San Casciano etruszk bronzai

Hogy az imént látott etruszk votív figurákat hogyan használták a maguk idejében, azt jól illusztrálja egy új kiállítás a berlini James-Simon-Galerie-ben, amely az utóbbi évek egyik szenzációs etruszk leletét, a san cascianói bronzokat mutatja be.

San Casciano dei Bagni hivatalosan is Olaszország egyik legszebb kisvárosa Toszkánában, a világörökség Val d’Orciában, Sienától hetven kilométerre délkeletre. Negyvenkét bővizű meleg forrásával Itália legnagyobb, és Európa harmadik legnagyobb termálzónája. A terület Róma terjeszkedése előtt Chiusi etruszk városállamhoz tartozott, s a Balnea Clusinát Livius szerint Porsenna, Chiusi etruszk királya fedezte fel és alakította gyógyfürdővé. A fürdő az egész etruszk és római koron át népszerű volt, Horatius is megemlékezik róla Satyráiban.

Etruszk halotti urna a San Casciano melletti Bettoléból a berlini múzeum gyűjteményében (az irodalomban vitatott, hogy eredeti vagy 19. századi hamisítvány-e)

A római birodalom és fürdőkultúra hanyatlásával San Casciano termálfürdőinek nagy része is bezárt, de néhányat mindmáig folyamatosan használnak. A leggazdagabb forrás, a Bagno Grande fölött a Mediciek építtettek új fürdőt 1575-ben, s ennek során több etruszk-római emléket is találtak, amelyek közül a kiállításon két Apollónak, Asclepiusnak és Hygieiának, tehát a gyógyulás isteneinek szentelt oltár, egy Fürdőző Aphrodite (népszerű hellenisztikus szobortípus, Pliniusnál említett szobrásza után Venus Daedalsas), és számos bronz fogadalmi szobrocska szerepel.

 

2018-ban új ásatások kezdődtek a Bagno Grande területén. Módszertanilag nem lényegtelen, hogy az ásatásokat teljes egészében a község finanszírozta, s cserében a régészek folyamatosan közzétették a legújabb eredményeket a városházán, illetve rendszeres vezetéseket tartottak az ásatási területen.

Az ásatások a Covid idején, 2020-22-ben vezettek szenzációs eredményre. A máig használt fürdő mellett egy etruszk fürdő-szentélyt tártak fel, amelyet a Kr.e. 3. században építettek, s a gyógyulásban reménykedő fürdővendégek hét évszázadon át folyamatosan gazdagítottak bronz és egyéb votív tárgyakkal.

A legkorábbi, Kr.e. 3 – Kr.u. 1. századi tárgyakat egy terrakotta csempe-réteg alatt találták meg, amelyere egy bronz villámot helyeztek. Ez arról tanúskodik, hogy a fürdőt a Kr.u. 1. században villámcsapás érte, s az etruszk „villámfejtés”, az ars fulguratoria szerint ilyenkor a szent helyen őrzött tárgyakat el kellett temetni. Ettől fogva a fogadalmi tárgyakat a csemperéteg tetejére helyezték, egészen a 4. századig.

Az eltemetett tárgyakra helyezett bronz villám

Ez őrzött meg számunkra sok hitelesen etruszk tárgyat, még azelőttről, hogy Chiusi kultúrája és nyelve Krisztus születése táján etruszkból latinra váltott volna. A tárgyak egy részén adományozó felirat is van, etruszk nyelven és írással. A feliratok tanúsága szerint a fürdő legfőbb istensége etruszk nyelven Flere Havens, latinul Fons Calidus forrásnimfa volt, s mellette Fortuna Primigenia, Apolló (etruszk nyelven Aplus), majd a latin korban Asclepius, Hygieia és Isis istenségeket is tisztelték.

Flere Havens etruszk forrásistennő szobra az eltemetett tárgyak között, Kr.e. 150-100

 

Lucius Marcus Grabillo fogadalmi szobra a forrásistennőnek, latin nyelvű ajánlással, Kr.u. 1. sz.

Egy kisfiú ma is forgatható gömböt tart a kezében. Ilyen gömb szobor nélkül is fennmaradt a leletek között

Több bronz férfi és női portrészobor is fennmaradt, a legtöbbjük etruszk nyelvű fogadalmi felirattal a nyakán vagy a tarkóján.

 

Sokan a gyógyulásra váró testrészek bronz másolatait ajánlották fel, köztük anatómiai részletességű belső szerveket, végtagokat, melleket, sőt valaki egy hosszában félbevágott, életnagyságú bronz férfi felsőtestet.

A bronz fogadalmi szobrocskák mellett számos terményáldozat konzervált maradványait is megőrizte az iszap. Sok pénzadomány is fennmaradt, közel 9000 érme, többségükben verdefényes rézpénzek, ami arra utal, hogy a felajánlók a császári pénzverdéből egyenesen ide szállították őket.

Állatszobrocskákat is találtak, többek között gyíkot, a betegség jelképét, hogy Apollo Sauroktonos, a Gyíkölő Apolló végezzen vele. És a legalsó rétegben egy kígyó bronzszobrát is, amely valószínűleg a szent forrás őrzője volt.

A szent fürdőt a Kr.u. 4. században zárták be, szemmel láthatólag rituális módon. Erre utal a márvány fürdőkapu darabjainak és a fürdő kultuszszobrainak gondos elhelyezése a betemetés előtt. Úgy tűnik, a kereszténység térhódítása nem engedte meg a pogány kultikus fürdő további működését. Akárhogy is, szép, hogy használói hétszáz év lezárultával méltó módon vettek búcsút tőle.

A rituálisan széttört és örök nyugalomra helyezett szentélykapu és Apollo Sauroktonos szobra