A kisállatok temploma Tiranában

Amikor este Tiranába érve elsuhanunk mellette az autópályán, a ronchampi kápolnára emlékeztető ívelt betonfalai és a homlokzatán derengő kereszt miatt azt gondolom, talán egy modern templom. De milyen eredeti formájú! Másnap reggel, mielőtt tovább indulnánk Beratba, odakanyarodunk, megállunk előtte.

Ekkor már látjuk, s a térkép is jelzi, hogy nem templom, hanem kórház, mégpedig állatkórház. De akkor is nagyon eredeti formájú. A konkáv beton falak nem lezárják, hanem inkább csak körberajzolják az épületet, vitorlákként veszik körbe, mint egy hajót. A vitorlák közül itt-ott előbukkan a hajó teste, a konkáv formákkal ellentétben álló, szabálytalan vonalú egyenes párkányok és nagy üveg falak, s a „fedélzet”, a róla kémlelő kicsi gránátalma- és olajfákkal.

A fedélzetről egy hajós is kémlel minket, egy fekete ruhába öltözött vigyorgó orvos, aki fotózásunkat látva megkérdezi, akarunk-e felmenni a tetőteraszra. Persze, hogy akarunk. Lejön értünk, átvisz a recepción, végig a szabálytalan kör alakú formákkal fedett beton folyosókon, fel az emeletre.

A két tetőteraszt is a konkáv vitorlák határozzák meg, körbefogva, emelt ágyásokban folytatódva, s a környezettel összekapcsolva őket. Most látszik, hogy a beton nem öncélú választás volt, hanem nagyon is harmonizál a környező épületekkel. Tirana egyik legelegánsabb negyedében vagyunk, s körben a lágyan ívelő dombok között modern stílusú lakótelepek emelkednek. A környéken több jónevű nemzetközi építésziroda is emelt markáns épületeket. A kórház nagyon is illik közéjük, ugyanakkor el is tér tőlük ívelt formáival, ahogy egy hatalmas Henry Moore-szoborként áll a térben.

„Szükség is volt rá, hogy ilyen látványos legyen”, mondja kalauzunk, Emre Aslan, azaz Oroszlán Imre, aki Ankarából jött Tiranába, hogy három albán állatorvossal együtt megalapítsa ezt a kórházat. „Albániában csak kapcsolatok révén lehet bármit elérni. Nekünk nem voltak kapcsolataink, úgyhogy egy hagyományos kórházépület engedélyeztetése reménytelen lett volna. De most az a trend, hogy ha valamit művészetnek tudunk beállítani, akkor az önkormányzat ráharap és jóváhagyja. Így is történt.”

A tervezéssel a svájci Davide Macullo irodát bízták meg. Érdemes is átnézni az ő oldalukra, mert sokkal szebb fotókon mutatják be a kórházat, mint amilyeneket én a rövid látogatás alatt, az orvosra figyelve és a térben egyenletesen szétterjedő útitársakat kamerámmal kerülgetve készíthettem.

Emre személyesen is részt vett a tervezésben, ő konzultált az építésszel és véleményezte terveit. „Eredetileg nem ilyen lett volna az épület, hanem csupa ablak”, mutatja a mobilján. „Mint egy nagy ementáli sajt. Úgyhogy kértem Davide-ot, hagyja el az ablakokat.” Így állt elő a mostani tömör, várszerű épület, amelynek brutalizmusa meglepően illik Albánia közelmúltjának építészeti hagyományába. De a kerek formák megszelídítik a brutalizmust, Alvar Aalto organikus modernizmusára, Oscar Niemeyer íves beton épületeire, vagy Le Corbusier kései munkáira emlékeztet, amilyen a ronchampi kápolna.

„Ahogy a sötétben elhaladtunk előtte, templomnak is hittem”, mondom. „Épül itt a közelben egy modern templom”, válaszolja, „de a miénk sokkal szebb. Az olyan…” keresi a hasonlatot, „olyan kórházszerű”. „Cserélhetnének, hogy ki-ki a maga funkciójának megfelelő épületbe kerüljön”, javaslom. „Á, nekem ez jobban tetszik. És mi is Istent szolgáljuk, csak más módon, az Ő teremtményeinek gyógyítása révén.”

Kiderül, hogy nemcsak az épület eredeti, hanem a kórház is a legjobb állatkórház egész Albániában. „Egyedül mi foglalkozunk például állatfogászattal, én vagyok az egyetlen specialistája az országban. A macskáknál nagy gond például, hogy a tápon élve nem rágnak eleget, elsorvadnak a fogaik. Úgyhogy még műfogsorokat is készítünk számukra.” Elképzelem, ahogy a macska este, lefekvés előtt kiveszi és az éjjeliszekrényen kis pohárka vízbe teszi a műfogsorát, de kiderül, hogy ezek rögzítve vannak. „Egy nagy testű kutyán agyműtétet kellett végrehajtanunk, s az erre ide hívott török specialistának a helyi emberkórház felajánlotta a műtőjét. De az megnézte, és a miénket választotta, mondván, hogy az sokkal jobb.”

Elmondja, hogy az épület már számos díjat nyert, sok szaklap bemutatta, gyakran jönnek fotózni. „Itt a lakótelepen”, mutat ki, „először tiltakoztak az ellen, hogy állatkórház épüljön a szomszédjukban, minden módon megpróbálták megakadályozni. De mióta 2024-ben megnyitott, azóta már látják, milyen híres lett, és büszkék rá. Hiszen az egész környék, és így az ő lakásaik értékét is emeli.”