Koordináták

A Spanyol Emblematikai Társaság meghirdette tizedik nemzetközi konferenciáját, amelyet Palma de Mallorcán tartunk pontosan egy év múlva. Miután hosszan hánytuk-vetettük a címet, már-már az ezotériáig csigázva a lehetőségeket, végül egy olyan mellett döntöttünk, amely már közhelyszámba megy az efféle találkozókon: Encrucijada de la Palabra y la Imagen Simbólicas, „a szimbolikus szövegek és képek keresztútján”. Ez a cím egyszersmind a reneszánsz embléma meghatározása is. De azt a nézőpontot is megadja, ahonnét a a kultúra történetét vizsgáljuk.


A következő lépés a konferencia plakátjának megtervezése volt. A tizedik konferencia lehetőséget adott rá, hogy a római „X” számot összehozzuk a cím által felidézett „keresztúttal”. Emlékezetünk mélyén kotorászva felötlött bennünk a csodálatos Mira Calligraphiae Monumenta kézirat, amelynek kalligráfus mestere, a bécsi magyar kancellária oklevél-írója, Bocskay György minden egyes lapján tipográfiai talentumának legjavát hagyta ránk. Az 1562-ben befejezett kézirat Prágába került, II. Rudolf udvarába, aki Bocskay művészetén elámulva úgy határozott, császári gyűjteményébe illő, páratlan kézirattá alakítja azt.


Megbízta tehát a rendelkezésére álló legjobb kéziratfestőt, Joris Hoefnagelt, hogy ízlése szerint, és erőfeszítést nem kímélve díszítse Bocskay kéziratát. Hoefnagel nem csupán teljes mértékben eleget tett a megbízásnak, de olyan tipográfiai játékot is fűzött minden betűhöz, ahol a másolt vagy természeti elemekből alkotott illusztrációk matematikai szigorúsággal követik az egyes betűk kompozícióját. Itt van az az „X”, amelyet kerestünk: Augustus császár impresája, az ollójával pillangót megragadó rák – amelyet a latin kiadásokban rendszerint a Matura mottó kísér –, amint éppen átalakul grafikus jellé. Szó és kép keresztútja, s egyben annak jele, hogy eljutottunk – maturando – a társaság tizedik konferenciájáig. Immár a huszadik éve – X-X –, mindig hűen a mottóhoz.