Etruszk angyalok

Ott állnak a régi város főterén, a városháza kapujánál, a Szent Mihály-templom előtt, a középkori ruhamosónál, az etruszk múzeumban és a képtár kolostorudvarán. Férfiak, nők és lovak. Mintha Réber László groteszk figurái lennének, olyan védtelenek, és mégis védelmezőek, mintha angyalok volnának, vagy talán az elfelejtett etruszk mitológia géniuszai, az etruszk múzeum apró szarkofágjainak személytelenre kopott figurái. Alakjuk is az etruszk szobrocskákat idézi, na nem az Esti árnyék karcsúságát, azt éppen nem, de azt a szilárdságot, tagolatlanságot, a lényegi egységet a város köveivel, amelyet újra benépesítenek, vagy tán mindig is itt voltak. Paolo Staccioli kerámia- és bronzszobrai egy elveszett múltat teremtenek újjá Volterra terein és múzeumainak időkapszuláiban.