Árnyéknép

Etruszk votív (= isteneknek felajánlott) bronz szobrocskák a fiesolei Régészeti Múzeumból.

Kicsi, táncos léptű, karcsú alakok, a százszoros ismétlés után már elementáris formáikra letisztulva, mint a kézírás betűi. Groteszkek és vidámak. De nem puszta tárgyak, stelázsira való nippek, hanem mindegyik egy-egy valódi ember helyett áll itt, annak egy igen nagy szükségében, amivel az isten segítségéért kellett könyörögnie: betegségében, életfordulóján, sportverseny előtt, a sokat jelentő győzelemben reménykedve. Apró, szorongó árnyéknép. Az emberek már rég elmúltak, csak ők maradtak itt, kezükben a bajokkal, amelyekről már nem tudják, kiért és hol tegyék le.