November 23.

Ezt a perzsa miniatúrát az iszfaháni bazárban vásároltam, egy öreg miniatúra-festő mester műhely-boltjában. A kép Seherezádét ábrázolja, aki kezében eredetileg minden bizonnyal borospoharat tartott, ám Gyuri kedvéért tekintsük ezt teáscsészének.

A kép gyönyörű, a perzsa miniatúrafestészet legjobb hagyományait követi. Ám nem kevésbé érdekes a fölötte és hátoldalán olvasható írás sem, amely több, mint egy évszázaddal öregebb a képnél. A mester ugyanis az iszfaháni teológiai főiskola kiselejtezett régi füzeteinek lapjaira készíti műveit, ami azon túl, hogy nagyban növeli a kép „régies” hangulatát, gyakran jelentését is gazdagítja.

Ennek a lapnak a két oldalára az egykori tálib, azaz teológiai hallgató egy arab nyelvű imát írt fel gondos kézírással, fekete tintával, majd a sorok közé hevenyészett kézírással, piros tintával perzsául is odafirkantotta az egyes mondatok jelentését. Az arab versek kibogarászását Gyuri sémi filológiai ismeretére bízom. Én csupán a perzsa szövegnek adom hozzávetőleges magyar fordítását, s hamarosan majd perzsa és latin betűs átírását is.

Fülem és nyelvem megemlékezik rólad. Szívemben szereteted és gondoskodásod emlékét őrzöm. Megvallom, hogy rosszat tettem, és alázatosan kérem irgalmasságodat. Hiszen Te szeretettel vagy irántam, s én meghajolok előtted, és imádásodra törekszem. Könyörületességedbe, megbocsátásodba és nyájasságodba ajánlom magam. Ó Istenem tekints rám, hiszen Te ismered elesettségemet. Az ördögtől, a világ gonoszságától, minden rossztól és a hosszú időn át tartó megpróbáltatástól oltalmazz meg engem.

A mester épp távol volt, s fia elmondta, hogy ilyenkor a képzőművészeti főiskolán tanít hagyományos miniatúra-festészetet. Megkértem őt, hogy ha apja visszajön, néhány ajánló sort mellékeljen az ajándékba szánt miniatúra mellé. Így is tett, aláírás helyett egy hevenyészett önarcképpel szignálva jókívánságát:


George-nak szeretettel és megemlékezéssel 40. születésnapjára. [A hidzsra] 1386. [évében], Aban hó 6. napján.

Boldog születésnapot, Gyuri!