Gyerekkorunk dalai


Az argentín gyerekek számára a hatvanas évektől kezdve María Elena Walsh jelentette a zenét.

Azt hiszem, igazi forradalmat csinált azzal, ahogy a gyerekekhez beszélt, ahogy énekelt és mesét mondott nekik. Soha sem ostoba, didaktikus, gügyögő módon. Történetei, dalai, játékai mindig a gyerekek intelligenciájára appelláltak, kigúnyolták a közhelyeket, új értelmet adtak a költészetnek.

A „Manuelita, la tortuga” talán a legismertebb gyerekdala.


Manuelita, la tortuga (Manuelita, a teknős)
Manuelita vivía en Pehuajó
pero un día se marchó.
Nadie supo bien por qué
a París ella se fue
un poquito caminando
y otro poquitito a pie.

Manuelita, Manuelita,
Manuelita ¿dónde vas?
con tu traje de malaquita
y tu paso tan audaz.


Manuelita una vez se enamoró
de un tortugo que pasó.
Dijo: –¿Qué podré yo hacer?
Vieja no me va a querer.
En Europa y con paciencia
me podrán embellecer.

Manuelita, Manuelita,
Manuelita ¿dónde vas?
con tu traje de malaquita
y tu paso tan audaz.


En la tintorería de París
la pintaron con barniz.
La plancharon en francés
del derecho y del revés.
Le pusieron peluquita
y botines en los pies.

Manuelita, Manuelita,
Manuelita ¿dónde vas?
con tu traje de malaquita
y tu paso tan audaz.


Tantos años tardó en cruzar el mar
que allí se volvió a arrugar
y por eso regresó
vieja como se marchó
a buscar a su tortugo
que la espera en Pehuajó.

Manuelita, Manuelita,
Manuelita ¿dónde vas?
con tu traje de malaquita
y tu paso tan audaz.
Manuelita Pehuajóban élt,
míg el nem indult egy szép napon,
és senki se tudja, miért,
de meg sem állt Párizsig,
a fele úton sétálgatva,
a másik felén meg csak úgy gyalog.

Manuelita, Manuelita,
Manuelita, hova mész
zöld malachitpáncélodban
merész léptekkel az úton?


Manuelita szerelmes lett
egy fiatal teknőcbe
s azt gondolta: Mit tegyek?
Öregen már nem szeret.
Elmegyek hát Európába,
ott majd kiszépítenek.

Manuelita, Manuelita,
Manuelita, hova mész
zöld malachitpáncélodban
merész léptekkel az úton?


A „Párizs” festőműhelyben
lefestették lakkfestékkel
kivasalták franciásra
elöl is meg hátul is
fejére parókát tettek
a lábára csizmát adtak.

Manuelita, Manuelita,
Manuelita, hova mész
zöld malachitpáncélodban
merész léptekkel az úton?


Olyan hosszú volt a hazaút
hogy újra megráncosodott,
s éppen mint ahogy elindult
olyan öregen érkezett meg
hűséges teknősbékájához
aki várt rá Pehuajóban.

Manuelita, Manuelita,
Manuelita, hova mész
zöld malachitpáncélodban
merész léptekkel az úton?

Amikor társaságban szóba kerül, azonnal kiderül, hogy életkortól függetlenül mindenki rajong a dalaiért. Tavaly a La Galera Encantada (Az Elvarázsolt Hajó) színház fantasztikus María Elena gyerekdarabja épp erről szólt: a színészek kedvenc dalait felevenítve azt találgatták, vajon melyiket mi ihlette. Itt olvasható spanyolul (és itt angolul) Ruth Mehl, a legjobb argentín gyerekszínházi író beszámolója az előadásról.

Nehéz néhány kiválasztott dallal illusztrálni, mi volt olyan jellegzetes María Elena Walshban. Hangulattól és körülményektől függően más-más jut az ember eszébe. Nekem például most a „Don, Dolón, Dolón”, amely egy képet ad elő találós kérdés formájában. Vajon kitalálják-e, mit?


Don dolón dolón*
* A cím a harang hangját utánozza, valószínűleg a „Ding Dong Bell, Pussy’s in the Well” dalocska mintájára.

Duermo en el aljibe
con mi camisón apolillado,
don dolón dolón,
duermo en el aljibe con mi camisón.

No son las polillas,
son diez mil estrellas que se asoman,
don dolón dolón,
por entre los pliegues de mi camisón.

Cuando sale el sol
tengo que meterme en el aljibe,
don dolón dolón,
duermo en el aljibe con mi camisón.

Cuando yo aparezco,
todos duermen y la araña teje,
don dolón dolón,
salgo del aljibe con mi camisón.

A ver si adivinan,
a ver si adivinan quién es esta,
don dolón dolón
que está en el aljibe con su camisón.

Kút fenekén alszom
molyette ingben
don, dolón, dolón,
kút fenekén alszom ingecskémben.

De nem a moly ette,
hanem ezer csillag
don, dolón, dolón
bújik meg ingecskémben.

Mikor a nap süt,
a kút fenekén alszom
don, dolón, dolón
a kút fenekén alszom ingecskémben.

Mikor felkelek,
már mindenki alszik, csak a pók sző
don dolón dolón,
mikor feljövök a kútból az égre ingecskémben.

Lássuk, kitalálod,
lássuk, kitalálod-e, ki lehet az
don, dolón, dolón
aki a kút fenekén alszik egy szál ingecskében.

Vagy a másik, a „Virslikutya Show” (spanyolul a tacskót hívják „virslikutyának”), amely szépen példázza, milyen fölényesen sikerült María Elena Walshnak elkerülnie a gyerekdalok és mesék Szkülláját és Kharübdiszét, azaz azt, hogy ha sikerül megmenekülniük az unalomtól, szükségszerűen didaktikusak lesznek. Ez az abszurd és mulatságos, meglepő rímekkel és váratlan fordulatokkal teli történet végül áltanulsággal zárul. Vagyis inkább nagyon is igazi és helyénvaló tanulsággal, csakhogy olyannal, amely teljesen eltér a hagyományos meséktől.


El show del perro salchicha (Virslikutya Show)

Perro Salchicha, gordo bachicha,
toma solcito a la orilla del mar.
Tiene sombrero de marinero
y en vez de traje se puso collar.

Una gaviota medio marmota,
bizca y con cara de preocupación
viene planeando, mira buscando
el desayuno para su pichón.

Pronto aterriza porque divisa
un bicho gordo como un salchichón.
Dice “qué rico” y abriendo el pico
pesca al perrito como un camarón.

Perro salchicha con calma chicha
en helicóptero cree volar.
La pajarraca, cómo lo hamaca
entre las nubes y arriba del mar.

Así lo lleva hasta la cueva
donde el pichón se cansó de esperar.
Pone en el plato liebre por gato,
cosa que a todos nos puede pasar.

El pichón pía con energía, dice:
–Mamá, te ha fallado el radar;
el desayuno es muy perruno,
cuando lo pico se pone a ladrar.

Doña Gaviota va y se alborota,
Perro Salchicha un mordisco le da.
En la pelea, qué cosa fea,
vuelan las plumas de aquí para allá.

Doña Gaviota: ojo en compota.
Perro Salchicha con más de un chichón.
Así termina la tremolina,
espero que servirá de lección:

El que se vaya para la playa
que desconfíe de un viaje en avión,
y sobre todo haga de modo
que no lo tomen por un camarón.

A jóltáplált, gömbölyű Virslikutya
napfürdőt vett a tenger peremén
fején tengerészsombreróval és
egy szál nyakörvvel a fürdőruha helyén.

Egy álomszuszék sirály arra lebeg
kancsal szemével aggódva kémlel
keres és kutat és fürkész és töpreng
hogy hogy áll a helyzet az ebéddel.

Hirtelen lecsap, mert felfedezni vél
valami kövér virsli-szerű csodabogarat:
csak annyit mond: „nini!”, a csőrét nyitja ki
és már viszi is, mint a snecihalat.

Virslikutya angol hidegvérrel tűri,
gondolván, hogy helikopteren repül
a jómadár csőrében, mint a függőágy ölében
a felhők között és a tenger körül.

Így vitorláznak egész a fészekig
ahol a fiókák már türelmetlenül
várják a falatot, amivel megcsalatott
az anyjuk, mert nem mindig minden sikerül.

A fióka reklamál, hogy megáll a kanál:
„Mama, becsapott téged ez a falat.
Nagyon kutyaszerű máma a reggelű:
hogyha belecsípek, ugat és harap.”

Sirálynéba menten beleáll az ideg,
ahogy Virslikutya bokán harapja:
a pofonláda nyílik kinek-kinek,
röpül a szőr és toll jobbra-balra.

Sirály asszonynak egy monokli a szemén,
Virslikutyának egy kék dudor a fején:
ennyivel lett végül ki-ki gazdagabb
meg egy tanulsággal, itt van, hallga csak:

Aki a partra napozni megy,
fogjon gyanút, hogyha repül,
és legfőképpen öltözzék olyképpen
hogy el ne vigyék eledelül.

Az állatok fontos szerepet játszanak María Elena Walsh verseiben. A fentiek mellett meg kell említsük a Macskát, aki kalapokra halászik, mindegyiket felpróbálja, s a dutyiban végzi, mert éppen rendőrsapkát ölt, amikor közzéteszik a körözést egy tolvaj macska ellen… vagy a szorgalmas tehenet, aki elhatározza, hogy beiratkozik Quebrada de Humahuaca iskolájába… vagy Hóseást, a mackót, aki overallban keresi fel a bazárt, s ott csodálatos dolgokra lel… vagy Mono Lisót, a majmot, aki tvisztelni tanítja a narancsokat… A lista a végtelenségig folytatható.

S ha már itt vagyunk, nem szabad megfeledkeznünk a Zoo Loco (Bolond állatkert) kötetről, amelynek szereplői kizárólag állatok. Ezek ugyan nem dalok, de jól mutatják María Elena Walsh kötődését angol családi örökségéhez, a nonszensz-rigmusokhoz. A könyvecske csupa rövid limerick-szerű versből áll, amelyek az argentín gyerekek számára közvetítik az angolok humorát (akik „igen komoly emberek, de roppant szeretnek ostobaságokat beszélni”, mint ő maga írja az előszóban). Ezek a történetkék, ahogy ő nevezi őket, bájosan abszurdak és megejtőek szabálytalanul hosszú-rövid verssoraikkal és a mindennapit a váratlannal kombináló rímeikkel. Csak két példa:

Un día, por la calle Carabobo
se pasea una nena con un globo.
De pronto da un traspié
y todo el mundo ve
que no es Caperucita,
sino el lobo.

Hace tiempo que tengo una gran duda
hay una vaca que jamás saluda,
le hablo y no contesta.
Pues bien, la duda es esta:
¿será maleducada o será muda?
A Carabobo utcán, idehallgass,
egy kicsi lány egy hatalmas
léggömbbel futott
orra is bukott
úgy derült ki legott
hogy nem Piroska ő, hanem a farkas.

Régóta foglalkoztat egy dolog:
van egy tehén, aki vissza sose köszön.
Nem tudom, ez sértés,
modortalan közöny,
vagy csak nem megy neki a szövegértés?


A „Királyság a Feje Tetején”-ben ez a María Elena Walshra annyira jellemző látásmód válik uralkodóvá. Ez a képzeletbeli világ játékos és csalóka, de egyszersmind mélyértelmű és valóságos is, mert a szöveg gazdag és sok jelentésű, és többféle módon értelmezhető.



El reino del revés (A Királyság a Feje Tetején)

Me dijeron que en el Reino del Revés
nada el pájaro y vuela el pez,
que los gatos no hacen miau y dicen yes
porque estudian mucho inglés.

Vamos a ver como es
el Reino del Revés.

Me dijeron que en el Reino del Revés
nadie baila con los pies,
que un ladrón es vigilante
y otro es juez
y que dos y dos son tres.

Vamos a ver como es
el Reino del Revés.

Me dijeron que en el Reino del Revés
cabe un oso en una nuez,
que usan barbas y bigotes los bebés
y que un año dura un mes.

Vamos a ver como es
el Reino del Revés.

Me dijeron que en el Reino del Revés
hay un perro pekinés
que se cae para arriba y una vez
no pudo bajar después.

Vamos a ver como es
el Reino del Revés.

Me dijeron que en el Reino del Revés
un señor llamado Andrés
tiene 1.530 chimpancés
que si miras no los ves.

Vamos a ver como es
el Reino del Revés.

Me dijeron que en el Reino del Revés
una araña y un ciempiés
van montados al palacio del marqués
en caballos de ajedrez.

Vamos a ver como es
el Reino del Revés.
Azt mondják, a Királyságban a Feje Tetején
a madarak úsznak és repülnek a halak,
nem nyávognak a macskák, csak annyit: yes
mert olyan sok angolt hallanak.

Gyerünk, nézzük meg, ott van-e a helyén
a Királyság a Feje Tetején.

Azt mondják, a Királyságban a Feje Tetején
nem a lábukkal táncolnak a népek,
az egyik tolvaj rendőr
a másik csendőr
és kétszer kettő nem tesz ki négyet.

Gyerünk, nézzük meg, ott van-e a helyén
a Királyság a Feje Tetején.


Azt mondják, a Királyságban a Feje Tetején
a medve belefér egy dióba
a kölykök bajuszt és szakállat viselnek
és egy év csak három óra.

Gyerünk, nézzük meg, ott van-e a helyén
a Királyság a Feje Tetején.


Azt mondják, a Királyságban a Feje Tetején
van egy pekingi palotapincsi
amelyik ha esik, felfelé esik
míg egyszer végül nem tudott lejönni.

Gyerünk, nézzük meg, ott van-e a helyén
a Királyság a Feje Tetején.


Azt mondják, a Királyságban a Feje Tetején
egy Bandi nevű bácsi
ezerötszázharminc csimpánzot nevel
és egyiket se látni.

Gyerünk, nézzük meg, ott van-e a helyén
a Királyság a Feje Tetején.


Azt mondják, a Királyságban a Feje Tetején
a pókok és a százlábúak
a palotában szörnyű úri rendben
a sakktáblán vívják élet-halál-harcukat.

Gyerünk, nézzük meg, ott van-e a helyén
a Királyság a Feje Tetején.

Holnapig tudnánk mesélni María Elena Walshról és verseiről. Novellái külön posztot igényelnének, de már eddig is túlságosan igénybe vettük a jámbor olvasó türelmét. Noha sokkal többet hagytunk ki, mint amennyit elmondtunk, azt még egyszer szeretnénk hangsúlyozni, milyen meghatározóak voltak ezek a dalok az argentín gyerekek sok generációja számára. Érdekes lenne látni, vajon így volt-e a szomszédos – persze ugyancsak spanyol nyelvű – országokban is.

Befejezésül a szorgos magyar kertészeknek küldöm ezt a dalt.



Canción del jardinero (A kertész dala)
(María Elena Walsh dalát ezen a felvételen León Gieco énekli)

Mírenme, soy feliz
entre las hojas que cantan
cuando atraviesa el jardín
el viento en monopatín.

Cuando voy a dormir
cierro los ojos y sueño
con el olor de un país
florecido para mí.

Yo no soy un bailarín
porque me gusta quedarme
quieto en la tierra y sentir
que mis pies tienen raíz.

Una vez estudié
en un librito de yuyos
cosas que yo sólo sé
y que nunca olvidaré.

Aprendí que una nuez
es arrugada y viejita
pero que puede ofrecer
mucha, mucha, mucha miel.

Del jardín soy duende fiel;
cuando una flor está triste
la pinto con un pincel
y le toco el cascabel.

Soy guardián y doctor
de una pandilla de flores
que juegan al dominó
y después les da la tos.

Por aquí anda Dios
con regadera de lluvia
o disfrazado de sol
asomando a su balcón.

Yo no soy un gran señor,
pero en mi cielo de tierra
cuido el tesoro mejor:
mucho, mucho, mucho amor.
Nézzék csak, milyen boldog vagyok
az éneklő levelek között
amikor a szél a görkorcsolyáján
a kerten végigzörög.

Amikor aludni térek
szemem lehunyva egy olyan
országról álmodom, aminek
virágszaga van.

Nem tudok táncolni, de
szívesebben is figyelek
nyugodtan állva arra, hogy a lábam
hogy ereszt gyökeret.

Valaha megtanultam
egy könyvből az összes gyomot
meg egy csomó mást is
amit csak én tudok.

Megtanultam, hogy a dió
ráncos és öreg kívül
de ha felnyitod, sok-sok-
sok-sok édesség van belül.

A kert hűséges őre vagyok.
Ha egy virág elszomorodik,
kasztanyettán játszom neki, és ecsettel
pingálok rá valamit.

Doktor is vagyok, én őrködöm
az összes virág fölött
aki a huzatban dominózik, aztán meg
csodálkozik, ha köhög.

A kertbe Isten is
rendszeresen ellátogat,
felhőből locsolja, utána meg a nappal
szárítgatja a virágokat.

Nem vagyok nagy úr, de a földön
kaptam egy kis darab eget
ahol a legnagyobb kincset őrzöm:
sok-sok-sok-sok szeretetet.

5 megjegyzés:

anna írta...

hát ezek nagyon aranyosak, julia. a virslikutya egyenesen fenomenális. (a teknősbéka malachit-páncélja a rím miatt lett alabástrom?) studiolum kereshetne neki kiadót.

Studiolum írta...

nem, nem a rím miatt (pont az első dalnál még nem is gondoltam, hogy rímben fordítom, csak a többinél jött magától), hanem mert olyan idegenül hangzott volna magyarul. De most, hogy ismételgetem, egyre elfogadhatóbbnak tűnik, úgyhogy mindjárt ki is cserélem.

kiadót? hiszen ki van adva itt ni! kiadta studiolum a Wang folyó verseiben. és egyetlen fát sem kellett kivágni érte. És még dalban is hallható.

Névtelen írta...

Nagyon szépek a versek, csak kár, hogy valami miatt nem hallhatóak a dalok:
"error opening file". :(
(Firefox)

Julia írta...

Thank you, Anna!
I'm glad you liked these songs that are so dear to me.

Studiolum írta...

Ó a mindenit, pedig pont az lenne a lényeg. Úgy látszik, egy belejavításnál elállítódott valami (a felrakáskor még jó volt). Most kijavítottam. Enjoy!