Fekete leves

Kávézó török dáma. Ismeretlen 17. századi festő, Pera Múzeum, Isztanbul

A Studiolum legutóbbi munkamegbeszélésén – hogy is lehetne másként, hiszen annyira szakmánkba vág – szóba került Wang Weijel az Egyesült Államok szenátusa elé terjesztendő SOPA (Stop Online Piracy Act) is, amely, noha színleg dicséretes célt szolgál, valójában alapvetően fenyegeti az internet mint nyitott hely létét, önkényesen kriminalizálná az ismeretek és eszmék áramlását, veszélyessé tenné a web használatát, és gyakorlatilag megszüntetné a legfontosabbikat a kevés igazán jelentős globális társadalmi és kulturális vívmány közül, amelyeket a múlt század ránk hagyott.

Minthogy a SOPA spanyolul – a Studiolum munkanyelvén – ʻlevest’ is jelent, magától kínálkozott a SOPA negra, ʻfekete leves’ szójáték, amelynek 16. századi magyar háttértörténetét azonban el kellett mesélni Wang Wei számára. A történet sikere láttán arra gondoltam, érdemes megosztani ezt a többi spanyol és angol nyelvű olvasónkkal is. Magyarul – első ízben a Wang folyó története során – egyelőre haboztam megírni, hiszen egyfelől a poént is magyarázni kell, másfelől meg a mondás története jól ismert idehaza. Aki akarja, elolvashatja a másik két változatban. De ha valaki ennek ellenére is szívesen olvasná magyarul, semmibe sem kerül lefordítanom.

Kávézó törökök a Balkánon. Képeslap, 19. század vége