Munkaügyi Minisztérium olcsó munkaerőt biztosított az ingatlanfejlesztéshez. A létrejött telep jól példázza a nemzetiszocialista időszak építészetének a speeri monumentalizmus melletti másik jellemző vonulatát. A nemzetiszocialista rendszerpropaganda által támogatott hazafias stílus a historizmust elutasító, de konzervatív szemléletű Stuttgarti Iskolán alapult, és világos ellenpontját képezte a weimari köztársaság nemzetközi jellegű Új Építészetének.

A rezsim által favorizált népi építészeti elemekből bőven merítő falunyi házcsoport 1937 és 39 között, Hans Gerlach tervei alapján épült a GAGFAH tervezőirodáiban, alkalmazva a korábbi lakóépülettípusok tanulságait, amelyeket a húszas-harmincas években a kivitelező szövetkezet fejlesztett ki. A GAGFAH korábbi rendezési tervével szemben, amely külön kertekkel körülvett családi házakat tartalmazott, Gerlach a hivatali hierarchiát követve differenciálta az épületeket, parkszerű egységben kezelte a területet, és a domborzati viszonyokhoz illeszkedő, azt követő utcavonalakat tervezett.

A telep mai helyszínrajza (itt nagyobban). Egérrel az utcanevek fölé menve olvashatóak az egykori és mai elnevezések

A politikai ideológia nemcsak a homlokzatképzést és az egyes épületek megformálását határozta meg, hanem megjelenik az idealizált falu-jellegben, és a tágas, többnyire öt-hatszobásra tervezett otthonokban is, amelyeknek az ideális nemzetiszocialista családmodellt, a háztartásbeli háziasszonyt és anyát, és a minél több, értékes és ellenőrzött génállománnyal rendelkező árja gyermek vállalását kellett támogatnia.

Ez az idilli családközpontúság pozitív fogadtatásra talált az állampolgárok széles körében. A közvélemény-kutatások szerint amikor a jelenlegi német lakosság nagy része úgy véli, hogy a nemzetiszocialista korszaknak pozitív vonásai is voltak, többnyire éppen a családtámogatási rendszerre gondolnak. Arra már kevésbé, hogy a háborús célú és rasszista alapú népesedés- és családpolitika egységcsomagként jelent meg, amelynek elsődleges célja a mielőbbi számszerű fölény megteremtése volt. Az árja nagycsaládok támogatása mellett tartalmazta az árja lányanyák számára létesített tenyészotthonokat, a nőket érintő numerus clausust, az örökletesnek gondolt betegségeket hordozó nők kényszersterilizációját, az ilyen betegséggel született gyerekek megölését, az abortusz halállal való büntetését, és még számos más hasonló intézkedést. Végül pedig egyenes úton vezetett oda, hogy míg kiemelten kedvező helyzetbe juttatott bizonyos csoportokat, mások a puszta életüket sem tarthatták meg.

Emellett a GAGFAH történetének is megvannak a maga sötét foltjai. A cég felhasználta a buchenwaldi rabok kényszermunkáját, ezt a Birodalmi Munkaügyi Minisztérium biztosította a számára. Az elnöki testület tagjai közül legalább tizenöten egyben közép- és felsővezetői voltak a nemzetiszocialista pártnak. Az összefonódások rendszere részben máig tisztázatlan, mivel a GAGFAH máig sem tette átláthatóvá a korszakra vonatkozó pénzügyeit.

A telep tizenöt utcájának eredeti neve jól átgondolt foglalatát adja a létrehozó ideológiának. A neveket az SS lapja, a Das Schwarze Korps által 1938 augusztusában hirdetett pályázatra beérkezett több ezer javaslat közül választották ki. Egy részük a tiszta faj fenntartását és gyarapítását hangsúlyozza, egyszersmind kijelölve a nő szerepét a családban: Ősök fasora, Menyasszony, Anyák útja, Bőséges Gyermekáldás. Másik csoportjuk a legfőbb náci erényeket állítja szem elé: Hűség, Szolgálat, Győzelem, Egek útja, s a férfiaknak is ad egy szerepmodellt: Légiraj útja. Végül a telep négy fő hosszanti utcája négy NSDAP- ill. SS-alapító nevét viseli, s ezek a telep elején álló Führerplatzban futnak össze.

A telep megvalósult rendezési terve tehát a messzemenőkig figyelembe vette a természeti környezetet, a meglévő erdő jelleget megőrizték. A lehetőségig meghagyott sok fenyőfa, amely a levegőből nézve is minél inkább rejtette a házakat, a régi fotókon is látszik, az eltelt évtizedek során pedig még inkább átvette a szerepet a növényzet a házak között. A több mint háromszáz lakást tartalmazó együttes négy, jól elkülönülő kategóriából áll, a kategóriákon belül egyenértékű lakásokkal, amelyeket a rendfokozat figyelembevételével osztottak ki. A legfelsőbb szinteken dolgozók laktak a telep belsejében lévő különálló családi házakban, a középvezetők az iker- és sorházakban, a telep szélén, a terület határát képező Argentinische Allee emeletes társasházaiban pedig az alacsonyabb beosztású, még gyermektelen házaspárok.

A családi házak négyszobásak (két fölszinti és két emeleti szobával), kamra, konyha, fürdő, veranda, ruhatároló helyiség, és padlás kapott helyet bennük. Valamennyi épületet alápincézték, a pince egy része természetesen megerősített, óvóhelyül szolgált. A konyha és a fürdőszoba szaniterekkel és egyéb eszközökkel a kor színvonalán jól felszereltek. A házakhoz emellett saját kert tartozik.

Az önálló családi ház utcai (balra) és a kert felé néző homlokzata (jobbra).
Földszinti és emeleti alaprajz

Az ikerházak és a sorházak takarékosabb formában, de ugyanezen elvek alapján készültek.

Ikerház utcai (balra) és a kert felé néző homlokzata (jobbra).
Földszinti és emeleti alaprajz

Sorház utcai (balra) és a kert felé néző homlokzata (jobbra).
Földszinti és emeleti alaprajz

A nagy dőlésszögű, hódfarkú cseréppel fedett nyeregtetők, amelyek lehetővé tették a tetőtér jó kihasználását, a spalettával kiegészített osztott ablakok és ajtók, a faborítású, kiugratott tetőtéri ablakok, a virágládák szintén a német népi építészethez nyúlnak vissza. A következetesen alkalmazott színek is ezt hangsúlyozzák: épületenként váltakozó vörösesbarna, sötétzöld, sötétkék elemek tagolják az egységesen világos vakolatot.

A homlokzatokon semmi hivalkodás, az egyszerű épületek kényelmet és szolid jólétet sugároznak, a valódi luxust a tágas lakások és a természeti környezet, a közeli tó és a fenyves biztosította klíma jelenti. Az egyszerű homlokzatkialakításokban az is szerepet játszott, hogy az építkezést az alacsonyra tervezett bérleti díjak miatt takarékosan kellett kivitelezni.

A tervek szerint a lakóépületeket középületekkel egészítették volna ki egy önállóbb urbanisztikai egységgé. Noha néhány üzlet és kiszolgálóegység megvalósult, a telep északi oldalára, a mai Zwingerberger Wegtől északra tervezett közösségi épületek, a kétszáz férőhelyes óvoda, SS közösségi ház, oktató- kulturális és sportközpont már nem épültek meg. Ezen átmenetinek gondolt hiányosságok ellenére a telepnek elkészültekor nagy sikere volt. A tervezett példaszerű közösségi élet azonban azért sem tudott megvalósulni, mert a háború előrehaladtával a tulajdonosok közül sokan meghaltak vagy eltűntek, a telepen nagyobb részt nők és gyerekek laktak. 1945-re a megmaradt lakók menekülése miatt a házak jó része üresen állt, az elhagyott épületeket menekültek foglalták el.

A szövetséges erők rendelkezése értelmében 1945 után a lakásokat a nemzetiszocialisták egykori áldozatai kapták meg kárpótlás keretében. Ez a döntés első pillanatra elég ambivalensnek tűnik, lágerből vagy a Gestapo pincéjéből a rezsim kedvezményezettjeinek mintatelepére, azonban második nekifutásra végiggondolva elég logikus döntésnek látszik. Az alig néhány éves épületek kiemelkedő építészeti minőséget képviseltek, és jó állapotban voltak. A romos városban kialakult lakásínségben adta magát a továbbhasznosításuk. Ekkor kapta a telep a közeli tóról a Krumme Lanke-i erdei telep elnevezést. A nemzetiszocialista múltra utaló utcaneveket is lecserélték, az eredeti nevek közül csak a Himmelsteig és az Im Kinderland utca maradt meg.

Noha története miatt máig ellentmondásos érzéseket vált ki, építészeti minősége és történeti jelentősége nem vitatható, így az egykori SS-Kameradschaftssiedlung 1992 óta műemléki védettség alatt áll. Ma a házak mindegyike magántulajdonban van, a tulajdonosokat pedig a GAGFAH tájékoztató kiadványa is segíti az építészeti érték tudatos megőrzésében. Az épületek egyenletesen jó állapotban vannak, a közöttük lévő terek nagyon gondozottak, karbantartottak, minden mozzanatukban kidolgozottnak látszanak, minden tekintetben az épített környezet iránti megbecsülés érződik. Az építészeti védettség létrejötte után felmerült, hogy valamilyen köztéri emlékjel hívja fel a figyelmet a telep történetére, de ennek fogadtatása ellentmondásos, mivel sokan tartanak attól, hogy ezáltal náci zarándokhellyé válhat. Így azonban az alapító történetre emlékeztető egyetlen feliratot sem találunk.

Érdekes összevetést kínál az egy megállóval odébb, alig néhány évvel korábban épült, de formanyelvében és szemléletében egészen másfajta modernista lakótelep, amelyet Bruno Taut jegyez. De ez már egy következő bejegyzés tárgya lesz.

A Krumme Lanke