Az első áldozat

A rigai Megszállás Múzeuma – amely jellemző módon éppúgy Riga főterén áll, ahogy a 20. századi terror is központi szerepet játszik Lettország történelmében és identitásában – kegyetlenül sok fényképpel és dokumentummal idézi meg az ország 1940-44 közötti orosz, német majd újra orosz megszállását, a zsidók kiirtását, a lettek deportálását és besorozását mindkét fél hadseregébe, hogy aztán egymás ellen harcoljanak, a túlélők menekülését, a németországi kényszermunkások és hadifoglyok és a Gulágra hurcoltak küszködését, az emigrációt, a szovjet-lettországi elnyomást, kivégzéseket, falvak elpusztítását és a lett mezőgazdaság tönkretételét, a tizenkét évig tartó szovjetellenes partizánharcot és annak kegyetlen eltiprását. Nem is akarok több képet feltenni erről, mint ezt az egyet, a független Lettország 1940-es szovjet megszállásának első áldozatát, a huszonhét éves Jānis Macītis határőrt, akit a hadüzenet nélkül támadó szovjet belügyi osztagok feleségével és kicsi fiával együtt mészároltak le, hogy másnap a letteket vádolják a határ megsértésével és a kormány 9 órán belüli lemondását és a Vörös Hadsereg beengedését követeljék.

Ilyen múlttal nem véletlen, hogy a lettek pontosan tudják, melyik oldalon álljanak és mire számíthatnak, ha ismét egykori elnyomóik kerekednek felül.